2011. február 7., hétfő
Dilemma
Beszélgetünk az egyik ismerősömmel.Jobban mondva próbálunk beszélgetni, de valahogy nem jutunk előbbre. Mert én nem nézem a Valóvilágot,nem nézek sorozatokat, sőt még a BK-t sem. Mert nem köt le, nem érdekel,hogy ki ölt meg kit, ki szavazott kire, illetve ki ármánykodik a másik háta mögött. Ellenben megnézem a híreket, szívesen olvasok akár éjszakákon át, és még szívesebben olvasok hangosan mesét, építek kockából, rovom a köröket a nappaliban lóként.
Mikor az ismerős ötödjére próbál tőlem valami infót kicsikarni egy sztárról, én meg csak a vállamat vonom rá, mert nem ismerem, akkor felsóhajt: Hát milyen kismama vagy te? Otthon ülsz egész nap és még ezt sem tudod? Mért nem a tévét nézed ahelyett a hülye könyv helyett??? Én pedig legszívesebben azt válaszoltam volna neki, hogy azért nem, mert nem akarok olyan begyöpösödött házisárkány lenni, mint te. Azt hiszem, belőlem már sosem lesz társasági lény, ha ilyen a társaság...
Félre ne értsetek, de valahogy nem köt le egy sorozat sem, főleg, hogy főműsoridőben nálunk is főműsor megy. Emiatt én nem érzem kevesebbnek magam, mert nem néztem egy dalolós kiválasztást sem... viszont úgy látszik, kevesebbet érek...
Mire visszamegyek dolgozni, el kell kezdenem felzárkózni a celebekből.Mert mindenki ilyen meg olyan hajat kér, mint annak a valakinek abból a sorozatból...
2011. február 2., szerda
Mancus
Annyi mindent szeretnék róla írni, de valahogy kerül az ihlet. Fejben posztolok:)
Sokat gondolkozok az ovin például. Hétfőn könyvelőnél voltunk Miskolcon Mancussal. Az avason van egy olyan ovi,ami nagyon hajaz a miénkre. Ekkor kijelentette, hogy Ő most de azonnal oviba szeretne menni. Próbáltam lebeszélni, hogy most nincs is ovi, meg hogy ez nem a miénk, de megoldotta azzal, hogy akkor otthon a házikónál menjünk oviba:) Ugyanis a barcikai házat hívja házikónak. Félek attól, hogy mennyire fogják elválasztani tőlem az ovistársak. Azt tudom, hogy nem nagy gond lesz vele, mivel okos, értelmes és szereti a gyerekeket. De hogy velem mi lesz? István azzal vigasztal, hogy akkor még javában benne leszünk a ház projektben, így az majd tereli a figyelmemet. Valahogy nem bízok benne.
Szombaton voltak nálunk a barátaink. A kicsi lányuk most ünnepelte az első szülinapját. Pár napja indult el, estlen kis billegális.Tündéri. Bár elég sokáig tartott Mancusnak elmagyarázni, hogy bármeddig könyöröghet meg kiabálhat Kittinek hogy szaladjon utána, azért erre még várnia kell. Édes volt, ahogy lehajol hozzá,ahogy próbálná terelgetni. Sajnos volt belőle egy-két esés is,épp emiatt. Elgondolkoztam, hogy a saját kis tesójával is ilyen gondoskodó lenne.Jó lenne, de még nem lehet. Majd talán jövőre. Meg valahogy amúgy sem vágyom most rá annyira, mint Mancusra annak idején. Most annyira jó így hármasban. Pedig a kis korkülönbség is jó lenne, de ezt az időszakot nem cserélném el semmire. Nagyon jól el tudunk beszélgetni, játszani.Mindig beszél,mindig kérdez, minden érdekli. Olyan szakszavakat is tud már, miszerint csőkulcs meg villáskulcs.Imád szerelni meg lábatlankodni az apjánál. Abszolút nem lesz elveszve az építkezés alatt. Amitől nagyon félek... remélem, Isten ad annyi erőt és időt, hogy ezt ne lássa Mancus kárát.Hogy ugyanígy jó sokat lehessünk majd együtt.Ettől nagyon rettegek.
