2012. május 20., vasárnap
2012. április 26., csütörtök
Mindenről
Eltűntünk
innen. Hosszú hetek óta ma az első nap, hogy itthon vagyok egyedül,
hogy nem kell menni a házhoz vagy másfelé, hogy viszonylag nyugisabb a
napom. Reggel elvittem Mancikát oviba, aztán bevásároltam, most pedig
sütök ezerrel a holnapi névnapra :) Kicsi kincs már alig várja,
számolgatja a naptárban hetek óta, hogy melyik nap ünneplik majd Őt az
oviban :) Itthon is megünnepeljük, reggel ébredéskor kap egy barbit és
egy csokor virágot, plusz egy plüss rózsát.(a virágot Ő kérte, semmi
mást nem kért a névnapjára, csak virágot) Aztán viszünk az oviba
ivólevet, sajtos rudat (én sütöm), tejszínes csokitortát (azt is én
sütöm).Ott is megünneplik, majd pedig ha hazaér, akkor jön a többi.
Bográcsozunk, barátokkal. Megkapja a rollert és egy kerti teke szettet.
(imád velünk tekézni, így itthon is edzhet :)) Már alig várom, hogy
lássam a szép kis pofiját, ahogy örül :)
Amúgy
elég jól viseli a sok melót, sokkal rosszabbra számítottam. De hát mit
is várhattam volna egy Tündérlánytól,nem? Húsvét vasárnap voltunk itthon
egy napot, amikor is összeszedte a csokikat a kertből, sétáltunk
nagyokat, meg lázat csillapítottunk. Ugyanis akkor kezdődött a
hercehurca. Semmi baja nem volt, csak napi kétszer belázasodott. Szerdán
reggel szólt,hogy pukkan a füle. Felöltöztettem, bevittem a fülészetre.
Azon nyomban fel akarták szúrni a fülét. Nem engedtem, kaptunk egy nap
haladékot. Erős antibiotikumot kapott, melegítgettük a fülét meggymagos
tevével, sapival. Fájlalni nem fájlalta egyszer sem. Másnap
visszavittük, megy a gyulladás vissza, megúsztuk a felszúrást. (azért
nem akartam engedni, mert nekem gyerekkoromban felszúrták, baromira
fájt, és 2 hónapig süket voltam) Aztán hétvégén egyszer még visszavittük
Miskolcra, mert ment el a hallása, de elzavartak onnan minket, mert a
gyereknek semmi baja, meg amúgy is, ügyelet csak életveszélyes
betegeknek van ... inkább nem mondok semmit erről. Ja, pluszban István
is itthon feküdt lázasan, tüszős mandula gyulladással...kezdett
telelenni a hócipőm.
Aztán
végre meggyógyultunk, múlt hét pénteken már oviban is volt, mert
fotózás volt, aztán ki ne maradjon véletlenül a jóból :) Már alig várjuk
a képeket!!!!
Ja,
és tegnap végre megtörtént az, amitől már születésétől féltem. Dombon
lefelé, kétkeréken, betonúton, padlógázzal hasalt egy borzalmasat a
kisasszony. Hála Istennek apukám most is vigyázott rá, a fél homloka
horzsolódott le vékonyan, és az állán van egy húszforintos nagyságú
folt. Természetesen most sem volt rajta a bukósisak... Tényleg
szerencséje volt, hogy ennyivel megúszta, pár perc sírás után hamar
megvigasztalódott és vissza is ült a bringára. Ma reggel már csak az
bántotta, hogy biztos kinevetik majd az oviban. Én erre azt mondtam
neki, hogy aki kineveti, az buta, mert ez egy baleset volt, és
rosszabbul is alakulhatott volna. Remélem, nem lesz semmi az
oviban.(amekkorát koppant a feje, azt életemben nem felejtem el...)
A
házzal is szépen haladunk, a garázs-üzlet falai már állnak, a
betonkoszorú is készen van. A házban a fürdő kivételével minden helyiség
megkapta az első réteg szervízbetont, és a teraszt is felemelték az
eredeti szintjére. Most az is a napi meló része, hogy oviba járáskor
megöntözzem a friss betont :) Gyúrok karra :) Aztán most kezdjük majd
kiásni a vízvezetéknek a helyét, azt is be kellene már vezetni, mert a
régit kiszedtük, szétszedtük.Mindenből újat kap a házikónk. Hamarosan
képeket is rakok fel, majd linkelem újra.
Most rohanok, mert hamarosan kisétál a tálból a kelt tésztám. Vigyázzatok magatokra, puszi mindenkinek!!!
