Áááááááááálmos vagyooooooook....

Tudom,akkor mi a francért ülök itt hajnalban. De Istvánom apóssal  meg a sógorral már barcikán vannak, ássák az alapot a garázshoz, én meg már nem feküdtem vissza. Manci úgy is mindjárt kel.  Az álmosságom fő oka pedig, tíz után értünk haza Barcikáról, locsoltunk meg barátoztunk. Aztán meg tacskóztunk, mert kifogyóban volt az itthoni készlet. Tizenegy után feküdtem le. Mancus háromszor ébredt éjszaka, a harmadiknál már verés is megfordult a fejemben. Ugyanis felkel és sír. Ha megölelem vagy felveszem, akkor ívben feszíti magát, rugdos, sikít. Ez meg jó pár percig. Na most vagy alszik ilyenkor, vagy nem tudom. Aztán mire a vérnyomásom felmegy az egekbe, addigra iszik egy, azaz egy kortyot, és visszaalszik. Ezt csinálta éjfél és három között háromszor. Ötkor pedig keltem. Azaz keltem volna, ha após fél ötkor nem veri meg azt a kurva redőnyt, hogy keljünk fel. Holott, tegnap is Őmiatta késtünk el... no komment.
Péntekről: Reggel hétkor az én kerek pocikájú gyermekem az ultrahang előtt könyörgött nekem, hogy : ÉÉÉÉÉHESSSSS VAGYOOOOOK! Esküszöm, mint egy afrikai éhező. Szem nem maradt szárazon (a röhögéstől). Amúgy ismét nem csalódtam a barcikai kórházban, öten voltak előttünk, mindenkit behívtak, mert a kartonozóból a bácsi köcsög volt, s direkt későn vitte fel a Mancika leletét. Mindezt azért, mert szóltam, hogy időpontunk van, éhes a kicsi, meg még vérvételre is kell mennünk. Úgyhogy már csak azért sem. Azért az jól esett,amikor a főasszony megjelent s lebaszta, hogy hogy képzeljük, hogy a kicsivel itt váratnak minket.( PROTEKCIÓ)
Odabenn Mancus erősen kapaszkodott a nyakamba, főleg mikor rájött, hogy egyedül kell feküdnie az ágyon. Megkérdezték, hogy fog-e sírni, mire mi apával egyszerre vágtuk rá, hogy nem, mert Ő egy nagy és okos kislány. Erre Mancus lopva kitörölt egy könnycseppet a szemből, majd legörbülő száját felfelé kanyarítva megjegyezte, hogy nem sírok. Azért a kezembe a vizsgálat végére elszorította a vérkeringést... Nagyon megdicsérték, hogy tényleg nagyon okos és ügyes, aztán a főorvos bácsi megjegyezte, hogy ez a lányka pont olyan szép belülről, mint kívülről. Büszkék voltunk rá nagyon.
Aztán ismét várakozás a vérvételnél. 12 ember volt előttünk. Ismerős bevitt minket.  Aztán benn kivártunk 12 embert, majd kaptunk egy papírt meg két kémcsövet, hogy menjünk fel a kilencedikre a gyerekosztályra, majd ott leveszik a vért. Ismét no komment...
A gyerekosztályon jó ismerősként fogadtak, majd azon tanakodtak, hogy ki olyan kőszívű, hogy ezt a szépséget megszúrja. Aztán egy dokinéni elvállalta, mert azt mondta, hogy Ő a legjobb. Nem túlzott. Jobb kézfejből 20 másodperc alatt levette a 2 kémcsövet. Sírás az volt, de csak minimális. Végig beszéltette Zitát, aki elmondta, hogy Ő ezért pogácsát fog kapni, meg alvás után fagyit. Meg hogy Ő is dokinéni lesz, hogy a nínósautóban majd jól meg tudja gyógyítani a gyerekeket meg a kutyákat :) Imádták:)
Kicsit véres lett a szandálja, nem győztek bocsánatot kérni, de a kedvességük és szakértelmük mindent megért. Visszavittük a vért,aminek az eredményéért majd hétfőn kell menni.
Hétfőn pedig forgalmas napom lesz. Reggel (hajnalban) beviszem aZuramékat Barcikára a házhoz. Utána Csabit visszaviszem a kórházba fél hétre, itthon van eltávon.  Aztán gyerekorvos kettőkor, meg a bátyám asszonykájával is kéne randiznom, ezer éve nem beszéltünk. Sűrű lesz. De a lényeg, hogy negatív eredményt kapjunk. Minden más semmiség.