Na ezért

húzunk mi el ebből a faluból.Csak az a baj, hogy mindenütt ez lesz... Ma délben mentünk Mancussal ketten, kivételesen sétálva a boltba. (Hiába közel van, kocsival szoktam menni,gyerek nélkül, mert sok a kóbor kutya meg a cigány)Épp a könyvtárnál jártunk,amikor az iskolából kiözönlöttek a gyerekek. Az egyik csoport feltűnt nekem. Elől egy hetedikes-nyolcadikos magyar fiú ment,sietős léptekkel. Mögötte egy cigány srác, testvérek között is elmúlt már 17. Szidalmazta a fiút, majd hátba rúgta. Majd bokán és lábon.Közbe végig mondta, hogy ne szójjá' be nekem, meg egyéb nyalánkságokat.Hozzáteszem, a srác meg sem szólalt. Rögtön azt néztem, hogy nincs-e valami ismerős a közelben, de nem volt. Jöttek az úton, ezekkel a gyerekekkel szemben emberek.Fehérek és feketék is. Senki,értitek,senki nem szólt oda a köcsög kölyöknek, hogy álljon le. Ha egyedül lettem volna,akkor biztos odaszóltam volna a fiatal srácnak, mintha ismerős lett volna, hogy jöjjön velem.De semmit nem tehettem, a gyerekemet nem veszélyeztethettem. Viszont elővettem a telefon, és az egy saroknyira lévő rendőrséget felhívtam. A csaj,aki felvette a telefont,azt mondta, hogy ne csináljak semmit, ő pedig megpróbálja utolérni a járőrkocsit,hogy kanyarodjanak arra. Körülbelül másfél perc alatt a boltnál voltunk, ott a cigány abbahagyta a rugdosását a fiúnak, és továbbment egyenesen, a srác pedig elszaladt a bolt utcája mellett. Nem tudtam utolérni, pedig siettem. Majd vártunk még a bolt előtt 5 percet,de a rendőrök nem jöttek. Bevásároltunk, majd hazasétáltunk a rendőrség felé.Egy járőrkocsi benn állt, de senki nem volt a közelben...sehol egy rendőr, sehol egy polgárőr. Ha belegondolok abba, hogy ez velem is megtörténhetne, és szarják le nagy ívben...hogy senki nem kiált fel, senki nem hívja fel a rendőröket...ha eszembe jut, hogy holnap annak a fiúnak újra iskolába kell mennie... Hihetetlenek itt az emberek. Már nem először fordul elő, hogy én hívtam a rendőröket. Mikor a kertünkben vagy a telkünkön lopnak a cigányok...vagy mikor az idős bácsit a Báróketben kirabolta két tízéves...és senki sem szól semmit!!! Miért? Nem gondolnak arra, hogy ez velük is megtörténhet? Anno, Istvánom mesélte, hogy gyerekkorában egy cigányasszony beugrott a kerítésükön, valamit el akart lopni. Após, hirtelen ember lévén, jól belerúgott,aztán kidobta a kerítésen át. Nem egészen egy óra elteltével tizen jöttek megverni apóst meg a páromat. A mi utcánkban akkoriban nem voltak cigányok.Szinte minden kapun kijöttek a szomszédok, de senki sem volt hajlandó odamenni,és segíteni nekik. Végignézte az utca, hogy jól megverik őket.Anyós hívta a rendőröket,akkor hagyták abba.De senki sem ment oda segíteni!!! Aztán pár éve volt az is, hogy após vigyázott az utcában levő házra, mert a tulaj kórházban volt. Felhívták apóst a szomszédok, hogy láttak az udvaron(fényes nappal) két cigányt.Após a mi szomszédunkkal átment megnézni (a szomszéd bácsi hetvenen túl van már, hatvan kiló körül lehet).A cigányok elszaladtak. Majd pár perc múlva erősítéssel megérkeztek. (Hozzáteszem, a rendőrség az utca végén van) Verekedni, jobban mondva verni kezdték a két öreget.(Após is 66 éves már,akkor 63 körül lehetett)Persze Ők is vissza-visszaütöttek. Az egyik "segítőkész" szomszéd felhívta anyóst, hogy verik az öreget az utca végén.Anyós hívta a rendőrséget meg Istvánt.Mire István odaért,addigra a rendőrök szétoszlattak mindenkit,apóst meg elvitte a mentő.István ment vele.Mi vártunk itthon, nem jöttek, így kocsiba ültem,megkeresni őket. A szomszédok meg az utcabeliek kinn ültek a ház előtt, tárgyalták a történteket. Az egyik csaj(akkor még vendégem volt) megállított ,elkezdte mesélni, hogy mit látott.Meg hogy az ő szomszédnénije hívta fel anyóst is. Én meg megkérdeztem, hogy ti mit csináltatok? Semmit, volt a válasz. Kinn volt az egész utca, de hogy valaki elszaladt volna a rendőrségre,az nem.Vagy telefonon kihívják őket.az sem.Inkább felhívják anyóst telefonon.Ő hívta a rendőröket...na ennyit az itteni emberekről. Apósnak akkor 9 öltés volt a fején, meg számos zúzódás.És tudjátok,mi volt az egészben a legjobb? Pár hét múlva jött egy hivatalos papír, miszerint az öreget feljelentették a cigányok, mert az egyik kiskorút megütötte!!!Oké, hogy nem lett az ügyből semmi, de akkor is.Milyen világban élünk???Mi lesz a gyerekeinkkel???? Na,most jól kiadtam magamból az egészet.De valahogy annyira igazságtalannak érzem...én még úgy nevelkedtem, hogy minden ember egy érték.Hogy mindenkit lehet szeretni, hogy mindenkiben van valami, ami miatt ide született,ami miatt erre a földre érkezett.De mostanában csúnyán csalódok.Tényleg igaza van annak, aki azt mondja, hogy naiv vagyok...

