Wc művész és telefonguru

Kisasszony rendesen megjavult az elmúlt napokban.Már csak néha-néha köhög, főleg ha túlhajtja magát. És szobatiszta!!!! Nem akartam eddig írni róla,nehogy elszóljam. Még a szülinapja előtt kezdtük, hogy napközben csak bugyi volt rajta. Voltak balesetek, főleg az elmélyült játszás miatt. Volt,amikor elfelejtkezett arról,hogy nincs rajta pelus.De olyan is volt, hogy bugyiban ült rá a bilire.Elfelejtette levenni, én meg nem voltam a közelben. Sokat kellett mosni, a padlónk csillog villog a gyakori feltörléstől:) Nagy segítség volt, hogy kevés a szőnyeg nálunk:) Ha megyünk valahová, meg alváskor még pelusozok, de már akkor is szokott szólni. A déli alvásokból általában szárazon ébred. De még azt sem merem levenni. Ha becseppen is pár csepp a bugyiba,akkor addig tartja ,amíg nem érünk a wcre. Merthogy nagywc-re jár. Nem kellett a bili. Bár valamelyik nap elővettük,mert 20 perc alatt sikerült csak a háromnapi nagydologgal megbirkóznia, és abban könnyebb volt neki. Nagyon féltem ettől,mert ismerem a lányom, és tudom, hogy mennyire hebrencs. Első pillanattól tudta,hogy mit és miért csinálunk, és mégis elfelejtkezik róla. Elsőbb a játék... de nem számít, mert 4 hét alatt látványos eredményt értünk el vele:) Nagyon büszkék vagyunk rá! A másik, hogy pöpecül kezeli a telefonomat.Pedig nem könnyű eset,érintőképernyős. Viszont imádja rajta magát nézegetni, mindig kéri, hogy a felvett videókat játsszam le neki. Aztán valamelyik nap épp a kékcsempésben ültem,amikor meghallom, hogy a telefonom elkezdi lejátszani a csúszdás videót. Gyorsan elkönyveltem,hogy megőrült, biztos elromlott.Megyek ki, Mancika ül a kanapén és nézi a videót! Kikapcsoltam, lezártam a billentyűket,és megkértem, hogy mutassa meg,hogy csinálta. Még megkérdezte,hogy melyiket akarom látni!!! Aztán feloldotta a billentyűzárat, menübe lépett, saját fájl, videók,saját videók, majd odalapozott a 11-ik videóhoz és megnyitotta! Én meg csak lestem, mint hal a szatyorban! És még csak 2 éves! Ha elmesélik nekem,nem is hiszem el... Sok mindenről írhatnék még, de nincs nagy kedvem. Úgy volt,hogy ez lesz István utolsó munkanapja, de aztán tegnap bejelentette, hogy még a decembert is végighúzza.Szomorú lettem...már annyi mindent terveztem...

Tartozás

Ezzel már régóta tartozom nektek. Még messze nem tökéletes (sose nem is lesz az), de alakul. Talán mikulásra a házikója is elkészül,majd felrakom. Mancsi már javul valamilyen szinten.Már nem percenként törlöm az orrát (csak 5 percenként) és az éjszakát is majdnem átaludta. Ha meggyógyul,akkor keresünk egy homeopatát,aki majd alkati szerekkel feltuningolja a szervezetét. Én meg addig kitanulom magam belőle. Van nálam egy könyv,áttanulmányozom, hogy meg tudjam fűzni az apját is tudományosan alátámasztott tényekkel, hogy ez jó lesz nekünk. Addig meg vitamin,zöldség,gyümölcs.Bár most még csak fénylény... Ilyen egy üregi nyuszi szemű,nyakig taknyos kisbeteg.

