TündérZitáról

Nagyon nehéz úgy összeírni róla egy összefoglalót, hogy ne emeljek ki egy-egy éppen akkor meghatározó tulajdonságot. Ha itthon van, akkor a hisztisség és az aranyoscukiság között ingadozik.Meg hát amúgy sem tudnék róla egy normális postot írni, mert hát igen csak elfogult vagyok vele.

Ovi:

Imádja, alig várja, hogy mehessen. Persze ennek vannak akadályai, mégpedig az, hogy hamar összeszed mindenféle bacit. Múlt héten, keddtől csütörtökig járt, közben megállás nélkül Lucát emlegette. Vele játszottak a babasarokban, vele tornázott, mindent vele csinált. Csütörtök délután Lucc anyukája, Zsuzsa jelezte, hogy pénteken nekik doki, merthogy szólt az óvónéni, hogy taknyos-köhögős Luca. Már akkor sejtettem, hogy a nagy összebújásuknak meg lesz az eredménye. Csütörtök éjjelén már kétszer szólt Mancus, hogy folyik az orra. Úgyhogy a pénteket és a hétfőt itthon üdülte Zita, várva arra, hogy vagy elmúlik, vagy kijön rajta valami. Az orrát naponta kétszer-háromszor fújta, még az orrszívót sem vettük elő. Mézzel-citrommal-c vitaminnal-homeós golyókkal gyógyulgatott, néha-néha, főként alvás előtt kapott orrsprét is. Ma már elvittem oviba, mert nem találtam betegnek. Bár újfent előjött a köhögése, de ez ködös időben mindig előjön, nem tehet róla.

Amúgy az oviban jó kislány, játszik, alszik, eszik, imádják az óvónénik, a gyerekek. Mindenkivel jól kijön, nem verekszik, nem árulkodik, ha balhé van, akkor elmegy onnan. Szépen eljátszik egyedül is (úgy,ahogy itthon), szeret kirakózni, formabedobózni, főzni, autózni. A kezdő lánycsapat (Kata,Luca,Vanessza,Zita) még mindig megvan, sokkal többet vannak ők négyen együtt, mint az "újabb" lányokkal.

Mára már elérkeztünk oda is, hogy válogat, leginkább hajcsatokat és hajgumikat. Ugyanis apukája külön kérésére hajat növesztünk. Valamelyik nap úgy vittem be oviba, hogy hiszti volt a köbön, merthogy ÉN ELRAKTAM valahová a kockás-virágos karkötőjét. Egész úton végig ordított velem, már alig vártam, hogy bedobhassam az oviba. Erre leveszem róla a kabátot, és ott volt a kezén a karkötő. Könny letöröl, Zita kivirul, és "látod anya, megtaláltam" mondattal vígan bemasírozott a csoportba. Én még álltam kinn az öltözőben, tikkelt a fejem, rángatóztam az idegtől...no komment.

Ja, öltözni és pakolni nem és nem akar. A zoknit konkrétan még meg sem fogja, már üvölt, hogy nem sikerül,nem tudja. Hiába minden, nem akar öltözni és pakolni sem. Szétdobál másodpercek alatt mindent, de 3 óra alatt sem pakol össze. Már ott járok, hogy kidobálással fenyegetem, de az sem érdekli. Úgyhogy ötleteket szeretettel elfogadok :)

Mára ennyi, legközelebb az itthoni Tündér(hiszti)Zitáról szól a bejegyzés :)