Tavaszt akarunk

Zita állandóan csak menne. Reggel felkel, aztán majdnem az első szava az, hogy menjünk ki.Mikor kérdezem, hogy hová, akkor teljesen mindegy neki, csak sétáljunk. Pénteken Ózdon voltunk, unokatesómnál.Hazafelé gyalog akart mindenáron jönni, sétálni akart, kirándulni. Persze még szinte el sem indultunk, már bealudt,olyan fáradt volt.De azért menne. Szombaton Barcán voltun, Istvánom dolgozni, mi meg kutyázni meg barátnőzni. Hazafelé ki kellett Őket az apjával tennem a Sajónál, onnan gyalog jöttek haza, mert sétálni akar... komolyan mondom, hihetetlen a kiscsaj. Mondjuk aláírom, hogy énnekem is be van sózva a seggem, főleg, amikor ennyire szépen süt a nap. Már jó lesz, ha beköltözünk Barcikára, mert a falunkat ma délelőtt is egy óra alatt bejártuk. Persze csak azokat a helyeket, ami biztonságos meg barnamentes. Bevallom, nem sok van belőle... Szombaton elsírtam magam, mert felvetődött újra az ovi. Nem tudom, hogyan fogok megbirkózni vele... lövésem sincsen, hogyan fogom kibírni, hogy nem velem van egész nap, nem velem osztja meg elsőként az örömét, bánatát... valahogy nem vagyok még erre felkészülve.Még kellene idő.6 hónap...fél év...régen annyira soknak tűnt, most meg egy pillanat alatt elmúlik. Sosem foglalkoztatott az elmúlás, az öregedés. De valahogy egyre többet jut eszembe.30 éves leszek. Kimondani sok.Viszont agyilag szerintem még mindig nem vagyok ott:) Összevissza ez a bejegyzés most.Sok mindenről kellene írni, például hogy milyen jó volt Matyinál meg Milánnál, hogy Zita még mindig emlegeti.Hogy nem haladok itthon semmivel, mert csak ülök órákat Zita mellett, játszunk, tanulunk, ha meg alszik, akkor itt ülök a gép előtt. Valamiféle tavaszi punnyadás van rajtam...ma délelőtt 2 órán keresztül feküdtünk együtt összebújva, mesét nézve.Minden a feje tetején állt, de mégis, semmivel nem cserélném el...mert már nem sok van...hamarosan ovi:(

