Frász

A mai nap is úgy indult, mint a többi ovis. Ébredés, reggeli, készülődés, elindulás. Röpke bevásárlás után 9 óra körül már itthon is voltam. Gyors reggeli kávét benyomtam, majd röpke órácskát Norbiztam gyanútlanul. Ekkor csörgött a telefonom. Nincs is ebben semmi baj, minden nap ezerszer csörög. Csak akkor izzadtam le ezerrel,amikor elolvastam a hívót: Andi óvónéni. Hirtelen elkezdtem reszketni, minden lepergett a szemem előtt pár perc alatt. Mert ma volt először tornaórájuk (nagyon várta már, hogy felvehesse végre a szép kék tornaruháját, a fekete-pink strasszos tornacipővel), aztán ki tudja,mi mindenről eshet le, vagy ellökik. Na szó mi szó, mire felvettem a telefont, beleszólni is alig tudtam. Aztán Andinénink azzal kezdte, hogy nyugodjak meg, semmi baj nincsen. (Ekkor már a sírás kerülgetett)Aztán folytatta. Hogy tudja, hogy Istvánom HTG szerelő, és az anyukájának rossz a mosógépe meg a tűzhelye, és hogy meg tudná-e csinálni. Gyerekek, ekkora kő is ritkán esik le a szívemről. Zitával semmi gond, készülnek kifelé sétálni, jól van. Mondtam neki, hogy mennyire bepánikoltam, hogy hirtelen minden szörnyűség lejátszódott a fejemben. Mondta Andi is, hogy biztos volt benne, hogy megijedek (ismernek,na), de sajnos nem tudja letiltani a számkijelzést,mert még új. Úgyhogy hála a jó Istennek, semmi komoly baj nincs, Istvánom is kimegy megjavítani a károsultat, én pedig a háttérben hallhattam csibém hangját is. Ezzel már kibírom délutánig :)
Most pedig megyek, és féltékennyé teszem Norbit Rékával :)