A mélypont

Ma délelőtt bevittem Mancit oviba, utána két barátnőmnek megcsináltam a haját. Fél egyre készültem el, és már nem akartam délután visszajönni, úgyhogy elmentem Manciért. Úgyis úgy szereti, ha hazajöhet délben, örültem,hogy örömet szerezhetek neki. Ilyenkor megvan az egyezségünk, hogy hazajöhet velem, de ugyanúgy aludnia kell. Aha,persze. Megígérni megígérte, de aztán itthon előszedte a legrosszabb arcát. Vergődött, hisztizett egy kerek órán át. Semmi, SEMMI nem használt.Azt megértettem volna, ha nem álmos, mert akkor nem erőltettem volna, de így...Veszekedtünk, vitatkoztam vele, rákiabáltam, csak azért sem hagyta abba. Láttam, hogy fáradt, de már csak azért sem. Hideg vizet itattam vele, majd később a zuhannyal is megfenyegettem.Semmi. Ilyenkor teljes csődtömegnek érzem magam. Reszkettem az idegtől és a haragtól, sőt, be kell valljam, nagyon kevésen múlt,hogy nem vertem meg...Szégyellem magam, amiért nem tudok bánni vele, nem tudom a hisztijét önuralommal,nyugodtan kezelni. Kimentem a szobából, hogy lehiggadjak, hogy ne gondoljak olyan butaságokra, hogy elmeneküljek, hogy otthagyjam a francba a hisztijével együtt ...Komolyan nem tudom, mit tegyek ilyenkor...
Egy órás hiszti után feladtam, mára eltiltottam mindentől...nincs macskázás,barátnőzés...semmi...És én érzem szaranyának magam...komolyan a béka segge alatt vagyok most...

Kuckó

Készül az üzlet, kuckónak nevezem már régtől. Az ÉN kuckóm :) Szombaton jön a bútoros, addig belülről gipszkartonozzuk.Már kinéztem a csempét, fürdőszoba bútor is megvan. Szépen lassan elkészül, beteljesül egy álom...

4 és fél

Ösztönlény. Természetes. Hirtelen. Okos. Szép. Tipikus szangvinikus, mint az anyukája. Nem lehet nem szeretni, és nem lehet haragudni rá. Ha kacag, akkor teljes szívéből, az egész testéből teszi, szívből. Nem tudod megállni te sem. Nyílt tekintetű, huncutszemű, imádnivaló. Csak legekben tudok róla beszélni. Tetőtől talpig imádjuk!

Újra munka

és munka és munka...
Na igen,így jár az, aki építkezik.
Néha látjuk az alagút végét, néha nem. No nem panaszkodom, csak ténymegállapítok.
Nagy pályázatírásban vagyok benne, egész nap a netet bújom, amikor ráérek. Persze napközben a háznál vagyunk, meg takarítás,meg satöbbi.Közben készítem a dadusunk búcsúztatására a fotókönyvet, verseket szedek össze, fényképeket nyálazok át. Ezzel együtt csökken az alvó óráim száma is. Ugyanis mindennel készen kellene lennem 30-ra. Nagyon kevés az idő...
Készül az üzletem is, már megvan a vendég wc fala is, színek-formák-minták villódznak a szemem előtt még alvás közben is. Mit-hová-honnan kell beszerezni...
Megvettük a garázskaput is, nagyzolhatok majd végre, mert full automata, és nevetségesen kevés pénzért.És nem dicsekvés képen,de ez is az én érdemem :)
Most gipsz-kartonozunk, meg vakolunk, meg beállítunk. Fáradt vagyok, nyűgös vagyok. Mindezt 2 gyerekkel, vagy éppen hárommal. Bár a harmadik pótlányom anyukájával pár napja összevesztem.Sajnos, az én hibámból. Merthogy elmondtam, hogy L. teljesen elnyomja a lányomat.Nem kellett volna, tudom. Bánt is nagyon a dolog. Bocsánatot kértem, még akkor, de érezhetőbben hidegebb lett a viszonyunk...Borzasztóan bánt a dolog...

