Agyalásból ötös

Ugyebár ott fejeztem be, hogy dolgozó nő lettem. Hétfőn-kedden nagyon szar napunk volt, alig volt valaki, így pedig betanulnom-gyakorolnom  nagyon nem lehet ugyebár. Ráadásul a fél hatos zárás helyett valahogy mindig hatkor zártunk. Ráadásul István is szólt hétfőn délután,hogy nem ér haza időben, keressek valakit,aki  Zizit hazaviszi.Így megint a csoporttárs anyukára,barátnőmre,Henire hárult a feladat.No komment. Szerdán napközben hívott Heni, hogy szájfertőzés járvány van az oviban, majd ha megy István a gyerekért,nézzük át Őt is. Ákost már nem is vitte aznap, beteg lett természetesen. István elhozta-átnézte, semmit nem látott rajta. Én hazamentem, fél hétre otthon is voltam, nem láttam semmit. Este nyolckor viszont Manci már matatott a szájában, fájt a nyelve. Hólyag rajta. Fasza. Reggelre telis-tele volt a szája, sírt, fájt neki, nem evett és nem is ivott 3 napig...Csütörtök reggel dokinénis telefonos konzultálás, kiváltottuk a szájfertőtlenítőt, én meg elmentem dolgozni. Szinte az egész napot végig bőgtük, én melóban, Manci otthon. Könnyebbség, hogy István szabit vett ki, otthon volt vele. De akkor is. NAgyon fájt a szívem...Munka után haza, babáztam, pótoltam az elveszett öleléseket. Az sem sokat javított a tudaton, hogy hétfőtől Zita minden éjjel felsírt, volt,hogy órákat ültem mellette,míg aludt,fogtam közben a kezét.Szombaton aztán jött a fekete leves. A bejelentett munka csak novembertől lenne.Csak és kizárólag két hónapos szerződéssel,amit kéthavonta meghosszabbítanak (ha akarnak). A suliba nem engednek el, csak két hetente egyszer, gyakorlatra egyáltalán nem mehetek. JA és ami a legjobb,hogy decemberben hétfőtől vasárnapig reggel nyolctól estig melóznánk...
Úgyhogy hétvégén meghánytuk-vetettük a dolgokat, és hétfőn felmondtam. Nekünk ez így nem éri meg. Istvánom egy angyal, azt mondta, hogy ennyire azért nem vagyunk rászorulva a munkára.Úgyhogy újfent itthon vagyok (többé-kevésbé). A legjobb, hogy azóta alszik Mancika éjszaka!!!
Azóta suli ezerrel, december 14-én szakmunkás vizsga, még 60 tételt kell kidolgoznom-megtanulnom. Pluszban gyakorlatra járok, Zita ovijába, a kiscsoportosokhoz. Imádom!!!A meló az kemény, de minden percét szeretem.Első nap le akart szakadni a derekam, a sok kis törpét etetni, lehajolni,öltöztetni...de mindent megér!!!Mancival nem sokat találkoztam, első nap ugrott be a csoportomba egy puszira,amikor kinn voltak, meg én néztem meg,amikor elaludt.Háromkor végeztem,mentem érte. Akkor feltűnt,hogy az egyik gyerek nagyon köhög, kettőnek meg földig lóg a t@knya...megfolytanám az ilyen szülőket....Na szó mi szó, csütörtök reggelre már Zita is köhögött, otthon hagytam mamival, mire hazaértem, már folyt az orra, lázas volt....Újabb antibigyós kezeléssel indítjuk az évet...

Húzós napok után...