2012. április 6., péntek
Húsvét
A
szokásos körkérdés ilyenkor: Ti hol Húsvétoztok? Mi ide meg oda
megyünk, ezt meg azt főzünk. Nálunk hideg kaja lesz, kinn a háznál...
Nincs szünet, nyomatjuk most ezerrel a munkát. Hétfőn mentünk ki
először, azóta az összes közfalat kiszedtük, beraktuk az áthidalókat a
jövendőbeli ajtók és ablakok fölé, sőt, ma már ki is lett vésve a
helyük, úgyhogy éjjel tutira egy percet sem fogok aludni, azon izgulva,
hogy vajon ki fog bemenni a házunkba a nyitott ajtón-ablakon. Ugyanis a
mester csak holnap reggelre ígérte magát... Ja, el ne felejtsem, félig a
pincét is elbontottuk, feltöltöttük törmelékkel. Sőt, tegnap meghozták a
cserepet-téglát is. Rengeteget dolgoztunk a héten. Ennek természetesen
itthon is van látszatja. A hűtőszekrény kong az ürességtől, egy hete
nincs leporolva-porszívózva-felmosva-takarítva. Reggel hatkor elindulunk
(igen, Mancikával együtt), jobb esetben egy mosást bevágok a gépbe,
aztán este 6-7 8 körül hazaesünk. Eszünk valami hideget, (vagy anyós
megkönyörül, aztán a főztjéből csurran-cseppen egy kicsi), pancsi, majd
beájulunk az ágyba. Egy hete nem tornáztam... talán ezt fájlalom a
legjobban. (hozzáteszem, cipekedek meg dolgozok egy csomót, ráadásul nem
eszek szinte semmit sem). Vasárnap viszont pihenőnap, egy szalmaszálat
nem akarok keresztbe rakni...(álmodik a nyomor...)
Boldog nyuszit mindenkinek!
2012. március 19., hétfő
Hosszú hétvége
Jó
volt, jó hamar eltelt. Csütörtökön barátnőmékkel, gyerekestül elmentünk
a miskolci Vadasparkba. Mancika nagyon élvezte, a legelső játszótérig.
Onnantól kezdve kötelességszerűen megbámulta az állatokat, aztán
kérdezte, hogy mikor megyünk vissza csúszdázni :) Hiába, hosszú volt a
tél, már alig bírja kivárni, hogy újra játszóterezhessünk. Több órát
töltöttünk ott, állatokat etetve, nézegetve, rohangálva. Én is etettem, a
saját különbejáratú kismajmomat banánnal :) Sajnos ismét idióta voltam,
nem vittem magammal fényképezőt.Így pár telefonos kép készült csak.
Aztán bőven ebédidő után átmentünk Lillafüredre. Sétáltunk, ebédeltünk.
Aztán hazafelé vettük az irányt, felmentünk még picit a barátnőmékhez,
megbeszéltük a másnapot. Ugyanis ebédre mi bográcsban készült babgulyást
akartunk készíteni. Kicsit későn, két óra után kezdtünk hozzá, és
isteni finom lett. Jól esik végre kinn lenni az udvaron, a teraszon
ebédelni, kávézni. Andikámmal fincsi sangriát iszogattunk, és rengeteget
röhögtünk. Mancika is csak rohangált, bringázott. Minden este úgy
vittem be, hogy a kosztól-portól alig lehetett felismerni a kis pofiját.
Minden reggel, ébredés után már menne, és nagyon bejön neki a kinti
kajálás is. Végre, lekapcsoltam itthon a fűtést, és reggeltől- estig
nyitva van az ablak is.
Vasárnap
délelőtt kinn voltunk a házunknál, tervezgettünk, kiszellőztettünk
rendesen. Már csak 1-2 hét, és kezdjük az üzletet felhúzni :) Már
annyira várom, elképzelni is alig tudom, hogy ott végre magunknak
dolgozhatom, hogy én leszek a főnök:) Igaz, csak a magam főnöke, de
megéri :) Jó lenne, ha valami isteni segítséggel a házat is lakhatóvá
tehetnénk, hogy télre beköltöznénk. Istenem, de nagyon
szeretném....Sajnos egyre kevesebb rá az esélyünk, kevés pénzből saját
magunknak csináljuk, nehéz úgy ugrálni...De azért én még reménykedem,
hisz a remény hal meg utoljára :)
És aki nem látta még, annak itt vannak a képek!
