Azért vannak a jó barátok...

Én már nem is mondok semmit, ez a post elmond mindent. Bár hozzá kell tennem, Lilikém egy picinykét elfogult az irányomban, úgy vettem észre. Nagyon-nagyon jó volt náluk, alig várom, hogy beváltsa a "fenyegetését" és tényleg itt is szétszedhessék a lányok a házat!

Epekő

Ma délelőtt vittük be anyóst a kórházba, epehólyag-epekő eltávolításra. Holnap műtik. Addig a családban -Mancus kivételével- én leszek az egyetlen házisárkány :) Szegény anyós nagyon retteg, na nem a műtét miatt, hanem a kórháztól. Mert Ő pszichikailag nincs teljesen rendben, tele van fóbiával, ki is van emiatt már 30 éve nyugdíjazva. Itthon nincs vele gond, mert nem kell mennie sehová, így jól elvan. De amint menni kell valahová, már pánikol. Nagyon remélem, hogy hamar túl lesz rajta és már itthon lábadozhat.
Szegény Zita nem érti,miért nincs itthon mamija. Ma, amikor jöttünk haza, ránk szólt, hogy elfelejtettük mamit hazahozni a kórházból. Miután elmondtam neki, hogy benn marad, sírt. Kis cukifalat lányka, ami a szívén, az a száján.

Az előző bejegyzés margójára

Meglátszik, mennyi mindent kell még tanulnom az életben. Szeretetről, megértésről, elfogadásról.
Könnyes szemmel olvastam a kommentjeiteket lányok! Nem tudom elmondani, mennyit jelent minden egyes szó nekem. Rengeteget! Soha nem fogom tudni meghálálni azt a tényt, hogy befogadtatok ebbe a közösségbe, hogy megértetek és szerettek. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek!!! Megígérem, hogy megjavulok! :)

Levertség,tavaszi fáradtság vagy depresszió?

Igazából magam sem tudom, mi volt velem az utolsó időben. Kívülre nem nagyon mutattam ,próbáltam palástolni az érzéseimet, de aki igazán ismer, az tudja, hogy most valahogy nem Én voltam. Nem volt kedvem semmihez, monoton és kiégett voltam. Nem voltak tanulások, kirándulások, nem volt hozzá türelmem. Ha elmentünk valahová, akkor legszívesebben már hazamentem volna. Nem bírtam a kritikát, legszívesebben mindenkinek a fejét haraptam volna le. És a legjobb az egészben, hogy utáltam saját magam. Nem akartam így érezni, szerettem volna újra felhőtlenül kacagni, virágot szagolni, Mancival bolondozni. Nagyon rossz így. Néha, még mindig elő jön. Bebeszélek magamnak hülyeségeket, hogy engem senki nem szeret meg ilyesmiket. Mint egy dacos kis gyerek. Próbálok kimászni ebből a magam vájta mély gödörből. Talán, ez a post is egyfajta segítségkérés. Hogy talán azok, akik látnak, azok tudják azt, hogy nem jó így nekem, és hogy mit lehet tenni ellene.
Lehet, hogy holnapra elmúlik, de aztán újra visszajön. De én ezt nem akarom. Boldog vagyok, szerelmes anya. Jó így most nekem. Akkor miért ment el az eszem? Miért vagyok dühös? Miért érzem ezt???? Nem akarom, nagyon nem. Szeretnék újra felszabadultan írni a lányomról , a páromról, magunkról, a mindennapjainkról. De nem megy. Sok elkezdett posztom landolt a virtuális szemetesládámban. Már csak abban reménykedem, hogy én nem fogok ott kikötni. Nekem haza kell jönnöm. Mosolyogni. Szeretni.

