A gyógyító tavasz

Mára már bebizonyosodott, hogy a fény gyermeke vagyok. Ugyanis, az eltelt 31 (Jézusom...)évem alatt én szinte mindig csak télen vagyok beteg. Most is. Amint kisütött a nap, elmúlt a köhögés, a takonykór,minden. És úgy néz ki, Zizi is ilyen lett. Az elmúlt héten itthon tartottam, mert pénteken folyós orral és üreginyuszi szemekkel hoztam haza. Jobban  mondva, amint kiértünk a napra, elmúlt minden baja. Aztán éjjel szenvedett egy kicsi, tele volt az orra, de ez nappalra elmúlt mindig.Úgyhogy kivettem neki egy hét szabit, ami az is indokolt, hogy a Sajó az újfent kiöntött, és körbe kell járnunk. (az ovi alapból 10 km, most majdnem 20)
Itthon voltunk, meg Liliéknél, meg az udvaron állandóan. Nagyon kellett már nekünk a jó idő! Szombaton pedig elkezdtük újra a házat, jobban mondva az üzletet. Megcsináltuk az ablakok ajtók helyét, már csak a szakembert várjuk,aki beépíti nekünk.Jövő hét végén pedig elkezdjük a belső munkálatokat is, felhúzzuk a vendég mosdót, gipszkartonozunk, járólapozunk. Egyre csak keringenek az ötletek a fejemben, hogy milyen is legyen a vége, mennyire legyen modern,színes, vagy inkább visszafogott, kuckós. Én inkább az utóbbi felé hajlok, de pontos ötletem még nincs. Akinek van jó ötlete, azt szívesen várom :)
Aztán majd jövök a képekkel is. Szép tavaszt mindenkinek!!!

Mesék és állatok

Nálunk mostanában egyre több mese megy. Persze cenzúrázott, na meg a favoritok még mindig mehetnének éjjel-nappal megállás nélkül. Még mindig az állatos mesék mennek, a Verdákat pedig legalább egy fél éve nem néztük!!! Azért ez haladás,mert másfél évig a két része ki nem szakadt a dvdből. Általában a szobájában nézi, de ha apa még nem ér haza, akkor a nappaliban lévő nagytévé a nyerő. Ilyenkor pendrive-ról néz meséket, amiket cserélgetek. Bár már hónapok óta nem nyúltam ehhez sem hozzá, mert a kedvencek vannak rajta. Ilyen a Bogyó és Babóca, A Barbie és a hercegnőképző (megnézni csak és kizárólag kopogós cipőben és hercegnő ruhában lehet...), A Madagaszkár pingvinjei, A madagaszkár mindhárom része, Goofy, Aranyhaj, Csingiling. (Bevallom, puskáznom kellett :)
Ilyenkor leül, pucoválok valami gyümölcsöt, és nézi. Fotelban fekve, szőnyegen fekve, feje alatt a lába, puff alatt fekve, illetve egyéb kicsavart pózokban. Ez megy 10-15 percig, aztán jönnek mellé a játékok, és játszik is közben. Úgyhogy moziba sem mostanában fogunk menni, hiába is szeretné, mert nem bírna végigülni szerintem egy mozifilmet :)
Aztán a másik, amiről írni akartam, az az állatszeretet. Bármilyen, bármekkora. A cicáink közül a kicsi vörös-fehér a kedvenc, mert ha meglátja Zitát, akkor úgy bír bújni meg törleszkedni hozzá, higy akár fel is borítja a gyereket,ha nem vigyáz. A kistesója a cicának még ősszel eltűnt, Zizz azóta is emlegeti,hiányzik neki. Bár valamelyik nap láttuk itt a házunknál, de nem jön ide hozzánk már :( Valaki befogta, és jó helye lehet,mert kis duci.Úgyhogy legalább megnyugodtunk, hogy nincsen semmi baja.
A szomszédunkban,pár házzal odébb van egy egy éves vizslalány, aki imádja Zizit, együtt rohangálnak a kapunál, szeretgeti Zita, Lady pedig olyankor mozdulatlanul, csukott szemmel, szinte kéjesen élvezi a pillanatokat. Hihetetlen, mennyire figyel rá a kutya, nehogy egy hirtelen mozdulattal megijessze,vagy megkarmolja. Még pacsit is úgy ad,olyan óvatosan, hogy még a gazdija is megcsodálta :)  Úgyhogy már eldöntött tény, ha Barcikára költözünk, akkor kutyusunk lesz. Vagy egy golden retriver, vagy vizsla, labrador...Mindenképp nagyobb testű, szeretni való barátot szeretnénk.
Aztán persze az állatok körébe tartoznak a lovak, amiket mindig megnézünk, és tavasszal végre lovagolni is eljárunk majd.Meg az összes tanyasi állat.
Úgyhogy mikor tegnap a barátnőmnél megláttam a gyűjthető tanyasi állatokat, pillanatnyi gondolkodás után megvettem. Persze veszteni nem vesztettünk vele semmit, 390 ft, van benne könyv, egy malac,meg egy boci. Úgyhogy most gondolkozom,megrendeljem-e. Ugyanis 2000 ft lesz, kéthetente jön. És tíznél biztosan több lesz benne. Úgyhogy most keresgélek, hátha találok valahol egy készletet, ahol kompletten megvehetném, olcsóbban ezeket az állatokat.Ugyanis Zizi ezekkel aludt, ezzel kelt, és imádja. Úgyhogy errefelé gondolkozunk most a névnapjára majd :)