(Idei még nincs benne, de hamarosan jön az is)
2012. március 12., hétfő
2012. március 5., hétfő
Elmélkedem
Furcsa dolog az élet. Anno, gyermektelen-boldogtalan létemben
teljesen kitöltötte a munka a napjaimat. Reggel keltem, kocsiba
pattantam, útközben a barátnőmnél megkávéztam, majd szépen ledolgoztam
8-10 órácskát. Hazafelé vásárlás, ha volt valami összeröffenés akkor ott
találkoztam Istvánommal, majd hazajöttünk. Vacsi, puszi,alvás. Teljesen
kitöltötte az életünket. Jó volt az a hajtás, hogy minden napra volt
valami programunk, hogy mindig mentünk valamerre. Aztán 2007
decemberében lemondtunk mindenféle szilveszteri meghívást. Már csak
egymásra akartunk figyelni, arra, hogy lehívjuk azt a pici tündért, aki
most már az oviban vandálkodik. Visszavettük a tempót, én pedig már
másra sem bírtam gondolni, csak arra, hogy legyen végre egy pozitív
tesztem.Lelassultunk. Elterveztem, hogy végig dolgozom a terhességemet
(4 héttel hamarabb kellett abbahagynom szülés előtt), hogy amikor Zita 2
éves lesz, akkor majd neki bölcsi, nekem pedig meló. Na igen, ez
egészen addig tartott, amíg meg nem szültem. Mert hazajöttünk, család
lettünk, és beleestem egy rózsaszínű védőburokba, ahol nekem minden szép
és jó, ahonnan én nem akartam kikerülni. Akkor már azt terveztük, hogy
itthon maradok Zita 3 éves koráig. Aztán egyszer beszéltünk Karcsival,
aki elmondta, hogy nem fog visszavenni. Akkor már sejtettem, tehát
nagyon nem is viselt meg. Rögtön elterveztük a hogyan továbbot. Aztán
lassacskán elkezdtük az ovit, egyre többet járunk társaságba, Zitával
vagy nélküle. (egy éves korában mentem be először vásárolni nélküle, és 3
éves elmúlt,amikor éjszakára itthon hagytam).Most pedig már egyre
jobban zsúfolódik a programunk, igen, Zitának is :) Mert ma ezzel a
kislánnyal akar ovi után bringázni, másnap Noellel és dédiékkel akar
lenni. Hiába na, kitárult előtte is a világ. Én pedig, aki beleszoktam a
nyugis létbe, kezdek újra felpörögni. Már kértem árajánlatot a cserépre
és téglára, hamarosan kezdjük az üzletet építeni :) Ebben is
szerencsénk van, az idén a mi ovink nem zár be nyárra, így vihetem
végig, amíg dolgozunk. Természetesen lesz neki nyaralás is, nem csak az
ovi, de hát csak jobb ott neki, mint itthon a nagyszülőkkel.
De mégis, néha eszembe jut az a régi élet. Boldognak hittem magam akkor. De akkoriban még nem tudtam azt úgy igazán, hogy mi is az az igazi boldogság. Mert most,a mikor látod a pici kezeket, ahogy csüng az apja nyakában, ahogy ölelik egymást, aztán hívnak engem is egy közös családi ölelésre...na annál holtbiztos, hogy nincs jobb. Akkor most hogy is van ez?
De mégis, néha eszembe jut az a régi élet. Boldognak hittem magam akkor. De akkoriban még nem tudtam azt úgy igazán, hogy mi is az az igazi boldogság. Mert most,a mikor látod a pici kezeket, ahogy csüng az apja nyakában, ahogy ölelik egymást, aztán hívnak engem is egy közös családi ölelésre...na annál holtbiztos, hogy nincs jobb. Akkor most hogy is van ez?
2012. február 27., hétfő
Egy újabb első lépés
Az elmúlt héten Zita végig oviban volt!!! Hip-hip-hurrá! Bár pénteken
már csak heten voltak a csoportba, úgy , hogy a dadusunk és az egyik
óvónénink is beteg volt, de Ő kitartóan bírta.