Felfedezés

Valahogy most kezdek rájönni, hogy milyen kincs is az én gyermekem. Az én nyugodt, kiegyensúlyozott mosolygombócom. Most kezdek rájönni, amikor nincs. Szegénykémnek állandó jelleggel folyik az orra meg a szeme. Alig lát, levegőt meg még kevesebbet kap. Úgyhogy mit csinál? Nyávog. Vagy sír. Vagy ordít. Vagy egyszerre mindet. Én pedig hiába nyugtatom, hiába magyarázom neki, hogy ha nem sír akkor még levegőt is kap egy keveset..semmi. A mai nap még csak rajtam lógott. Ha letettem, ha egy centire is eltávolodtam,akkor sírt. Nincs pisilés, kávézás, főzés, vasalás.Semmi. Sőt, ha nem jól helyezkedek,akkor is sír. Ráadásul takonnyal az orrában-szájában , sírva mondja el, hogy mi baja.Amivel csak egy a gond:nem értem. Fél tizenkettő körül döntöttem úgy, hogy kiviszem a teraszra levegőzni. (Szélvédett, jó meleg mert süti a napocska, ráadásul mindkét kedvenc macsek itt napozott) Beleegyezett. Aztán ordított,amikor a pulcsit húztam rá. Ekkor jött be a nagyanyja megnézni, hogy biztos ölöm a gyereket,azért ordít. Elmondtam a bajunkat. Nagyi ölbe veszi a kiskedvencet, aki természetesen nála is ordít.(Így fel lettem mentve az unokakínzás alól) Nagy nehezen felöltöztettem. Majd szemcsepp.Természetesen nem segít,mert Ő ezt nem tudja nézni... Ekkor már füstöl a fejem. Zita vergődik, én majdnem bőgök, anyós inkább kimegy. Fél cseppet sikerült cseppentenem, amit szerintem rögtön ki is könnyezett. Na mindegy. Kimentünk. Nagy nehezen rábeszélem őket, hogy maradjanak a napon, ne menjenek az árnyékba. De itt is sír. 10 perc után bejöttünk. Majd evés-ivás-kakaó nélkül álomba szundizott rajtam. Most csönd van. Én pedig abban reménykedek, hoyg hamar meggyógyul, mert én ezt nem bírom már. Nekem kell orrszívnom-szemcseppeznem-gyógyszeradagolnom megállás nélkül. Ma délelőtt már abban a patthelyzetben találta magát a gyerek, hogy nincs senki,aki megvigasztalhatná meg megmenthetné, csak én. Úgyhogy menekülés után kénytelen volt nálam megnyugvást találni. Szegénykém...

Új szó

Ritkaság számba megy, ha sikerül új szót tanítani Zitával,mert már szerintem mindent tud. De sikerült. TAKONYPÓC. És ezzel azt hiszem elmondtam mindent... Tegnap délelőtt mentünk a házhoz.Ezerrel sütött a nap, tudtunk dolgozni. Természetesen jött Mancika is, segíteni. Fel volt rendesen öltözve, nem volt melege,nem fázott. Párszor mégis meg kellett törölni az orrmányát. Mi délben hazajöttünk, megebédeltünk,majd letettem aludni.Anyós vigyázott rá, mi pedig apóssal vissza mentünk Istvánhoz.Vittem ebédet is. Öt óra körül jöttünk haza, egy nagy teherautónyi lommal. (Fa, tüzelni való lomok.) Még Zoli leborította a kocsinyi szemetet,én az ablakban beszélgettem Mancival.Már akkor láttam rajta, hogy nincs jól. Piros volt a szeme, duda az orra. Bementem, láza nem volt, de már nyávogós volt. Patakban folyik az orra, így egy perc alatt megtanulta az új szót. Mit nem mondjak,annyira beparáztam, hogy legelsőre rögtön a dokit akartam hívni.Aztán lehiggadtam, most inhalálunk, vitaminozunk, homeozunk. De bevallom őszintén,hogy nagyon félek. Még csak most lábalt ki, még Normaflore kúrán van, nem kellene újra gyógyszerezni.Viszont félek,hogy a legyengült szervezete nem fog egy kis náthával sem megbirkózni. Újfent magamat hibáztatom.Mert nem tudom, hogy mit csináltam rosszul, hogy már megint beteg. Pedig azt hittem,hogy figyelek rá.Ezek szerint mégsem...