talán még húzósabbak :) No de mit számít, ha végre dolgozhatok, hozzájárulhatok a családi kasszához, hogy végre nem érzem haszontalan otthon lébecolósnak magam.
Az egész nyáron kezdődött, amikor le kellett mennem az Euronicsba, Istvánomnak elhozni valami cetlit. (Hozzáteszem, hogy a tulaj-főnök, Istvánnak barátja). Akkor beszéltem Gáborral, hogy nincs-e véletlenül munkája.Akkor derült ki, hogy előtte való héten vettek fel a mellette levő bútorboltba eladót...Sajnálta Gábor, hogy nem szóltam neki hamarabb, de hát ez van. Mikor mentem hazafelé, le kellett állnom a kocsival, mert sírtam. Nagyon rosszul esett valami miatt...
Azóta már voltam Miskolcon is, de oda családi kupaktanács után nem mentem vissza. Most pedig benzinkút.
2 próba napon vagyok túl, sikeresen. Rögtön első nap pár órája után már kasszát kaptam, illetve az eladásaim is hozták a napi normát ( Meg van szabva, mennyi rágót és shelles ajándékot KELL egy nap eladni.Sokat...)  Pénteken már 8 órát dolgoztam, és keddre és szerdára már beírtak 12 órázni is. (Sok, de ez van). Péntek este, holt fáradtan (8 óra alatt egy percet sem ültem, és kajálni sem volt idő)értem haza, alig vártam, hogy magamhoz ölelhessem Mancit, akit nem én hoztam haza...Beszélgettünk, tervezgettük a jövőt, hogy ki-mikor hozza majd el Zitát oviból, mivel én 6tól 6ig fogok melózni.Na meg mellette szombatonként a suli.
Ekkor csöng a telefon. István megnézi a kijelzőt, somolyogva felveszi. Beszél pár szót az illetővel, majd átadja nekem...
Gábor volt. Elmegy tőlük egy csaj a boltból. Hitel ügyintézőnek és eladónak szeretne engem oda!!!! ÉSSSSSSSSSS! Már hétfőn kezdek!!!!
Sell kutas főnököt még este megkerestem, sajnálja nagyon, mert nagyon ügyes voltam, de természetesen megérti. Sőt, azt mondta, hogy ha valamikor máskor munkát keresek, vagy ez nem jön össze, akkor bármikor rögtön visszavesz :) Nagyon jól esett,amit mondott !
Azóta csak jár a fejünk, mi és hogy legyen. Zitát reggel én vinném, majd elmennék dolgozni.(9-5ig)István elhozná oviból 4kor, ha még van címe, akkor felvinné mamámhoz, ha nincs, akkor mennének haza. Ha nem ér el oviba, akkor nagymamám vagy valamelyik ovis csapattárs hozná haza. De erre még valami megoldást kell találnunk. Úgyhogy most tervezgetünk, na meg örülünk ezerrel :)

Gondolatok összevisszasága

Komolyan, ennyit gondolkozni, mint amennyit én töröm mostanában a fejem, már szerintem káros...lehet, skizofrén vagyok, több személyiségnek is elég lenne ennyi gondolat :) Na félre a tréfával, szerintem minden nő így van vele, hogy eltervezi a saját napját reggeltől estig, majd a gyerekét, családét is. Egyre közelebb van a munka nekem (remélem), illetve 29-én kezdődik a legelső dadusképzős nap is. Nehéz eltervezni mindent, mikor ki megy Zitáért, kivel legyen (apával), mikorra menjen érte, közben már most forr a fejem, mert Istvánom javíthatatlan késő. Ha egész éjjel fenn lenne, reggel akkor sem érne be időre az oviba...valahogy olyan ez,mintha nem is érdekelné az óra, az idő múlása. Közben én meg stresszelek ezerrel, hogy minden rendben legyen, Zita ne érezze a hiányomat, legyen elég kaja is. Ja és a legfontosabb, holnap egy munkahelyre megyek, próbanapra.Kéretik szurkolni, jó? Bővebbet majd utána.
Mancusak amúgy egy imádnivaló kis ördög, olyan beszólásai vannak, hogy halok meg rajta :) Pl.megyünk be az oviba (reggel,kávét nem ittam,talán mentő körülmény:)),már az ajtón is beértünk, amikor rádöbbentem, hogy a zsákját, váltócuccát kinn hagytam a kocsiban.Kirohanok, majd vissza, erre Mancika pont magyarázza az óvónéninek: Anya kicsit bamba,kinn hagyott a kocsiba mindent :) Na, ilyenkor ne egyem meg???