Pénteken amúgy Istvánom nem dolgozott, így az egész napot el csavarogtuk, elmentem vele maszekolni, vásárolni, majd együtt hoztuk haza Zitát is. Nap közben beszéltünk a barátnőmmel, aki ment a miskolci Kocsonyafesztivál P mobil koncertjére. Picit fájt a szívem, de mivel István annyira nem rajong érte, így nem is említettem meg. De Ő igen :) Mondta, hogy Ő a barátnőm uracskájával meg Zitával otthon maradnak, mi meg menjünk nyugodtan koncertezni. Úgyhogy hatkor bementünk Andiékhoz, a családomat leparkoltam, mi meg Andival végigtomboltuk a közel 2 órás koncertet. Amióta Zita megszületett, még nem voltam, főleg így, hogy egyedül.Tíz óra is elmúlt, hogy hazaértünk, de Zita még csak nem is volt fáradt. Persze a srácok is jól elvoltak, kabarét néztek, kirakóztak. Aztán még beszélgettünk egy kicsikét, 11 óra után mentünk haza. Szégyen -nem szégyen, de Zitát majdnem éjfélre sikerült csak ágyba dugnom, annyira fel volt pörögve. (Persze reggel hétkor azért kelt menetrendszerűen) Szombaton ebéd után azért bementünk együtt is, végigjártuk a fesztivál sétálóútvonalát, vettünk kocsonyát meg meggymagos tevét a kisasszonynak, azóta azzal alszik el. Vasárnap itthon voltunk, vagyis kinn, annyira jó volt az idő. Bár mindkét nap egy picit folyt az orra a kisasszonynak, így ma a biztonság kedvéért nem engedtem oviba. (Persze ma már kutya baja, hála Istennek). Nekem pedig a torkom jobb oldala fáj már pár napja, ami sikeresen tovább terjedt, így az éjjel azon gondolkoztam, hogy kilopom Zita kezéből a tevéjét, és felmelegítve a fülemre rakom. Egész éjjel alig aludtam, annyira fájt a jobb fülem. Úgyhogy reggel doki, aki nem látott a torkomon semmit, a fülem gyulladt egy picit.Kaptam fülcseppet meg antibigyót. Remélem, ez már az utolsó próbálkozása ennek a nyamvadt vírusnak, és végre nem leszünk többet betegek. Istvánommal is voltunk kedden fogorvosnál, bedagadt meg fájt egy foga, amin korona van. Úgyhogy Ő is antibigyózik. Remélem, végre vége van, és a tavaszt már tiszta szervezettel fogadhatjuk mindannyian :) Mert már nagyon közel van! Annyira jó!!!
Pénteken amúgy Istvánom nem dolgozott, így az egész napot el csavarogtuk, elmentem vele maszekolni, vásárolni, majd együtt hoztuk haza Zitát is. Nap közben beszéltünk a barátnőmmel, aki ment a miskolci Kocsonyafesztivál P mobil koncertjére. Picit fájt a szívem, de mivel István annyira nem rajong érte, így nem is említettem meg. De Ő igen :) Mondta, hogy Ő a barátnőm uracskájával meg Zitával otthon maradnak, mi meg menjünk nyugodtan koncertezni. Úgyhogy hatkor bementünk Andiékhoz, a családomat leparkoltam, mi meg Andival végigtomboltuk a közel 2 órás koncertet. Amióta Zita megszületett, még nem voltam, főleg így, hogy egyedül.Tíz óra is elmúlt, hogy hazaértünk, de Zita még csak nem is volt fáradt. Persze a srácok is jól elvoltak, kabarét néztek, kirakóztak. Aztán még beszélgettünk egy kicsikét, 11 óra után mentünk haza. Szégyen -nem szégyen, de Zitát majdnem éjfélre sikerült csak ágyba dugnom, annyira fel volt pörögve. (Persze reggel hétkor azért kelt menetrendszerűen) Szombaton ebéd után azért bementünk együtt is, végigjártuk a fesztivál sétálóútvonalát, vettünk kocsonyát meg meggymagos tevét a kisasszonynak, azóta azzal alszik el. Vasárnap itthon voltunk, vagyis kinn, annyira jó volt az idő. Bár mindkét nap egy picit folyt az orra a kisasszonynak, így ma a biztonság kedvéért nem engedtem oviba. (Persze ma már kutya baja, hála Istennek). Nekem pedig a torkom jobb oldala fáj már pár napja, ami sikeresen tovább terjedt, így az éjjel azon gondolkoztam, hogy kilopom Zita kezéből a tevéjét, és felmelegítve a fülemre rakom. Egész éjjel alig aludtam, annyira fájt a jobb fülem. Úgyhogy reggel doki, aki nem látott a torkomon semmit, a fülem gyulladt egy picit.Kaptam fülcseppet meg antibigyót. Remélem, ez már az utolsó próbálkozása ennek a nyamvadt vírusnak, és végre nem leszünk többet betegek. Istvánommal is voltunk kedden fogorvosnál, bedagadt meg fájt egy foga, amin korona van. Úgyhogy Ő is antibigyózik. Remélem, végre vége van, és a tavaszt már tiszta szervezettel fogadhatjuk mindannyian :) Mert már nagyon közel van! Annyira jó!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