Szülinapi képek

Nem volt kedvem összevágni,így párat felraktam a megszokott helyre. Még lesznek majd, sokkal jobbak, de nekem szarakodott a gépem.Majd szólok .

Szülinap

Amilyen pocsékul indult, annyira jó lett. Kezdődött azzal, hogy István és Zita délelőtt elindultak venni pelust, meg elhozzák a tortát. Én addig nekiláttam a babgulyásnak, meg próbáltam a gyerekszobát lakhatóvá tenni. Szépen haladtam,amikor hazaérkeztek. Na, amikor megláttam a tortát,akkor elbőgtem magam. Mert az tény, hogy szép volt. Ezzel nem is vitatkozom. De abszolút nem olyan lett, mint amit én elmagyaráztam meg megmutattam nekik. Sőt,azzal sincsen semmi bajom, hogy nem a megbeszélt összeget kellett fizetni érte. Viszont.Ha már kifizetek érte egy vagyont,akkor az már olyan legyen, amilyet én akarok. De nem. Vittem róla képet, megmutattam, elmagyaráztam. Mondtam, hogy nem kell rá sokfajta virág,hanem egy sima, ötszirmú. Erre raktak rá valamilyen sokszirmú,nagyonnemtetszik virágot, sokat. Meg mondtam, hogy pillangót is kérek. Raktak rá kettőt vagy hármat, de azt sem olyat,amit megbeszéltünk. Meg megbeszéltük a csajjal, hogy amit mintát vittem, az kék alappal volt. Mondtam, hogy így is jó, de lehet rózsaszín vagy zöld is. Erre fehér lett,amilyet pont nem szerettem volna. Felhívtam őket,elpanaszoltam a bajom.Sírva, mert ekkorra már nem tudtam uralkodni magamon. Mondták, hogy vigyem vissza, csinálnak másikat.Mondtam,hogy mindjárt jönnek a vendégek. Ja,akkor a másik tortát,amit az iskolába viszünk, ingyen adják.Mondtam,hogy 2 éves, meg hogy én még egyszer nem megyek be, bármit is csinálnak.Meg hogy én nem balhézni akarok,vagy épp kicsikarni belőlük valamit,hanem csak azt, hogy legközelebb figyeljenek oda jobban.Sajnálkoztak, de engem már nem érdekelt. Leraktam. Utána még Istvánnal is jól összevesztünk, mert hogy minek bonyolítottam túl a tortát. A végén már ott jártam, hogy lemondok mindenkit, én meg elhúzok a francba valamerre. Természetesen nem tettem, Zitára való tekintettel. De képzelhetitek a lelkiállapotomat... Ezután már nem volt semmi gond, fejfájásra bevettem egy bitangerős gyógyszert,aztán minden rendben lett. A szobadíszítéssel elcsúsztam, azt már a korábban érkező Tibi bátyusommal és gyerekeivel oldottuk meg. Mancikát is akkor ébresztettük,de semmi gond nem volt vele sem. Tetszett neki a díszítés,a lufik, de a legjobban, hogy gyerekekkel és rokonokkal volt körbevéve. Én az egész este egyszer kellettem,amikor egy kisebb esést követően kellett megvigasztalnom. Pontban 15 óra 50 perckor, a születése percében gyújtottuk meg a két tortán a gyertyát. (Tibiéktől kaptunk egy narancsos tortát,ami órát formáz. A mutatók 15.50-re voltak állítva.Elbőgtem magam,annyira jól esett) Elénekeltük Halász Judit örökbecsűjét, majd elfújtuk a gyertyákat. Mancika és Noel rögtön megdézsmálta a virágokat róla, de nem ízlett nekik, mert nem marcipánból voltak.(Pedig azt is kikötöttem,de most már mindegy.) Kétturnusban kajáltunk, gyerekek nélkül, mert egyik sem akart asztalhoz ülni. Nem is erőltettük,mert ez a nap Őróluk szólt.Mancika roppantul élvezte a gyerekeket, hogy állandóan játszhattak. Nagy sláger volt még mindig az autó, volt, hogy négyen csüngtek rajta. Hála istennek nem voltak veszekedések, pedig attól nagyon féltünk.De megoldottak mindent egymás között. Volt egy idő,amikor kicsit lehiggadtak, ekkor mindenki Goofyt nézett a nagyszobában. Aranyosak voltak,nagyon. A felnőttek is nagyon jól érezték magukat, szerintem kivétel nélkül. És ha az elfogyasztott italmennyiség Mancikát élteti,akkor tuti, hogy 200 évig fog élni:))) De nem baj, maradt két józan a csapatban, aki szállította őket:) Én hamarabb hazavittem mamimékat, mert nagyapim nem érezte jól magát.(Majd erről máskor...) Akkor autókázunk is egy kicsit bátyus barátnőjével,Adrienn dokinénivel. Most találkoztunk másodjára, de egy szuper csajszi. Nagyon jól elbeszélgettünk, meg megnézte a házikónkat is. Majd jönnek segíteni,ha kell. Jókat röhögtünk az elázott fiúkon, mert tényleg legszebb öröm a káröröm:) A srácok mákosan is jól eljátszottak a gyerekekkel, versenyt autóztatták őket, száguldoztak a lakásban fel-alá a gyerekekkel. Nem sejtették még másnaposságukat:) Este nyolc után kezdtünk hazafelé készülődni.Adrienn vitte a családot, én meg Zoli bátyusomat Noellal. Másnap beszéltem mindenkivel telefonon. Jól érezte magát mindenki, csak az ébredéssel akadtak problémáik. István rókátfogott, Tibi csak hívogatta őket, Zoli meg csak a fejét-gyomrát és az egész korpuszát fájlalta. Mindent összevetve azt mondták, a következőre is jönnek:) Mi pedig nagyon várjuk majd azt is. De akkor már kisebb tortával, kisebb stresszel. Remélem. Képeket majd később,időhiány miatt. Ja, és nem jó az ugrálós állat, ki van repedve a szelepnél.Mancika már elsiratta, mehetünk majd kicserélni.Csak a blokkot nem találjuk...