Munkaügy

Sajnos, kezdek belefáradni a keresgélésbe, pedig viszonylag még nem is régen kezdtem el munkát keresni. Rengeteg helyet megpályáztam már, és sehonnan,értitek? sehonnan nem kaptam még egy árva visszajelzést sem. Pedig már komolyan mondom, takarítani is elmennék... Lenne Miskolcon, a Boschban, de oda csak legvégső esetben szeretnék menni. Mert ugyebár 12 órás, két műszakos munkarend, plusz a bejárás. A gyerekemet-családomat csak fényképen láthatnám...
Rengeteget megyek a munkaügyre is, kétféle lehetőségem van most. Az egyik, az a vállalkozóvá válás támogatása, ami jó is lenne, csak nagyon szűk a határidő. Október 31-ig kell leadni a pályázatot, és legkésőbb december elsején már dolgozni kell benne. Ezzel pedig csak annyi a gond, hogy a házban még padló sincs, se fűtés, se víz, se szigetelés, se semmi...Egyszerűen esélytelen, hogy megnyissunk addigra... Úgyhogy most beiratkoztam egy suliba, dajkaképző, elvégzem aztán majd meglátjuk...Jó lenne egy kis támogatást kapni odafentről, mert már nagyon kezdek belefáradni...

Hiány

Tényleg fura dolog ez a hiányérzet. Ugyan ezt éreztem tavaly is, amikor is először mentünk az oviba, amikor először kérte, hogy aludhasson is a többiekkel, amikor láttam,mennyire szeret járni. Ma kezdtük a harmadik hetet. 21-én vittem először, egész héten csak délelőtt volt, idő kellett neki is és nekem is a visszaszokáshoz. Aztán az elmúlt héten hétfőn még mindig mentem érte délben. Majd Ő odament Márti óvónénihez, és megkérdezte, hogy másnap ott aludhat-e. Természetesen igent mondtak, így kedden már alvócuccal,Tentemacival felszerelkezve mentünk. Semmi gond nem volt, aludt is rendesen. A héten pedig már majdnem teljes létszámmal üzemel a csoport, így hát alig várta a hétfőt. Bár az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy ma reggel már nem nagyon akart ott aludni, megkérdezte, hogy nem-e mennék érte délbe. Sajnos muszáj voltam nemet mondani, mert csak visszaszokna, azt pedig senki sem szeretné. De amikor bevittem, már nem számított,hogy aludni is kell, örült, boldog volt. Itthon azért mostanában gyakran elmondja, hogy hiányoztam neki az oviban, sőt, azt mondta, hogy múlt héten még sírt is egy picikét, mert hiányzott neki a simogatásom és az ölelésem. (Bár az óvónéni nem látta, hogy sírt volna) Nekem még mindig rettenetesen hiányzik, hiába szokhattam volna hozzá az elmúlt évben, még mindig nagyon fáj a hiánya. Főleg,mikor a második napon délben szóltak, hogy a gyermekem a 2 méter magas mászóka legtetejéről háttal leesett...na akkor gondoltam azt, hogy nem viszem soha többet...Hála Istennek, semmi baja nem történt, a vastag sóder, ami a mászóka alján van, megvédte a kincsemet, semmi baja nem lett. De bele gondolni is szörnyű,mi történhetett volna...
Itthon azért legalább haladok, már megpucoltam az ablakaimat, függönyt mostam.Ma a fugát akarom kisúrolni még a fürdőben, mert igencsak beszürkült már. Festeni is szerettem volna, de lemondtunk róla, mert ha jövőre költözünk, akkor mi a francnak. Anyósék ha átköltöznek ide, akkor úgy sem szeretik a színeset, így nekik mindent fehérre kell.Azt meg majd megcsináljuk akkor.
Elszántan munkát keresek, sokat segítene már anyagilag, ha el tudnék helyezkedni, legalább addig, amíg nem indítjuk be az üzletet. Addig meg még idő meg sok pénz kell. Most kezdik a vizet-villanyt-szennyvizet bevinni a házba és az üzletbe is, aztán szigetelés, ajtó-ablak beépítés.Tehát a pénzes munkák jönnek.Nehéz így, nagyon meg kell fogni most minden pénzt, amit be kell valljam, elég nehéz. Eddig hozzászoktunk ahhoz, hogy jól megy minden, de most már egyre nehezebb. De szerencsések vagyunk, legalább van Istvánnak munkája, bár szegénykém alig van itthon. Nehéz ügy. Lassacskán jövök majd képekkel is, bár most eléggé gondolkozom a költözésen, mivel hónapok óta várok új tárhelyre, de nem adnak. Blogspoton gondolkozom, de nem tudom, hogyan kellene átvinni oda a bejegyzéseket és kommenteket. Ha valaki tud segíteni, akkor kérem, segítsen!