Itt a farsang...

Sőt,már el is múlt. Mint azt tudjátok, a mi ovink kicsi. 4 csoport van összesen, kicsi a tornaterem is. Viszont számunkra a legjobb,és ez a lényeg. Na szóval, zárt farsang volt ismét. Kiscicám kiscicának öltözött be, Lili barátném jóvoltából. Ugyanis kisasszony mi más, mint hercegnő szeretett volna lenni. De nem ám sima fidres-fodros ruciban, hanem földig érő,rózsaszín,uszályos nyalánkságot képzelt el magának. Anyukáék pedig meghajlottak volna a gyermek szava előtt.Hetekkel ezelőtt elkezdtem keresgélni, de a megadott paraméterekkel rendelkező csodát sehol nem találtunk. Aztán jött Lili, aki egyetlen fotóval felcsigázta a kisasszonyt. Apuka miatt két hétig csak álom volt, majd valóság lett a cicajelmez. Kincs felvette, és olyan boldogságot láttam az arcán, amit el sem képzeltem volna.Már visszaszámoltunk a jelmezbálig, naponta meglestük a szekrényben felakasztott jelmezt. Volt egy főpróbánk is, ahol én, a tudatlan anyuka FEKETE orrot és bajuszt festettem a csemetének, aki ezt kikérte magának, merthogy a cicáknak rózsaszín orra van. És tényleg!!! Kimentem, összefogdostam mindhárom cicánkat,és tényleg rózsaszín orrot kellett a nagy napra kencézni. Aztán eljött a péntek, amikor is teljes menetfelszerelésben, egy rosszalkodó autóval a nyakunkban, két tálca sürgős sütivel *, egy mikróval **,illetve teljes családi létszámban bevittük a csemetét. Átöltözött, aztán úgy otthagyott minket, mint Szent Pál ... Se puszi, se nem semmi. De nem bántuk, mert annyira boldog volt, és életünkben először (és remélem utoljára) hagyta el a mondat a szánkat: Ne játssz a farkaddal !!! :)
(Képzeljétek, a kilenc kislányból 6 volt hercegnő :))
Aztán elrohantunk cédét írni, Shakira,Gangnam styl,meg hasonlók volt a cél... Visszarohantunk, gyereket kirángattuk a csoportból, hogy egy fényképet kattintsunk legalább róla.Aztán még megfésültem az óvodavezetőt, a meghívott együttesnek segítettünk kipakolni, aztán hazamentünk. Kipihentük az előző nap dorbézolását, amikor is a szerelmesek napja címszóval két jó pasival tölthettem az estét :) Az egyik a párom, a másik pedig Bruce Willis volt :) Nekem tetszett a film, bár szomorú voltam a végén, mert nem hiszem, hogy láthatjuk többet a sármos mosolyt egy új filmben...
*előtte való nap szólt az óvónéni, hogy édes sütit senki sem készített a csoportbulira, így szokás szerint nagymamit riadóztattuk, aki isteni fincsi hólabdát és kókuszkockát rittyentett a bulizóknak, amíg én kibabáztam magam a gyönyörű szép Abigéllel és fáradt szemű anyukájával :)
 ** bedöglött az ovi mikrója, de pénz az nincs a javításra, így apuka ismét felajánlott egyet