2 éves

"Egy homokszemben lásd meg a világot, egy vadvirágban a fénylő eget, egy órában az örökkévalóságot, s tartsd a tenyeredben a végtelent." Drága Kislányom! Nem találom a szavakat. Annyira elfutott ez az elmúlt 33 hónap. Szinte még csak most kaptunk téged erre a világra. Óvtalak, védtelek, hordoztalak 9 hónapon át,majd keservesen is, de megszülettél. Mára már nem arra emlékszem, hogy mennyire fájt, hanem arra, hogy milyen csodát éltünk át ott, mi hárman. Még látszott rajtad a fáradság, még törődött volt a pofid, mégis a világ legszebb kicsi lánya voltál, már akkor is. Azóta is, minden nap egy csoda veled. Nem győzzük csodálni az okosságodat, szépségedet, huncutságodat. Szeretünk téged mindenestől! Hálás vagyok Istennek, hogy téged küldött akkor hozzánk, bár azt nem tudom, hogy hogy bír meglenni a legjobb és legügyesebb angyalkája nélkül. Mert igaz a szó, hogy egy földre szállt angyal vagy. Apukád minden áldott nap fájlalja a reggeleket,amikor munkába kell mennie, mert egy egész nap nem láthat ilyenkor téged. Mégis, amikor egy húzós nap után hazajön, és elkezd veled fáradtan és éhesen játszani, akkor azt mondja, hogy egész nap erre a pillanatra várt, ez éltette. Te élteted Őt a nehéz napokon, Érted dolgozik és küzd minden egyes nap. De nem titok, hogy nagyon megéri. Isteni finom csókokat és öleléseket kap minden nap,amikor hazaér. Én pedig köszönöm, hogy az anyukád lehetek. Köszönöm, hogy megváltoztattál, hogy jobb emberré neveltél, hogy különb lehetek magamtól, általad.Köszönöm, hogy szeretsz, hogy megtanítasz jobb emberré válnom, hogy neked a legjobb anyucid lehessek. Köszönöm- köszönjük a csodát, Téged!