Zsanika

Kedves drága barátnőmnek én vagyok a fotó szerkesztője :) Szívesen teszem, mert már legalább annyira várom ezt a kis Csodát,mint Ő. És akkor íme egy meglepi neki:

Elmúlt...

Vasárnap kedvszegetten jöttünk haza Hajdúszoboszlóról. Pedig amennyire rosszak voltak az előjelek, én már azt is fontolgattam, hogy inkább ne is menjünk.Na ehhez képest szuper volt. Ja, ha valaki nekem egyetlen egyszer is azt merészeli mondani, hogy a nyaralás gyerekkel az nem nyaralás, azt pofán vágom a péklapáttal.
Eltelt, elmúlt, akár egy pillanat. Újabb 365 napot várhatunk rá, legalább is remélem,csak annyit. Nagy szükségünk volt már rá. Nekem agyilag, Istvánomnak testileg-lelkileg. Hogy egymással lehessünk, hogy ne csörögjön a telefon, hogy felhőtlenül örülhessünk egymásnak, a barátoknak, hogy ne a pénztárcánk tartalmára kelljen figyelni.
Vasárnap reggel 10-kor indultunk, egy óra körül értünk le, addigra Manci már nagyon felpörgött. Nem volt hajlandó aludni egy percet sem, aminek másnap meg is lett az eredménye.
A ház maga az gyönyörű volt, de ennyi. 20-an mentünk, erre a 20 főre jutott 10 tányér, 6 kétdecis és 4 feles pohár. A fenti zuhanyzóból úgy jött a víz minden irányban, mintha nem lett volna rajta tusoló fej.Ja,jobban mondva csak egy irányba nem jött : Rád. A 4 méter széles fürdőszoba legtávolabbi sarkába leraktad a törölköződ és váltócuccod, aztán fürdés után mentél a szobába újért, mert szarrá ázott...harmadik napra sikerült a tulajtól kikönyörögnünk egy másik tusoló fejet, ami gusztustalanul vízköves volt. És még Ők várnak minket vissza jövőre... Ettől függetlenül a csapatunk szuper volt, a kisebb súrlódásokat eltekintve. Sajnos legelső nap estéjén a hullafáradt,felpörgött Mancigyerek az apjával rohangálva sikeresen dobott egy hasast a teraszajtóban, aminek következményeként a nagylábujján kb kétcentis helyen vastagon felszakadt a bőre, és lobogott,levághatatlanul.(Mármint Manci nem hagyta). Lekezeltem, de onnantól kezdve sántázott meg ölbebabázott.
Minden esti elfoglaltságként sétáltunk Hajdúszoboszló sétálóutcáján, csavart krumplit ettünk, vidámparkoztunk, Mancika horgászott. Sajnos sikeresen itthon hagytam a háti hordozómat, amit először Istvánom kiröhögött,hogy minek már ekkora gyerekhez, de aztán második nap már könyörgött érte, annyit cipeltük a kisasszony (ál)fájós lábát.
Hétfőn katasztrófa napunk volt, délelőtt 11 órakor Mancit már üvöltve vittem ki a medencéből, fáradt és nyűgös volt.( Este jóval később aludt el minden nap, napközben keveset aludt,fájt a lába,mert a víz lobogtatta a felszakított bőrt rajta, csípte a levegő és a víz). Megevett egy banánt, majd újfent hisztizett, sajnos nem tudjuk,miért. Azalatt a 20 perc alatt filóztam azon, hogy berakom a kocsiba és hazahozom Kazára, vagy csak a helyi buszra rakom fel, hogy jöjjön egyedül haza...Tudom, el vagyok kényeztetve egy okos, értelmes gyerekkel, de ha nekem olyan gyerekem lenne, mint amit aznap mutatott,már felkötöttem volna magam...Aztán csodák csodájára lenyomott az apukájával kézen fogva egy laza kétórás alvást, azalatt én jóízűen megkávéztam és napoztam. Miután felkeltek, bejöttek a vízbe, de csak szigorúan úgy, hogy Manci fájós lába kinn legyen belőle. Aztán sikeresen újra belerúgott valamibe, úgyhogy elvittük a strandorvoshoz. Az ottani Havas Henrik (esküszöm,teljesen úgy nézett ki) fogott egy szikét,lenyisszantotta a bőrt míg mi lefogtuk a dedet,lefertőtlenítette,majd bekötötte neki. Egy kis visítástól eltekintve jól tűrte kisasszony a macerát.Aztán még megáztunk egy kicsit a meleg vízben, és már jöttünk is haza. A háznál Jocóka fincsiséges paprikás krumplijával zártuk az estét,na meg a szokásos esti körúttal.