Pár napja végre nem az van reggel, hogy a csipogó hang kiabálja felém,hogy ANYA FELKELTEM,GYERE ÉRTEM!Hanem mocorog,majd megszólal hogy FELKELTEM,MEGYEK A SZOBÁTOKBA! Ugyanis hiába egy éves korától szabadon közlekedhet az ágyából, eddig még soha nem jött át hozzánk.Csak szólt valakinek, hogy most már át lehet őt is hozni hozzánk. Ilyenkor átcsattog (imádom a csupasz tappancsok hangját a járólapon), bebújik közénk, majd mindhárman összekucorodunk. Megnézzük a híradót, majd kezdődik a nap. Bár olyan is egyre gyakrabban előfordul, hogy már a reggeli is készen van, amikor felkel.Nyolc óra körül. Hihetetlen, soha nem aludt ennyit. Bár most 3 napja újra ébred éjszaka,kétszer-háromszor-nyolcszor. Vasárnap éjjel átköltöztem a szobájába, mert óránként felsírt.Mondjuk mikor hajnali ötkor suttogva leordítottam a fejét, miszerint nem mehet apához vonatozni, na onnantól aludt egyhuzamban fél kilencig. Aztán valamelyik nap tuti melege lehetett,mert egy üveg vizet ivott meg éjszaka.Természetesen kortyonként, minden kortyhoz szólítva engem.Óránként...
De egy hihetetlen szeretetgombóc. Most kiderült, hogy Ő az én kisciciám.Még nyávog is nekem,meg megnyalja az arcom. Aztán ő lesz a néni, én meg a tündér. Vagy éppen kerget.Ő a rendőr,én meg a rossz gyerek,aki szemetel az utcán.(Mert tudja,hogy nem szabad). Imádja a halakat.Valamelyik nap született megint 40 kishalunk.Kéz a kézben néztük végig majd az összes születését.Naponta többször jön, hogy éhesek a halacskák, adjunk enni nekik.Számolgatja őket (86 körül vannak, de csak tízig számol,utána újra kezdi), meg mutatja, hogy melyik mit csinál. Minden reggel megmutatja a kedvencét:)
Este megissza a kakaóját,majd átölel.Nyakamba fúrja a fejecskéjét,átölel,majd mondja:ÉN IS SZERETLEK, TE IS ÁLMODJ SZÉPEKET,ANGYALOSAT.Imádom a kis cincogi hangját. Majd az oldalára fordul, magához csápolja a Tentemedvét (GYERE MIMIKÉM,ALUDJUNK,NAGYON ÁLMOS VAGY),És pár perc forgolódás után alszik is.Már nem kell mellette ülni, csak a nappaliban vagyok.Már nem kell órákig könyörögni neki.Hanem alszik.Ilyenkor fáj a szívem, hogy én még nagyon szeretném altatni.Ringatni ölben,amíg le nem szakad a derekam.Vagy éppen addig fogni a kezét az ágya mellett,amíg az el nem ernyed.De már nincs szüksége rá.Csak a jóéjtpuszikra meg ölelésekre. Mikor fürdés után beviszem törölközőben a szobájába, ő meg elrohan. ADOK APÁNAK JÓÉJTCSÓKOT.CSUPASZBAN MEGYEK HOZZÁ,SZALADOK:) Imádom a ragozásait:)
Nem tudom, milyen volt az élet nélküle. Emlékszem arra a percre,amikor először együtt átléptük ennek a háznak a küszöbét. Elaludt hazafelé a hordozóba. Levetkőztettük, majd beraktuk az ágyába.Aludt.Mi meg álltunk felette.Mintha mindig is ott aludt volna,mintha mindig is velünk lett volna. Azt éreztem,amikor felkelt és megszoptattam, mintha mindig is ezt csináltuk volna. Mikor végeztem, jött István, és félénken a kezébe vette.(soha nem adhattam én a kezébe, mert úgy félt megfogni.le kellett rakni az ágyra, és onnan vette fel.) Akkor az este éreztem először azt, hogy most már minden rendben van.Hogy végre teljes lett a családunk. Azóta is azt érzem, mintha mindig is itt lett volna.Mintha mindig is végigcsivitelte volna az autóutakat, mintha mindig is mindent kommentált volna.Nem is tudom, hogy gondolhattam olyat évekkel ezelőtt, hogy én meg vagyok gyerek nélkül. Az szerintem nem is én voltam:)))
2011. január 31., hétfő
Ne vesszen a feledés homályába...