Mindenről

Nem értem ezt a gyerkőcöt! Napok óta alig alszik, vagyis jobban mondva nem lehet elaltatni. Tegnap reggel hatra mentünk Barcikára, két mixerrel hoztak betont. Aztán háromra hazaértünk. Mancika, mintha nem is alvásidő lenne, vígan játszik nagymamival. Egyszerűen nem tudta lerakni aludni, nem akart. Még sírt is. (azzal pedig mamit leveszi a lábáról). Aztán ötkor visszamentünk Barcikára, Zitát meg nagymamimhoz vittük fel, hadd játszanak Noellel. Este jó későn értünk fel érte, tízkor. De még akkor sem akart aludni. Hazaértünk, már akkor alig beszélt,annyira fáradt volt. 2 perc alatt elaludt. Reggel persze ébresztenem kellett, mert nem akart felkelni, én meg nem akartam azzal is összezavarni a napunkat, hogy tízkor kel fel, egykor meg fektetem. Ma délelőtt amúgy kétgyerekes lettem, nagybátyám fiacskája, Noel van itt velünk. Zoli sódert ment hozni nekünk a kamionnal. Jókat játszottak, futóbringáztak, pancsoltak, most pedig alszanak. Jobban mondva Noel egy perc alatt elaludt, de Zita már a hatodik körét futja, mert mindig kitalál valamit. Csak elfelejtette, hogy az anyja vagyok, és én nem reagálok arra, amikor elhaló hangon sóhajtozza kifelé a szobájából, hogy Ő rögtön éhen hal. Vagy szomjan. Vagy a tentemedve megverte. Vagy szomjas. Mindegy, csak aludnia ne kelljen. Márpedig ugyanolyan makacs vagyok, mint Ő ,úgyhogy aludni fog, ha addig élek is.Ugyanis ha már elaludt, képes lenne 4-5 órát is aludni, nála csak az elalvással vannak bajok. Na de majd kikúrálom :)
Aztán majd újra felkelthetem három után, mert megyünk vissza Barcikára. Dolgoznom kell, lagzis hajat próbálunk, sódert pakolunk meg locsoljuk a betont. Na meg elbúcsúzunk a barátnőméktől, mert holnap indulnak Horvátországba. Azért fáj egy picit a szívem, mert először úgy volt, hogy együtt megyünk, aztán mi mégis visszamondtuk, hogy hamarabb végezzünk a házzal. Na, jó szar ötlet volt, de ez van. Nem kell idén nagy nyaralás. Majd augusztusban megint egy hosszú hétvége velük, az majd feltölt minket :)

A lényeg lemaradt:

Ma hívott reggel Zita keresztanyja, akinek a lánya ugyanabba az oviba jár, ahova Zita is fog. Ma reggelre kiírták a felvett gyermekek listáját: Az egyik kiscsoport ,amiben 31-en indulnak, Zita neve is ott áll!!!  Felvették az oviba!!!!
Az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Milyen nagylányom van már...

Hetes

Drága Beámtól kaptam a felkérést, miszerint szeretne rólam hét titkot megtudni. Megpróbálom.

1. Lusta vagyok. Javíthatatlanul és menthetetlenül. Ez azért is furcsa, mert amíg nem volt Zita,addig mindig mentem,mint a mérgezett egér. Úgy látszik,a kialvatlanság ezt hozza ki belőlem.
2. Bármikor elcserélném az anyámat bármire. Szeretem Őt, és köszönöm neki, hogy életet adott, de ennyi. Soha nem fogok neki megbocsájtani azért,amit ellenem tett. Soha.
3. Minden autónknak lelke volt. Hiszem és tudom is. Azt is, hogy hülye vagyok:)
4. Legtitkosabb vágyam amióta megszültem: szülésznő szeretnék lenni. Segíteni akarok, részt venni abban a csodában, ami egy új élet születése.
5. Van egy kispárnám,amit még apukám csinált nekem. Alig van benne már pár szál toll, de nem adnám a világ minden kincséjért sem. Van hozzá 2 huzatom. Szintén apa varrta, az ovis paplanhuzatomból. Egeres-zsiráfos. Csak és kizárólag azzal vagyok hajlandó elaludni,illetve fontosabb eseményekkor is velem van. Szüléskor is ott volt.
6. Imádok olvasni.Átkerülni egy másik világba. Kedvencem Fable. Megkaptam szombaton a páromtól az új könyvét, de nem mertem belekezdeni, mert akkor nem tudom lerakni. Tegnap este kezdtem el. Mindjárt vége...
7. Szeretek ablakot pucolni, amióta csodarongyim van hozzá. Csak hideg vízzel kimosom, letörlöm és kész. Mondjuk ettől függetlenül azért már lehetne pucolni...