Hózik

Ismét itt a hó. Én szeretem, nincsen is vele semmi bajom, amíg idebenn,a jó melegből szemlélhetem a szép hóesést. Na mármost,akinek van egy 4 éves csemetéje, az nem nagyon tudja a melegből szemlélni a havat. Úgyhogy megyünk. Mivel barcikán is esik, így oda. Havat lapátolni.Nesze neked sarki ház. 55 méternyi járda, plussz a benti. Ráadásként Mancika segítő közreműködésével :) Úgyhogy szerintem ma inkább önként megyek havazni egyedül, Istvánom meg a csemetét szánkóztassa csak addig nyugodtan. Itthon még szerencsém van, mert após akaratos, így itthon Ő lapátol. De nem ám ímmel-ámmal. Volt olyan év, hogy az udvarunkon (pedig dupla telek) csak hátul,a kertben volt hó. Állandóan próbálunk beszélni vele, hogy gyerek van itthon, nem kell ennyire ellapátolni, de hiába. Őszerinte nem lehet a garázsból kiállni, meg nehogy már havas kerékkel álljak be a garázsba...tiszta nem normális néha az öreg...na de mindegy,Ő ilyen,így kell elfogadni. Lassan megyek, felkeltem a családomat, aztán megyünk is. Hólapátolás után meg barátnőméknél vacsizunk.Pár hete kötelezővé tettünk heti egy találkát, mert ritkán látjuk egymást. Múlt hét nálam volt.Most Andikámnál. Már alig várom,jó lesz traccsolni megint . AMúgy ez egy elég nyögvenyelős bejegyzés, nem nagyon fog az ihlet rajtam. Pedig oké minden, már teljesen meggyógyultam pár napja, hála Istennek, senki sem beteg nálunk.Csak lusták vagyunk :) Na szép havat mindenkinek!!!

Lefújtuk a vadászt...

Na az úúúúúgy volt, hogy január 20-án befeküdt a barátosném a kórházba. Aztán éjjel jött is az sms, hogy a rég várt Csodalány hipp-hopp,és megszületett :) Öröm és boldogság, komolyan mondom nektek gyerekek, én Zizi születésénél sem zokogtam így, mint mikor Zsanikámmal beszéltem másnap telefonon :) Aztán kedden babalátogattam, csodásak voltak mindketten. Aztán szépen lassan eltelt a hét. A vasárnapot hajmosó vásárlásával töltöttük, jelentem,megvan az üzletem legelső berendezése :D Aztán sikeresen lerobbantam a lábamról, volt, hogy csak annyi időre vertem magamba lelket, hogy a gyermekemért ellejtsek az oviba. (szerencsém van, átszerveztük a napunkat, reggelente apuka viszi csemetéjét, így napi egy oda-vissza úttal könnyebb nekünk) Megfáztam nagyon, és mivel a leggyengébb láncszem a szülés óta én vagyok, így ki is húztam vele jó sokáig. Istvánom valamelyik nap a vadászt is ki akarta hívni, hogy kilövessen,ne szenvedjek tovább :) Aztán természetesen átrágta magát a dolgon, és mertmivel szar lenne egyedülálló apának lennie, így maradhattam.Na meg jobban is szeret engem annál :) Úgyhogy mára már csak az orrom-arcom van szarul, konkrétan szerintem lerakódhatott benne valami betonszerű anyag,ami nem hajlandó sehogysenem távozni a drága szép szervezetemből. Pedig aztán küzdök érte ezerrel. Úgyhogy lassacskán újra felveszem a fonalat, már ha életben maradok :) (Ja, közben voltam dokibácsinál, kettőnél is, minden maradhat a helyén :) )

Nyüszögős

Most egy kicsit egoista leszek, újfent magamról írok. Nyafogós napjaim vannak, fáradt vagyok, na meg egy elkényeztetett lusta liba. Ugyanis még mindig az autóm után sóvárgok. Utálok busszal menni Manciért (tele van cigánnyal a busz, hihetetlen,mit meg nem tesznek..), hideg van, fázom.Igen,Én fázom. Olyannyira, hogy tegnap elővettem a vastag téli kabátomat.Ami nem volt már legalább 3 éve előszedve. Természetesen ez már késő volt, már fáj a torkom, nyafogós vagyok. Eszem a c vitamint, na meg megpróbálok megfelelő Mancitávolságot betartani, ami szinte lehetetlen. Mert hogy ne öleljem meg?Ne adjak neki puszit? Na nem.
Amúgy élvezi nagyon a buszozást, most 2 napig ezt nyomtuk, bementem a 14.40-es busszal, a végállomástól sétatempóban 5 perc az ovi. Felöltöztünk, visszakocogtunk, hazajöttünk a 15.40-essel. Tegnap pedig az apukájával jöttünk haza, 30 perc alatt sétatempóban bedzsesszeltünk a városközpontba, megvártuk Istvánt, majd hazajöttünk. Csak ne lenne ilyen baromi hideg...
Az autószerelőnk megvizsgálta a donorautót, törötten,olajfolyósan is szebben indul,mint a miénk. Úgyhogy szombat-vasárnap környékére mondja a szívcserét. (De mivel már szombat délután van, sejtem a végcélt...) Utána végre újra vezethetek :)
Ráadásul kedd-szerda-csütörtökön 3 gyerekkel(érted?HÁROM!!!) kell hazajutnom, illetve hazaszállítmányoznim Őket. Jajj nekem :)