Adósságom

Sok mindennel adós vagyok már eme naplónak. Sok mindent szeretnék lejegyezni ide, nehogy a feledésbe vesszenek, de valahogy elszaladnak a napok... Sokat kell mostanában mennünk, az egész hétvégénk úgy elszaladt, hogy szinte csak aludni voltunk itthon. Pénteken megvolt a vizsgálat Mancusnál is. Reggel keltettem, szolidaritásból nem ettünk és nem ittunk mi sem. (Volt olyan szülőpár, ugyanezen a vizsgálaton, akik a 4 évesük mellett ettek-ittak,egészen addig, amíg az egyik apuka el nem zavarta őket onnan, merthogy 8 gyerek nem ehetett, ők meg jóízűen zabáltak) Nyolckor hívtak be mindannyiunkat. Mancus volt a legkisebb, utána egy 4 éves Rajkó következett, majd két ötéves, egy hetes, nyolcas, tizenkettő és tizennégy éves. Felvették az adatokat, kapott minden gyerek egy személyes csövet,amit ráhúztak egy gépre, és abba kellett fújniuk. Kapott minden gyerek egy műanyag poharat, benne vízben elkevert tejcukor kivonat volt.Ezt kellett gyorsan meginniuk. (Ritka pocsék íze volt, féltem is egy kicsit, hogy nem fogja Zita meginni.) Sorrendben Mancuska volt az utolsó, mert mint kicsike,azt hitték, hogy vele lesz a legnehezebb. A két ötéves kapásból hisztizett, hogy ők ugyan ezt meg nem isszák, azonnal kólát meg satöbbit kérnek helyette. Mancuska is belekóstolt,majd fintorogva megjegyezte, hogy nem jó, nem kér belőle többet. Mondtuk, hogy de muszáj meginni, aztán ügyesen el is kortyolgatta.Igaz, hogy fintorgott,meg egyszer öklendezett is, de egy hős volt. A két hisztisnek Őt hozták fel példának:) Majs fújni kellett a gépbe. Először háromszor ötpercenként, ekkor végig benn voltunk a vizsgálóba, nem érte meg kimenni. Az első fújás szuperül sikerült, aztán a másodiknál már idétlenkedett. Mondtuk, hogy vegyen nagy levegőt, mint amikor a víz alá bukik le.Erre vesz egy nagy levegőt, meg befogja az orrát:) Dőlt a rendelő a röhögéstől... Majd amikor már elunta, hogy neki magyaráz mindenki, akkor kivette a kezünkből a gépet,majd egy jó nagyot belefújt,majd lenéző arccal visszaadta, mintha azt gondolta volna magában, hogy ezek dumálnak nekem? Tudom én, hogy mit kell csinálni, de csak akkor csinálom, ha én akarom:) mikor a háromszor 5 perc letelt, utána háromszor 15 percenként kellett fújni. Addig fel-alá sétálgattunk a GYEK épületében. Unalmas volt, de jól bírta. Majd miután letelt ez is, jött a háromszor 30 perc. Ekkor mi már tudtuk, hogy van a folyosó legvégén egy kis játszóház, oda bementünk. Senki nem volt, gyorsan telt az idő. Először fakirakóztunk, a nénike ámult, hogy egy perc alatt kirakta az összeset. Majd a galériára vezető lépcső volt a sláger. Rengetegszer ment fel és le, nagyon tetszett neki. Az első 30 perces fújás után az asszisztens néni, aki a vizsgálatot csinálta, betelepült mellénk, hogy a doki el tudja kezdeni a rendelést. Úgyhogy csak addig kellett a játszást félbeszakítani, amíg fújni kellett. Néztem végig a számokat, először volt 5, aztán kétszer 2-es, aztán már végig nullákat fújt. Ez a legjobb:) Sajnos sok gyereknek volt tejcukor érzékenysége, volt,aki a harmadik fújásnál már hasmenésre is panaszkodott. A legrosszabb egy ötévesnek volt, 130-ra is kiugrott a gép... Szegény anyukát úgy sajnáltam, mert ekkor bizonyosodott be, hogy már ezt nem fogja a kicsi kinőni. Majd miután végeztünk, nagy gyorsan megevett 2 banánt, meg majd egy fél liter vizet:) Pedig egyszer sem panaszkodott,hogy éhes vagy szomjas:) Majd vártunk még egy órácskát,amíg a dokinéni behívott minket. Megdicsérte Zitát, hogy nagyon ügyes volt, mert ilyen kicsi korban még csak vérből szokták kimutatni ezt a betegséget, nem nagyon szoktak együttműködni az ilyen picikék. De gondolom a protekciónk miatt nem akarták szúrni, inkább megpróbálták. Tehát Ő az első, akinek sikerült:)) Valószínűleg mikor elkezdtük szoktatni,akkor volt egy átmeneti felszívódási zavara, azért lehetett a hasmenése. De elmúlt, az értékei tökéletesek lettek, nincs szükség más vizsgálatra. Úgyhogy orvosi engedéllyel Zita a déli és esti kakaóját már másfél százalékos tejjel issza.Nincs szüksége többet a tápszerre:) Ma pedig űberbrutál hisztivel nyitotta a napot, ordított és toporzékolt az apjára, amiért be merészelt menni hozzá a szobába (imádja a szobáját, hihetetlenül ragaszkodik hozzá, még maminál sem jó sokáig, mert a szobájába akar menni játszani).Úgyhogy apa szélütötten ki a szobából, én meg rávágtam az ajtót a gyerekre, hogy addig nem jöhet ki, amíg abba nem hagyja a hisztit és bocsánatot nem kér. Körülbelül 5 perc lehetett, amíg vége volt.Addig én kinn sírtam a kanapén,a dühtől és a tehetetlenségtől, Mancus meg benn. Majd kijött, hogy már nem sír, aztán hüppögve bocsánatot kért az apjától. Még Istvánom is könnybe lábadt szemmel hallgatta. Majd engem is megölelt, megbeszéltük, hogy nem csinál ilyet többet. Remélem, ezzel sikerült is lezárni a témát, mert az utóbbi 3 napban ez tetőzött.Eddig elég volt rászólni, abbahagyta. De ma...inkább hagyjuk. Nem tudom, jól tettem-e,amit tettem, de azt tudom, hogy mivé fajulhat a dolog.Majd mesélek egyszer egy kislányról, most ötéves.Szegény szülei nem egyeztek a gyereknevelés kérdéseiben, most meg már hiába. A nyaralásuk alatt is csak az volt,amit a kicsi akart.Különben hiszti meg ordítás.Így hát este nyolckor már aludt a család, mert a kicsi napközben nem alszik, délutántól pedig már kibírhatatlanul rossz volt. Estére ko volt mindenki... na ez az,amiben teljesen egyetértünk Istvánnal, hogy ilyet soha. Látjuk a kislányon, hogy Ő is szenved, mert fáradt. Szüksége lenne még alvásra,de nem akar. Annyiszor ráhagyták, hogy jó, hogy most meg már csak azért sem alszik el. Aztán amikor átesik a holtponton, akkor meg csak hiszti minden mennyiségben. Persze, ha oviban van, akkor alszik, olyankor egész nap egy angyal a gyerek. De ha nincs, akkor jajj mindenkinek... Na, ez az, amit mi nem akarunk. Aztán majd az idő eldönti, hogy sikerül-e:) Ja, és papíron tegnaptól kazincbarcikai lakosok vagyunk:)

Töltött csirkecomb-családiasan

Régen abszolute nem okozott gondot, hogy 5 perc alatt odavágjak a sütőbe egy kis töltött combikát. Mai napság kicsit máshogyan van ez nálunk. Lássátok: (bár nem ajánlom babát tervezőknek:)) Kapj elő a spájzból egy fej vöröshagymát. Magyarázd el a gyereknek, hogy most a felszeletelésben nem segíthet, mert csíp. Aztán kezdd el feldarabolni a hagymát a gyerek közreműködésével. Majd hagyd félbe az egészet, és vigasztald meg a síróst.Magyarázd el újra és újra, hogy ez csíp, nem jó neki vágni. Majd tedd fel dinsztelni. Menj be a gyerkőccel, építsd fel neki a várat,amit neki nem sikerült.Szaladj ki közben párszor a konyhába, kutyulni. Majd miután a fáradsággal felépített kockavárat 2 másodperc alatt romba döntötte a csepertyű, kérd meg, hogy most Ő építsen.Eközben szaladj ki a konyhába, az odaégett hagymát dobd ki, és kezdd elölről az egészet. Közbe- közbe szaladj be a gyerekszobába, és dicsérd a sarjat, hogy milyen ügyes és milyen szép garázst épített. Majd áztasd be a száraz zsömlét a gyerek segítségével. Majd öltöztesd át a gyereket,mert csupa víz lett. Az apróra vágott zöldség zöldjét szedd össze a konyhapult minden centijéről, majd vágd még apróbbra,és rakd a hagymához. Fűszerezd egyedül, ha nem akarod újra kezdeni. Majd tojást is üss bele.Egyedül. Majd kutyuljátok 30 percen keresztül együtt,mert az milyen jó móka. Majd csavard ki a zsömlét és rakd bele.Miközben nyakig zsömlés vagy, menjetek ki a gyerekkel pisilni. Majd menjetek a gyerekszobába, és kapcsoljátok be a Shrekket.Nem, ez nem jó, a második részét. Vigasztald meg a dühkitöréses nyávogóst, és rakd be a harmadik részét (ki az a hülye,aki ennyi részt csinált belőle...)Majd kutyuld el a tojásos katyvaszt a zsömlével.Majd kapcsold be inkább újra a Shrek első részét. Majd inkább a karácsonyost. Diszkréten, a konyhában toporzékolj halkan, hogy legalább ezt ne tanulja el tőled.A lejárt mosógépből pakolj át a szárítóba.Bár előtte a plüssmajmot, macit és három műanyag labdát vedd ki belőle. Majd vedd elő a csirkecombokat.Mosd meg, pihézd le, ha nem jó,akkor epiláld le.Magyarázd el a gyereknek, hogy melyik a bal és melyik a jobb láb. De miért van 3 jobb és egy bal? Nem tudod.A csirkés bácsi így adta. De miért? Mert beteg volt a csirke, nem volt neki csak jobb lába. Igen, így többet ment jobbra.(Hogy honnan a fenéből szed össze ilyen képtelen kérdéseket? Szívesen megkérdezném tőle...) Majd mossátok meg még egyszer,mert a földről nem higiénikus a tálba rakni. Öltöztesd át a gyereket. Majd kezdd el betölteni a combokat. Miután félig katyvaszos vagy, vidd el a gyereket kakálni. Kezdd újra az egészet.Majd végre berakhatod a csirkecombokat a sütőbe. De előtte vedd ki belőle a műanyag csirkét.Hülye szaga lesz,ha megsütöd.Takarítsd össze a konyhát, ne feledd a lámpáról és a plafonról is lemosni a hozzávalókat. Ebédnél pedig, amikor a sarj mégis inkább brokkolit enne, csak azzal nyugtasd magad, hogy ebéd után úgyis alszik, te meg kipihenheted magad. Mosd le a csempét, szedd ki a szárítóból a cuccot,(tüntesd el a bekerült plüssmajmot,mert kicsit összement,és úgy néz ki, mintha kinyomtad volna a szemét),vasalj, takaríts... Ne aggódj, mire kész vagy mindennel, felkel:)

Előzetesként egy találós kérdés

Bővebb beszámoló (vagy éppen büszke édesanya leírás) majd később.Most csak annyit, hogy van egy makkegészséges, agyba-főbe dicsért 27 hónaposom.Nem is kell ennél több.Ennek örömére legurított hazajövetel után 2 deci bocitejet meg egy TUDIJÓTYHUTYHUT*. MERT MEGTEHETI:) *újabb találós kérdés

Agyalok

Olyan nagyon jó lenne a jövőbe látni! Tudni, hogy melyik döntésünk lesz jó, melyiken gondolkodjunk el még. Manci előtt valahogy más volt, mert akkor csak én szenvedhettem Istvánnal. Viszont most már felelős vagyok egy életért. Egy csodáért... nehéz ügy. Arról lenne szó, hogy egy nagyon régi főnököm, az első,akivel dolgoztam, fodrászt keres. Életem nagyon boldog, nagyon jó időszaka volt az, amíg együtt dolgoztunk. Kevés emberrel jött ki, mert hülye egy természete volt, de mi ketten jól megvoltunk, mindenki mondta. Úgyhogy mehetnék vissza,a közelbe. De mi legyen Mancussal és velem??? Tudom azt, hogy nem vagyok még képes elengedni. Lehet, hogy pár napig jó lenne, de utána csak szenvednék. Zita biztosan élvezné a gyerekekkel töltött időt... van egy családi napközi az új házunkhoz közel ,oda elvinném szívesen. De mi lesz velem? Megéri az a pénz??? Mert az kellene, nagyon. Istvánom azt mondja, hogy döntsem el én, Ő úgy is támogat. Eddig is megvoltunk az én fizum nélkül, ezután sem halnánk éhen. Viszont nem lenne rossz kiegészíteni a gyes, mert az marha kevés. Főleg meg építkezés mellett... mit tegyek???? Annyira tanácstalan vagyok...

Fogorvos

Délelőttre volt időpontunk. Szépen elmagyaráztam Francinak, hogy mit is fog csinálni a néni, hogy az nem fáj, meg hogy milyen szép lámpája van neki. Nem is aggódott, teljesen természetesen viselkedett. Az asszisztenscsaj még röhögött is, mert mikor kijött értünk, akkor Zita szó szerint szaladt be a dokinénihez. Lelkes volt, csak azt volt nehéz megállnia, hogy ne dumáljon közben. Szépen egyenként átvizsgálta a fogait, nem látott szuvasodást vagy valami oda nem illő dolgot. Látszott az a sárgás lepedék,amit mondtam, de csak két fogán. Azt mondta, hogy szerinte az valamilyen gyógyszernek lehet az utóhatása. Mondtam, hogy sokat volt beteg mostanában.Úgyhogy szerinte az lehet. Megdicsért, hogy szépen tisztán vannak tartva a gyöngyöcskéi, hogy látszik rajtuk, hogy ápoljuk őket. Mancus megmutatta, hogy tudja öblíteni is:) Nagyon jól esett a dicséret, mert rettegtem attól, hogy valamit nem jól csinálok. De most már végre megnyugodhatok. Azt mondta, hogy pár havonta azért kukkantsunk rá, de ha ugyanígy fogjuk továbbra is ápolni, akkor biztos nem lesz semmi baj. Kapott Mancus matricás ragasztgatós könyvet tőle, hercegnőset meg micimackósat. El voltak ájulva tőle, hogy milyen szépen, felszólítás nélkül megköszönte. Az volt még jó, hogy amikor szálltunk ki a székből, Mancus mondja magának, hogy szép fogaid vannak, ügyes voltam:) Megdicsérte magát. Utána megköszönte a dokinak, és őt is megdicsérte, hogy ügyes volt:) Jót nevettünk rajta. Az új dokinéni is aranyos, fiatal csajszi. Mondta, hogy mit használjunk, meg hogy majd 3 hónap múlva hívjam újra, hogy kukkantsuk meg újra a gyöngyöcskéket. Aztán megdicsérte a fogaimat, hogy nekem is milyen szépek:) Jól esett:) Mindent összevetve, remélem, hogy nem alakítunk ki ellenérzést a fogdokival kapcsolatban a gyerekben.Mert nem szeretném, hogy elhanyagolja amiatt,mert sokan félnek tőle.Elvégre,ha nincs semmi baj, akkor az nem fáj, nem?