Tények

Tudod,mi a rossz a protekcióban?Ha nem veled történik...
Reggel 9-től délután fél háromig csücsültem türelmesen a seggemen, hogy meghallgassanak. Közben lassanként rájöttem, hogy csak azt veszik fel, aki már szerepel egy listán. De mivel még mindig okleveles naiv vagyok, így reménykedtem...Feleslegesen...Pedig jó lett volna, nagyon.
Sebaj, nem vagyok az a fajta emberke, akit egykönnyen a földbe lehet döngölni, és ezt a tudtára is hoztam a parancsnoknak, aki a felvételit intézte. Láttam, talán mintha sajnálta volna, hogy nem hallgatott meg.Most már mindegy.
Hazajöttem,Istvánom vállán kibőgtem magam, aztán ennyivel le is zártam a dolgot. Még mindig reménykedek, hogy valahová kellek, dadusként,mert azért csak könnyebb lenne haladnunk,ha 2 munkám lenne a vállalkozással együtt.De ha nem, hát nem.Meg aztán jó lenne, ha végre István is kikapcsolhatna, nem csak a feje főne a sok meló utáni rohangálással. Mert Ő aztán rengeteget vállal magára.
Más.
Múlt héten, hosszú idő után végre újra elmentünk fürdeni. Miskolcon voltunk, a Barlangfürdőben.Mancus életében először volt ott, kellőképpen meg is lepődött,nagy volt a hangzavar és a visszhang, így jó tíz percig nem lehetett letenni a nyakunkból,úgy csimpaszkodott,mint egy kismajom. Aztán persze újra felszínre tört a vizicsirke énje, tovább tíz perc után már a medence széléről ugrált a vízbe :)
Jó volt végre egy picit kikapcsolni, amikor nem csörög a telefon, amikor végre nem azzal törődünk, hogy mi-hol olcsóbb, honnan kellene venni...Most egy darabig ebből töltődünk...

Kérés

Kérhetnék holnapra egy kis rámgondolást? Olyan 9 órától lenne tökéletes. Munkaügy.

Ezzel egyenesen arányosan változnak a házterveink is. Úgyhogy lehet, hogy nem leszek vállalkozó pár hét (hónap) múlva, hanem ráállunk a házépítés projektre. Majd elválik. Nekem-nekünk most ez jobban tetszene.

Amúgy Istvánom most újra fizetés nélküli szabin van, már csak a jó időt várjuk...jó lenne végre kezdeni.

Mancuska ovizik ezerrel, meg őrületes hisztiket bír levágni...nem mondom, hogy ez a legkönnyebb időszak...

Nem péntek,de 13-a.

Mint utólag kiderült, 10 éve vezetek autót. Hogy honnan derült ki? Egy rendőr világosított fel. Kemény 5000 forintért...Ugyanis tudtátok ti azt, hogy a jogosítványotokon kétféle dátum szerepel? Az elején, a fénykép mellett a jogosítvány kártyájának a lejárata, ami az én esetemben 2013.05 hó. Tehát, okos kis szőke buksimmal én naivan azt hittem, hogy még ráérek. Na nem. Ugyanis a hátoldalon, (amit ugyebár fehér ember nem néz...) szerepel egy másik dátum is, ami véletlenül sem egyezik meg az előző oldalon találttal. Ugyanis az jelen esetben 2013.01.23-án lejárt. Úgyhogy "kedves kis aranyos rendőrbácsi" megbüntetett. Nem törődött azzal, hogy a gyerekem, aki bepánikolt a feszültségemet látva,a hátsó ülésen zokogott, illetve azon ígéretemmel, hogy mivel a házunktól 500 méterre vagyunk, hazamegyek, és reggel első dolgom lesz megcsináltatni. Nem, a rend zord őrének szüksége volt a pénzre.Úgyhogy nekünk a szerencsés 13-ánk így zárult...
Másnap persze 13 ezer röpke forintért megcsináltuk a jogsimat (meg a személyimet is, mert májusban az is lejárt volna).
Úgyhogy a drága gyermekem hófordulója most sok mindenről nevezetes lett :) Lett új pápánk, aki az apukám szép nevét adta magának, és megszületett egy kishugi is, akinek a születési napját már jóelőre eltaláltam, vagyis az anyukával együtt :)