Amúgy annyira nem félek, se a három gyerektől, se a buszozástól, de olyan nagyon jól esett nyavalyogni. Minden elismerésem az uncsitesómnak, aki nap mint nap ezt a hőstettet hajtja végre három gyerkőccel!

Miről is?

Pár napja megfogadtam (nem,nem újévi fogadkozás), hogy kicsivel többet fogok irkálni erről a Mancilányról, aki egy kis hisztis imádni való picsa :) Igen,így egyben :)  Mert okos, értelmes,ügyes kiscsaj, de borzalmas hisztis. Komolyan mondom, mikor meghallom a nyafogós hisztipicsa hangot,ami kijön belőle, feláll a szőr a hátamon. És Őneki teljesen mindegy,miért is hisztizik, vagy nyafog, de naponta pár órácskát megörvendeztet vele. Tudom amúgy,hogy az ovi öröksége ez, de valahogy nem vigasztal. Sajnos ehhez még hozzájön, hogy dettó egyforma természetünk van, és hát két dudás...

Minden esetre most kitaláltam valamit, mert mikor elkezdi a nyavíkolást, akkor csak simán Virnyoginak vagy Nyafoginak hívom, ez meg kicsapja nála a bizztosítékot,és inkább abbahagyja :) Úgyhogy hülye módszer,de legalább bevált :)

Amúgy decemberben levizsgáztam, 99 százalékos eredménnyel (Istvánom szerint éppen hogy csak nem buktam meg),úgyhogy mára már hivatalosan is óvodai dajka lettem. Már jelentkeztem is, merthogy Ziziék dadusa hamarosan nyugdíjba megy, úgyhogy kinéztem magamnak a helyét :) De ha nem is sikerül, akkor tavasztól vállalkozó leszek, a saját magam főnöke. Lassacskán készül a házikónk, most tavasszal szigeteljük, meg berendezzük az üzletet, aztán végre én sem ülök itthon tétlenül.

Amúgy a szilveszterünk is jól sikerült, és bár az évet egy autó mínusszal zártuk,de a buli felejthetetlen volt. Tiszacsegén voltunk, az ovis csoporttársak szüleivel, összesen tízen. Gyerekmentes volt a buli, Zizim itthon bulizott mamiékkal kilencig, akkor önként és dalolva lefeküdt, hiába volt tovább engedélye :) Mi hajnali kettőig táncoltunk, előtte este nyolcig termálvízben pezsgőztünk és rengeteget röhögtünk, zengett tőlünk a strand. Isteni volt!

Most már újra ovis volt Mancuska két napig, de csak délelőtt. Mivel jelenleg még nincs autónk (motorcserére vár Szuzka),így Heni barátnőm hoz-visz minket, na meg amúgy is én vagyok délután Ákossal, így ez pont megfelelő. Ebéd után hazahozzuk Őket, lefekszenek, horpasztanak két órácskát, aztán megy a banzáj este hatig. Szerencsém van,mert nagyon szeretnek együtt lenni,így jól elvannak, nincs sok balhé köztük.A jövő heti terv még képlékeny, de valószínűleg Istvánom viszi Mancust be az oviba reggel a nagy autóval, Heni meg majd hozza Őket délben. Én meg addig  haladok itthon, átrendezem meg ki akarom festeni a spájzot, de addig rengeteg lomot kell letüntetni belőle.

Lesz amúgy majd karácsonyi csupa öröm és boldogság videó is, csak éppen az a nyamvadt freeblog már nem akar hónapok óta tárhelyet adni.Nincs valakinek ötlete,hogy mit tegyek? Vagy esetleg hogyan tudnám blogspotra áttenni innen mindent??? Hálásan megköszönném :)