Én már nem tudom tovább küldeni, mert sokaknál már járt. De mindenkinek nagyon szívesen elolvasnám a titkait :)

Büszkeség :)

Eddig,amióta Zita szobatiszta, mindig szólt, ha menni kellett. Aztán felállt a wc fellépőre, majd segítettem neki bugyit és nadrágot húzni, majd popsit törölni. Mindig mondogattam, hogy már egyedül kellene lehúzni a bugyit, de nem akarta.
Tegnap délután ültem a wc-n. Aztán kiabálást hallok a mellettem lévő fürdőből: APA?KI FOG ZITAPOPÓT TÖRÖLNI???  Teljesen egyedül bement a fürdőbe, bezárta magára az ajtót, a szekrényből elővette a bilit (ami azért volt itthon, mert vizeletet vettem vele tőle),lehúzta a nadrágját és bugyiját, majd pisilt! Én annyira örültem,meg olyan büszke voltam rá! Azóta wc-re is egyedül megy, nincs már JÖN A PISI! kiáltás, már csak törölni kell neki! Ő is töröl, de az még messze nem tökéletes. De felkapcsolja a lámpát is, meg lehúzza a wc-t is, meg illatosít is :) Tökre cuki, ahogy utánozza a mozdulatainkat!

Szomjazó

Meg van az eredmény. Az ultrahang tökéletes, dokinénink szerint is. A vér- és vizeletvizsgálat papírján 3 érték van megcsillagozva, mindhárom kevesebb egy kicsivel a megengedettnél. Utána néztem (éljen a net), meg a dokinéni is mondta, hogy gyerekeknél ezek az értékek általában alacsonyabbak. De azért egy vizelet vizsgálatot még megejtünk, de most esti vizeletből. Ugyanis a reggeli fajsúlya magas volt, koncentráltabb. Most megnézzük az estit is. De megnyugtatott, hogy semmilyen szervi elváltozása nincsen Zitusnak. Azt mondta, sajnos vannak ilyen gyerkőcök,akik ennyire keveset isznak. Ma eddig 3,5 deci víz, egy fél tányér leves és egy fél joghurt van benne folyadékként. Nem bírok többet belediktálni, ha belehalok sem. Annyi van még, hogy megyünk nemsokára tekézni, ott mindig sokat iszik. Hiába, a barátok :)

Áááááááááálmos vagyooooooook....