1;
A fürdőben az álmennyezet egyik kockája fellazult,le akar esni. Mancus fürdik, szolgálója a fürdőajtóban ülve tévét néz. A nagyon vizes egyszer csak megszólal:
ANYA! KINYÍLT A TETŐ! -Majd kezecskéit az arca két oldalára csapva kétségbeesve kérdezi tőlem: MOST MIT TEGYÜNK??? (Csak azért nem estem össze a röhögéstől,mert már a földön ültem)
2;
Anyaszörny lájtosan káromkodik amiatt,hogy huszonötödjére sem sikerül valakit felhívnia. Kisasszony a szobájában játszik. Miközben ledobom a telefont az asztalra,és franciakulcstól elkezdve franciaágyig káromkodom, az alig tizenhárom kilós csöppség odajön mellém, megsimogatja a kezemet,majd így szól: ANYA,NYUGODJ MEG! NE AGGÓDJ MÁR! (És még csak két éves.Mi lesz itt később???)
3;
Tacskóban vásárolunk.Megszólal,amikor az édességes polcok felé lépünk: ANYA! LEPETÉS TOJÁS IS VAN.PONT NEKEM VALÓ!!!
2011. január 29., szombat
Manciszavak
Le tudnátok nekem fordítani pár szót?
Mancus nagyon szép tisztán beszél, de mégis van,amit csak az Ő nyelvén vagy pedig kifacsarva hajlandó mondani.Ízelítő ezekből,remélem, kitaláljátok:
NYUSZIFÜL :Mostanában nézünk mesét.Így ragadt szegény Tapsi Hapsira a nyuszifül
MÓNI : Körmölős barátnőm tesóját Móninak hívják.Aztán mikor karácsonyra kapott 2 pónit, valahogy magától értetődően Mónizza őket.Anyamóni és babamóni
BÁBI: báb
NYAMM: amióta beszél, így mondja azt,ha szomjas:)
POHÁROS: pohárba való innivaló. Mert ha gyümölcslé,akkor az pohárba való.Ha víz,akkor az szelepes kulacsba.A kakaó pedig cumisüvegbe.Nem mindegy nálunk,mit miből iszunk:)
SZÍVÓKÁS: természetesen a szívószálas innivaló.
BUNC: bukfenc
Sok sikert:)
2011. január 27., csütörtök
Kialudtuk magunkat
Tegnap éjjel már István sem kelt fel háromszor lezuhanyozni meg átöltözni,mert lázas és leizzadt.Nekem sem kellett ágyat húzni. Mancuska pedig a tegnapi hosszúra nyúlt délutáni alvásából kipihenten és lázmentesen ébredt. (Vagyis én keltettem fél hatkor.) Azóta senki sem lázad,senki sem haldoklik.Na jó,családunk egyetlen férfi tagja még átélten haldoklik, de szerintem már megmarad.Ő sem lázas, csak jobb neki, ha valaki sündörög körülötte.
Én még éjjel ingáztam, kétóránként figyeltem tátott szájjal alvó porontyomat, de hála istennek nyolcig megállás nélkül és lázmentesen durmolt.Úgy látszik, jót tett neki a dokinénis látogatás.Ha ezen múlik, hetente egyszer kihívom:)
Nagyon köszönjük a gyógypuszikat, szuperül beváltak!
2011. január 26., szerda
Éjjel
Este Mancuska kúppal aludt el, 38,6-os lázzal. Zaklatottan aludt,éjjel fél egyig kétszer voltam nála.Fél egykor annyira forrónak éreztem, hogy felkeltettem.Megitattam,kapott kúpot meg a maradék nurofent. (2.5 ml) Majd kiültem a szobája ajtajába.Hajnali fél négyig ötpercenként mentem be, kézrátéttel és imákkal gyógyítottam. Reggel hétig aludt,de még háromszor felriadt addig.Délelőtt is 38,5 és 39 fok között császkált a láza, de más baját nem találtunk. Azért a megnyugtatásomra kihívtuk a dokit. Szerinte egy picinykét piros a torka, de nem látott mást.Kaptam receptet, de még várunk vele egy napot. Hátha. Reménykedek, hogy nem kell antibigyó. Addig homeopátiázunk meg házi gyógymódokkal kísérletezünk. Apropó házi gyógymód. Istvánom nem ment ma dolgozni,mert még szarul volt Ő is. Úgyhogy ennek az itthonlétnek az örömére reggelire mindenki fokhagymás pirítóst reggelizett. (Én még megtoldottam egy kis lilahagymával is.Hiába,nagy hagyma-fun vagyok). El tudom képzelni,milyen szagot áraszthattunk mindannyian:)
Most Mancuska még mindig szunyál,hűvös a bőre.Nem akarom felkelteni, aludja ki magát. A gyógypuszikat és ránk gondolásokat köszönjük, biztos használni fog. Megszökni nem fogok, de olyan jól esett ábrándozni:) Viszont azt mindkét betegem megígérte, ha netalántán lebetegednék (nem fogok!!!!),akkor vállt vállnak vetve fognak ápolni.Azért lehet,ki kéne próbálni:)
2011. január 25., kedd
Orvososdi
Na,egy nagyon picinyke időre letudtuk az orvosokat. Voltunk pénteken a pulmonológián. Reggel nyolcra az egyik kórháznál felvettük a rokon doktornéninket, aki intézte nekünk a protekciót. Kért időpontot, de sorszámot is kellett venni (???). Aztán fel és alá sétálgattunk a sok gethes cigány között.Mert voltunk vagy tizenöten, ebből ketten magyarok. Végig imádkoztam, hogy ne kapjunk el semmit. Röpke másfél óra várakozás után behívtak. Meghallgatta a tüdejét, megnézte a röntgent.Majd át kellett menni a másik szobába, ahol vért vettek a gyermekemtől. Azt előtte el kell mondanom, hogy világ életemben irtóztam a tűtől. De nagyon. Az az eshetőség, hogy most látnom kell a csodám vérét, pánikkal töltött el. Nagyjából elmagyaráztuk Mancikának, hogy mi is fog történni vele. Mondtuk,hogy meg kell fogjuk most a kezét,ahonnan vért veszünk, mert a dokinéni kíváncsi rá. Na meg hogy egy pici szúrást, csípést fog érezni. Beleegyezett. Én ültem a széken, Mancus az ölemben.A jobb kezét Adriennünk fogta (aki nem vállalkozott rá, hogy leveszi neki a vért,mert hogy ne rá haragudjon Zizi),szemben pedig a nővérke. Szerencsénkre (merthogy Adrienn velünk volt), nem kellett elszorítani a gumicsővel a kezét, hanem Adrienn szorította el,illetve masszírozta ki a vénáját. + kémcsővel vettek tőle, keservesen. Nem nagyon akart neki folyni, sőt a legelső után majdnem bealvadt, úgyhogy még jobban megforgatta a nővérke a tűt a kezében. A legelső szúrástól majdnem a legvégéig zokogott.Vigasztalgattam, öleltem magamhoz, meséltem meg kérdezgettem tőle, de vigasztalhatatlan volt. Mikor készen lett, az egész karja tiszta vér volt. Szörnyű egy látvány. Legszívesebben elrohantam volna vele jó messzire. nagyon kevés híja volt annak, hogyne sírjak vele együtt...
Vérvétel után már nagyon nyűgös volt, korán is kelt,meg már alvásidő közeledett. Amíg beszéltünk a dokival, csak kapaszkodott belém, meg halkan hajtogatta a fülembe, hogy apát akarja. Nagyon megdicsérték,hogy ügyes volt. A nővérkétől kapott egy kacsás levonót (ő választotta), aztán villámgyorsan bújt is ismét belém. A kérdésre, hogy haragszik-e a nővérkére, nemmel válaszolt.
Március elejére van újabb időpontunk,akkorra lesz meg a vérvétel eredménye is. A doki szerint is visszamaradt valami a tüdőgyusziból, kapott antibigyót, aztán majd meglátjuk.
Adriennel beszéltük utána, hogy a Klacidot írta fel nekünk a doki.Na most Zita ezt szedte, amikor kialakult nála a tüdőgyuszi, úgyhogy se Adri, se én nem örültünk neki, hogy ezt kellene szedni. Úgyhogy a receptet megsemmisítettük, Adri pedig írt nekünk egy három napos Sumamed kúrát. (már 2. nap nem köhögött Manci)
Keddre pedig időpontot szerzett nekünk a gastrora.
Folyt köv.
Ma voltunk a gastron. Február 18-án kell mennünk, H2 tesztre. Erre vártunk két és fél órát. No komment.
Ja, és hogy minden szupi legyen, Istvánom vasárnap belázasodott.Frankó kis influenzás tüneteket mutat.Rögtön különköltöztettem Zitától, de mintha mágnes vonzaná őket... Tegnap már hazajött munkából is délben,annyira szarul volt. Ma reggel házidoki csak náthát diagnosztizált.Valamilyen szinten megkönnyebbültem. Ma is hamarabb hazajött munkából, majd 39 fokos lázzal. Talán már holnap itthon marad. És hogy mi a bónusz? Most mértem a hisztis Zitának is lázat. 39 fok. Azt hiszem felmondok.Vagy megszököm.ELEGEM VAN!!!!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)