Rengeteget röhögtünk a héten, Mancus minden délben szunyált az apjával a strandon,kivétel szerdán,mert akkor a Debreceni Aquaticum és Élményfürdőben voltunk, onnan csak hazafelé a kocsiban aludt. Egyik reggel Andimmal és Zsuzsival csináltunk egy laza kolbászos-baconszalonnás-hagymás rántottát, cirka 45 tojásból, ami egy perc alatt elfogyott :) Minden este, a nagy séta és Mancifektetés után még a teraszon ültünk, Soloztunk, énekeltünk, röhögtünk. Aztán lefeküdtünk, elbarikádoztuk a saját szobánk ajtaját,és aludtunk. (Nem akartuk,hogy valamelyik tréfás kedvű jóbarát kidekoráljon mindet rúzzsal,fogkrémmel,miegyébbel :)
Csütörtökön jegyet vettünk a csúszdaparkba is, bár oda Attila,Istvánom és Manci nem jött velünk. Úgyhogy én ingáztam, csúsztam egyet-kettőt, majd visszamentem a családomhoz.Közben volt a parkban egy baleset is, egy fiatal srácot vitt el a helikopter a csúszdaparkból vízágyon.Nem tudjuk,mi történt,nem láttuk.
Ebéd után Manci és István ketten újfent kéz a kézben elaludtak, addig újfent csúsztam. Ekkor volt életem egyik legszörnyűbb élménye, a medencében tőlünk másfél méterre élesztettek újra egy középkorú nőt. Ült a medence szélén a lépcsős részen,amikor rosszul lett és elsüllyedt.Rögtön kihúzták és elkezdték az újraélesztést,mert teljesen szürke volt az arca,a szája fekete, nem volt légzése és szívhangja. Áldott szerencséje volt, mert a medencében ült egy orvos is, aki haladéktalanul félreküldte a szerencsétlenkedő emberkét,és szakavatott kézzel kezdett hozzá az újraélesztéshez.Jó 10 percig szenvedett,mire végre levegőt vett, aztán megérkezett a mentő is, mentőorvos nélkül. Addigra egy dokinő is ott volt, együtt kötötték be az infúziót a hölgynek, aki addigra már magához is tért. Iszonyú volt végignézni, a legélethűbb kórházas film is kutyafasza volt ehhez képest. Minden elismerésem annak a dokinak, aki ott volt, életet mentett, majd miután a helikopter elvitte a nőt, újra visszaült a családjához,mintha mi sem történt volna. Hihetetlen volt.Akkor már erőteljesen haza akartam jönni... Szerencsémre Manci aludt,nem láthatott semmit. Remélem,azóta a nő is jól van!
Szombaton Aqua-Palace-ban voltunk, Mancus a szoptatós-altatós szobában ismét aludt egyet az apukájával, én pedig a többi őrködő anyuka irigy tekintetével a hátamban csúszdáztam,labdáztam laza 2 órácskát Andiékkal :) Szerencsém van, István nem szeret csúszdázni,mert nem tud úszni, fóbiája van.Így mivel ő szívesen alszik délben, addig én mehetek a mélyebb-magasabb vizek felé :)
Sajnos az egész nyaralás alatt alig készítettünk képet, csak itt-ott nagyhirtelen telefonos fotók vagy nemsikerült-elfordulós képek születtek. De nem számít, az élmény azért az ott maradt mindenki lelkében.
Vasárnap aztán hazajöttünk, szakadó esőben,elkeseredetten. Messze van még a jövő nyár...