Tudom,akkor mi a francért ülök itt hajnalban. De Istvánom apóssal  meg a sógorral már barcikán vannak, ássák az alapot a garázshoz, én meg már nem feküdtem vissza. Manci úgy is mindjárt kel.  Az álmosságom fő oka pedig, tíz után értünk haza Barcikáról, locsoltunk meg barátoztunk. Aztán meg tacskóztunk, mert kifogyóban volt az itthoni készlet. Tizenegy után feküdtem le. Mancus háromszor ébredt éjszaka, a harmadiknál már verés is megfordult a fejemben. Ugyanis felkel és sír. Ha megölelem vagy felveszem, akkor ívben feszíti magát, rugdos, sikít. Ez meg jó pár percig. Na most vagy alszik ilyenkor, vagy nem tudom. Aztán mire a vérnyomásom felmegy az egekbe, addigra iszik egy, azaz egy kortyot, és visszaalszik. Ezt csinálta éjfél és három között háromszor. Ötkor pedig keltem. Azaz keltem volna, ha após fél ötkor nem veri meg azt a kurva redőnyt, hogy keljünk fel. Holott, tegnap is Őmiatta késtünk el... no komment.
Péntekről: Reggel hétkor az én kerek pocikájú gyermekem az ultrahang előtt könyörgött nekem, hogy : ÉÉÉÉÉHESSSSS VAGYOOOOOK! Esküszöm, mint egy afrikai éhező. Szem nem maradt szárazon (a röhögéstől). Amúgy ismét nem csalódtam a barcikai kórházban, öten voltak előttünk, mindenkit behívtak, mert a kartonozóból a bácsi köcsög volt, s direkt későn vitte fel a Mancika leletét. Mindezt azért, mert szóltam, hogy időpontunk van, éhes a kicsi, meg még vérvételre is kell mennünk. Úgyhogy már csak azért sem. Azért az jól esett,amikor a főasszony megjelent s lebaszta, hogy hogy képzeljük, hogy a kicsivel itt váratnak minket.( PROTEKCIÓ)
Odabenn Mancus erősen kapaszkodott a nyakamba, főleg mikor rájött, hogy egyedül kell feküdnie az ágyon. Megkérdezték, hogy fog-e sírni, mire mi apával egyszerre vágtuk rá, hogy nem, mert Ő egy nagy és okos kislány. Erre Mancus lopva kitörölt egy könnycseppet a szemből, majd legörbülő száját felfelé kanyarítva megjegyezte, hogy nem sírok. Azért a kezembe a vizsgálat végére elszorította a vérkeringést... Nagyon megdicsérték, hogy tényleg nagyon okos és ügyes, aztán a főorvos bácsi megjegyezte, hogy ez a lányka pont olyan szép belülről, mint kívülről. Büszkék voltunk rá nagyon.
Aztán ismét várakozás a vérvételnél. 12 ember volt előttünk. Ismerős bevitt minket.  Aztán benn kivártunk 12 embert, majd kaptunk egy papírt meg két kémcsövet, hogy menjünk fel a kilencedikre a gyerekosztályra, majd ott leveszik a vért. Ismét no komment...
A gyerekosztályon jó ismerősként fogadtak, majd azon tanakodtak, hogy ki olyan kőszívű, hogy ezt a szépséget megszúrja. Aztán egy dokinéni elvállalta, mert azt mondta, hogy Ő a legjobb. Nem túlzott. Jobb kézfejből 20 másodperc alatt levette a 2 kémcsövet. Sírás az volt, de csak minimális. Végig beszéltette Zitát, aki elmondta, hogy Ő ezért pogácsát fog kapni, meg alvás után fagyit. Meg hogy Ő is dokinéni lesz, hogy a nínósautóban majd jól meg tudja gyógyítani a gyerekeket meg a kutyákat :) Imádták:)
Kicsit véres lett a szandálja, nem győztek bocsánatot kérni, de a kedvességük és szakértelmük mindent megért. Visszavittük a vért,aminek az eredményéért majd hétfőn kell menni.
Hétfőn pedig forgalmas napom lesz. Reggel (hajnalban) beviszem aZuramékat Barcikára a házhoz. Utána Csabit visszaviszem a kórházba fél hétre, itthon van eltávon.  Aztán gyerekorvos kettőkor, meg a bátyám asszonykájával is kéne randiznom, ezer éve nem beszéltünk. Sűrű lesz. De a lényeg, hogy negatív eredményt kapjunk. Minden más semmiség.

Paramami

Amióta megírtam ezt a bejegyzést, nem sok minden változott. Még mindig keveset iszik, fél liternél már örülök erősen.  Mivel a pulmonológiás-allergiavizsgálatos papíruszt még nem vittem vissza a dokinénihez, így mára intéztem egy időpontot. (Mondanom sem kell, kisasszony orvosi táskával a kezében és sztetoszkóppal a nyakában ment dokinénihez, ahol kijelentette, hogy nem agysebész lesz (anya a hülye,tudom), hanem doktornéni!) Beszélgettünk az allergiáról, hogy nem erős, nyugodtan kapjon napi szinten tejet illetve tejterméket, mert az kell. Aztán elárultam az én parámat. Merthogy nekem ugye van a vesebetegségem. Aztán meg hogy Zita is keveset iszik illetve wczik. (napi szinten kettő és négy között van) Úgyhogy holnapra kaptunk egy beutalót hasi ultrahangra, meg vér és vizelet vizsgálatra. Csak hogy megnyugodjak, hogy semmi baja nincs az én gyermekemnek. (azzal az érzéssel nem tudom hogy fogok elszámolni, hogy miattam okoznak fájdalmat a gyerekemnek....)