Változom.
Muszáj.
Nem voltam Zitának jó anyja, és nem voltam Istvánnak jó párja. Kevés volt a türelmem, a kedvem, a hitem. Erre viszonylag hamar rájöttem, de úgy igazán az év vége felé tudtam változni. Addig a fejemben próbáltam rendet tenni. Most már kevesebbet hisztizek, több a türelmem. Egy valami maradt. A szeretetem. Mert Őket ugyan úgy szeretem,mint eddig. Őértük fogok tudni megváltozni,azt hiszem. Nem, nem az év vége és a fogadkozások hozták ki ezt belőlem. Hanem az, hogy nem bírtam már tükörbe nézni, hogy már saját magamat utáltam. De most más lesz. Hiszem. Tudom. Bízok benne.
Az idei évvel valami majd megváltozik. Munkába állok, megpróbálok újra teljes értékű keresőképes tagja lenni a párosunknak. Nagyon hamar eltelt a 3 év, amíg itthon voltam, csak anyaként. És bár tudjuk azt, hogy ez a legnehezebb meló, most azért én mégis félek egy kicsit. Mert tudom, hogy nehéz lesz. Munka mellett megcsinálni mindent, amit eddig háztartásbeliként. De hiszek benne, hogy nekem is sikerülni fog, mint annyi más anyának előttem.
Visszagondolva 2011-re, csak a gyorsaság jut eszembe. Tavaly ilyenkor még azt terveztük, hogy hozzákezdünk a házunkhoz, hogy mi mindent kell megvenni hozzá. István félt a pénzhiánytól, én pedig az ovikezdéstől. Ő vigasztalt engem, én pedig őt. Nehéz évünk volt anyagi értelemben is. Nem volt hetes nyaralás, nem volt sok wellness hétvégénk. Viszont főttünk rengeteget a napon, erősödtünk tégla- és cseréppakolás közben, logisztikáztunk és dolgoztunk rengeteget. Aztán végre sikerült, a ház felett szép új tetőnk van, a Zita szobája is kész a hozzátoldással. Sőt, megvannak az ablakaink is, egyik-másik már a helyén, a többi még a házban vár a sorára. Gyűjtögettünk, lemondtunk dolgokról, sokkal több mindenről,mint ahogy szerettünk volna. De kárunkra nem vált. Hiszem azt, hogy ha még nehezebb is lesz az idei évünk, azért mi már edződtünk hozzá. Megtanultuk a lemondást, hogy a végén csak nyerhessünk.
Zita rengeteget változott az évben. Kétségkívül az egyik legnehezebb évünk volt együtt. A hiszti miatt. Tudom, hogy nagyon sokban én is hibás voltam, tolerancia,türelem terén, de megtanultam végre. És nem mondom azt, hogy az idei év majd jobb lesz, könnyebb lesz vele. Csak azt tudom, hogy még szebb,csodálatosabb lesz.Vele, velük. A családommal.
Vannak barátaim, elmentek azok,akik nem kellettek, kaptam viszont új csapatot,akikkel bár személyesen még sosem találkoztam,, de sok a közös bennünk. Ugyanúgy anyák, társak, feleségek.Ugyanúgy küzdenek és élnek, mint én. Ugyanúgy szükségük van barátra, figyelemre, szeretetre, mint nekem. Vagytok ti, itt a blogban, és a közösségi oldalon is.És az életben is. Gyógypedeztek velem, amikor nem tudok valamit, vagy kiakadok valamin. Biztattok és dicsértek, még akkor is,amikor nem szolgálok rá. De azért köszönöm! Bízom benne, hogy az új év mindannyiótoknak csak jót hoz, teljesülnek végre a régi és az új vágyak, álmos. Sokak csak az élethez kértek segítséget, sokan magát az életet várják. Remélem, mihamarabb bekopogtat mindenkihez a gólya, a szerencse, a boldogság. Énhozzám már bekopogtatott régebben, csak még most lett szemem, hogy ezt észrevegyem. De vigyázok rá, óvom és félem a kincsemet,a családomat!
Békés, boldog új évet kívánok minden egyes idelátogató barátomnak!
 |
| Származási hely: 2012.Karácsony |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése