Mindenről

Eltűntünk innen. Hosszú hetek óta ma az első nap, hogy itthon vagyok egyedül, hogy nem kell menni a házhoz vagy másfelé, hogy viszonylag nyugisabb a napom. Reggel elvittem Mancikát oviba, aztán bevásároltam, most pedig sütök ezerrel a holnapi névnapra :) Kicsi kincs már alig várja, számolgatja a naptárban hetek óta, hogy melyik nap ünneplik majd Őt az oviban :) Itthon is megünnepeljük, reggel ébredéskor kap egy barbit és egy csokor virágot, plusz egy plüss rózsát.(a virágot Ő kérte, semmi mást nem kért a névnapjára, csak virágot) Aztán viszünk az oviba ivólevet, sajtos rudat (én sütöm), tejszínes csokitortát (azt is én sütöm).Ott is megünneplik, majd pedig ha hazaér, akkor jön a többi. Bográcsozunk, barátokkal. Megkapja a rollert és egy kerti teke szettet. (imád velünk tekézni, így itthon is edzhet :)) Már alig várom, hogy lássam a szép kis pofiját, ahogy örül :)

Amúgy elég jól viseli a sok melót, sokkal rosszabbra számítottam. De hát mit is várhattam volna egy Tündérlánytól,nem? Húsvét vasárnap voltunk itthon egy napot, amikor is összeszedte a csokikat a kertből, sétáltunk nagyokat, meg lázat csillapítottunk. Ugyanis akkor kezdődött a hercehurca. Semmi baja nem volt, csak napi kétszer belázasodott. Szerdán reggel szólt,hogy pukkan a füle. Felöltöztettem, bevittem a fülészetre. Azon nyomban fel akarták szúrni a fülét. Nem engedtem, kaptunk egy nap haladékot. Erős antibiotikumot kapott, melegítgettük a fülét meggymagos tevével, sapival. Fájlalni nem fájlalta egyszer sem. Másnap visszavittük, megy a gyulladás vissza, megúsztuk a felszúrást. (azért nem akartam engedni, mert nekem gyerekkoromban felszúrták, baromira fájt, és 2 hónapig süket voltam) Aztán hétvégén egyszer még visszavittük Miskolcra, mert ment el a hallása, de elzavartak onnan minket, mert a gyereknek semmi baja, meg amúgy is, ügyelet csak életveszélyes betegeknek van ... inkább nem mondok semmit erről. Ja, pluszban István is itthon feküdt lázasan, tüszős mandula gyulladással...kezdett telelenni a hócipőm.

Aztán végre meggyógyultunk, múlt hét pénteken már oviban is volt, mert fotózás volt, aztán ki ne maradjon véletlenül a jóból :) Már alig várjuk a képeket!!!!

Ja, és tegnap végre megtörtént az, amitől már születésétől féltem. Dombon lefelé, kétkeréken, betonúton, padlógázzal hasalt egy borzalmasat a kisasszony. Hála Istennek apukám most is vigyázott rá, a fél homloka horzsolódott le vékonyan, és az állán van egy húszforintos nagyságú folt. Természetesen most sem volt rajta a bukósisak... Tényleg szerencséje volt, hogy ennyivel megúszta, pár perc sírás után hamar megvigasztalódott és vissza is ült a bringára. Ma reggel már csak az bántotta, hogy biztos kinevetik majd az oviban. Én erre azt mondtam neki, hogy aki kineveti, az buta, mert ez egy baleset volt, és rosszabbul is alakulhatott volna. Remélem, nem lesz semmi az oviban.(amekkorát koppant a feje, azt életemben nem felejtem el...)

A házzal is szépen haladunk, a garázs-üzlet falai már állnak, a betonkoszorú is készen van. A házban a fürdő kivételével minden helyiség megkapta az első réteg szervízbetont, és a teraszt is felemelték az eredeti szintjére. Most az is a napi meló része, hogy oviba járáskor megöntözzem a friss betont :) Gyúrok karra :) Aztán most kezdjük majd kiásni a vízvezetéknek a helyét, azt is be kellene már vezetni, mert a régit kiszedtük, szétszedtük.Mindenből újat kap a házikónk. Hamarosan képeket is rakok fel, majd linkelem újra.

Most rohanok, mert hamarosan kisétál a tálból a kelt tésztám. Vigyázzatok magatokra, puszi mindenkinek!!!

Húsvét

A szokásos körkérdés ilyenkor: Ti hol Húsvétoztok? Mi ide meg oda megyünk, ezt meg azt főzünk. Nálunk hideg kaja lesz, kinn a háznál... Nincs szünet, nyomatjuk most ezerrel a munkát. Hétfőn mentünk ki először, azóta az összes közfalat kiszedtük, beraktuk az áthidalókat a jövendőbeli ajtók és ablakok fölé, sőt, ma már ki is lett vésve a helyük, úgyhogy éjjel tutira egy percet sem fogok aludni, azon izgulva, hogy vajon ki fog bemenni a házunkba a nyitott ajtón-ablakon. Ugyanis a mester csak holnap reggelre ígérte magát... Ja, el ne felejtsem, félig a pincét is elbontottuk, feltöltöttük törmelékkel. Sőt, tegnap meghozták a cserepet-téglát is. Rengeteget dolgoztunk a héten. Ennek természetesen itthon is van látszatja. A hűtőszekrény kong az ürességtől, egy hete nincs leporolva-porszívózva-felmosva-takarítva. Reggel hatkor elindulunk (igen, Mancikával együtt), jobb esetben egy mosást bevágok a gépbe, aztán este 6-7 8 körül hazaesünk. Eszünk valami hideget, (vagy anyós megkönyörül, aztán a főztjéből csurran-cseppen egy kicsi), pancsi, majd beájulunk az ágyba. Egy hete nem tornáztam... talán ezt fájlalom a legjobban. (hozzáteszem, cipekedek meg dolgozok egy csomót, ráadásul nem eszek szinte semmit sem). Vasárnap viszont pihenőnap, egy szalmaszálat nem akarok keresztbe rakni...(álmodik a nyomor...)

Boldog nyuszit mindenkinek!

Hosszú hétvége

Jó volt, jó hamar eltelt. Csütörtökön barátnőmékkel, gyerekestül elmentünk a miskolci Vadasparkba. Mancika nagyon élvezte, a legelső játszótérig. Onnantól kezdve kötelességszerűen megbámulta az állatokat, aztán kérdezte, hogy mikor megyünk vissza csúszdázni :) Hiába, hosszú volt a tél, már alig bírja kivárni, hogy újra játszóterezhessünk. Több órát töltöttünk ott, állatokat etetve, nézegetve, rohangálva. Én is etettem, a saját különbejáratú kismajmomat banánnal :) Sajnos ismét idióta voltam, nem vittem magammal fényképezőt.Így pár telefonos kép készült csak. Aztán bőven ebédidő után átmentünk Lillafüredre. Sétáltunk, ebédeltünk. Aztán hazafelé vettük az irányt, felmentünk még picit a barátnőmékhez, megbeszéltük a másnapot. Ugyanis ebédre mi bográcsban készült babgulyást akartunk készíteni. Kicsit későn, két óra után kezdtünk hozzá, és isteni finom lett. Jól esik végre kinn lenni az udvaron, a teraszon ebédelni, kávézni. Andikámmal fincsi sangriát iszogattunk, és rengeteget röhögtünk. Mancika is csak rohangált, bringázott. Minden este úgy vittem be, hogy a kosztól-portól alig lehetett felismerni a kis pofiját. Minden reggel, ébredés után már menne, és nagyon bejön neki a kinti kajálás is. Végre, lekapcsoltam itthon a fűtést, és reggeltől- estig nyitva van az ablak is.

Vasárnap délelőtt kinn voltunk a házunknál, tervezgettünk, kiszellőztettünk rendesen. Már csak 1-2 hét, és kezdjük az üzletet felhúzni :) Már annyira várom, elképzelni is alig tudom, hogy ott végre magunknak dolgozhatom, hogy én leszek a főnök:) Igaz, csak a magam főnöke, de megéri :) Jó lenne, ha valami isteni segítséggel a házat is lakhatóvá tehetnénk, hogy télre beköltöznénk. Istenem, de nagyon szeretném....Sajnos egyre kevesebb rá az esélyünk, kevés pénzből saját magunknak csináljuk, nehéz úgy ugrálni...De azért én még reménykedem, hisz a remény hal meg utoljára :)

És aki nem látta még, annak itt vannak a képek!

(Idei még nincs benne, de hamarosan jön az is)

2008.március 12.

Amíg élek,emlékszem rá.Mennyit vártam arra a pillanatra!

Elmélkedem

Furcsa dolog az élet. Anno, gyermektelen-boldogtalan létemben teljesen kitöltötte a munka a napjaimat. Reggel keltem, kocsiba pattantam, útközben a barátnőmnél megkávéztam, majd szépen ledolgoztam 8-10 órácskát. Hazafelé vásárlás, ha volt valami összeröffenés akkor ott találkoztam Istvánommal, majd hazajöttünk. Vacsi, puszi,alvás. Teljesen kitöltötte az életünket. Jó volt az a hajtás, hogy minden napra volt valami programunk, hogy mindig mentünk valamerre. Aztán 2007 decemberében lemondtunk mindenféle szilveszteri meghívást. Már csak egymásra akartunk figyelni, arra, hogy lehívjuk azt a pici tündért, aki most már az oviban vandálkodik. Visszavettük a tempót, én pedig már másra sem bírtam gondolni, csak arra, hogy legyen végre egy pozitív tesztem.Lelassultunk. Elterveztem, hogy végig dolgozom a terhességemet (4 héttel hamarabb kellett abbahagynom szülés előtt), hogy amikor Zita 2 éves lesz, akkor majd neki bölcsi, nekem pedig meló. Na igen, ez egészen addig tartott, amíg meg nem szültem. Mert hazajöttünk, család lettünk, és beleestem egy rózsaszínű védőburokba, ahol nekem minden szép és jó, ahonnan én nem akartam kikerülni. Akkor már azt terveztük, hogy itthon maradok Zita 3 éves koráig. Aztán egyszer beszéltünk Karcsival, aki elmondta, hogy nem fog visszavenni. Akkor már sejtettem, tehát nagyon nem is viselt meg. Rögtön elterveztük a hogyan továbbot. Aztán lassacskán elkezdtük az ovit, egyre többet járunk társaságba, Zitával vagy nélküle. (egy éves korában mentem be először vásárolni nélküle, és 3 éves elmúlt,amikor éjszakára itthon hagytam).Most pedig már egyre jobban zsúfolódik a programunk, igen, Zitának is :) Mert ma ezzel a kislánnyal akar ovi után bringázni, másnap Noellel és dédiékkel akar lenni. Hiába na, kitárult előtte is a világ. Én pedig, aki beleszoktam a nyugis létbe, kezdek újra felpörögni. Már kértem árajánlatot a cserépre és téglára, hamarosan kezdjük az üzletet építeni :) Ebben is szerencsénk van, az idén a mi ovink nem zár be nyárra, így vihetem végig, amíg dolgozunk. Természetesen lesz neki nyaralás is, nem csak az ovi, de hát csak jobb ott neki, mint itthon a nagyszülőkkel.
De mégis, néha eszembe jut az a régi élet. Boldognak hittem magam akkor. De akkoriban még nem tudtam azt úgy igazán, hogy mi is az az igazi boldogság. Mert most,a mikor látod a pici kezeket, ahogy csüng az apja nyakában, ahogy ölelik egymást, aztán hívnak engem is egy közös családi ölelésre...na annál holtbiztos, hogy nincs jobb. Akkor most hogy is van ez?

Egy újabb első lépés

Az elmúlt héten Zita végig oviban volt!!! Hip-hip-hurrá! Bár pénteken már csak heten voltak a csoportba, úgy , hogy a dadusunk és az egyik óvónénink is beteg volt, de Ő kitartóan bírta.
Pénteken amúgy Istvánom nem dolgozott, így az egész napot el csavarogtuk, elmentem vele maszekolni, vásárolni, majd együtt hoztuk haza Zitát is. Nap közben beszéltünk a barátnőmmel, aki  ment a miskolci Kocsonyafesztivál P mobil koncertjére. Picit fájt a szívem, de mivel István annyira nem rajong érte, így nem is említettem meg. De Ő igen :) Mondta, hogy Ő a barátnőm uracskájával meg Zitával otthon maradnak, mi meg menjünk nyugodtan koncertezni. Úgyhogy hatkor bementünk Andiékhoz, a családomat leparkoltam, mi meg Andival végigtomboltuk a közel 2 órás koncertet. Amióta Zita megszületett, még nem voltam, főleg így, hogy egyedül.Tíz óra is elmúlt, hogy hazaértünk, de Zita még csak nem is volt fáradt. Persze a srácok is jól elvoltak, kabarét néztek, kirakóztak. Aztán még beszélgettünk egy kicsikét, 11 óra után mentünk haza. Szégyen -nem szégyen, de Zitát majdnem éjfélre sikerült csak ágyba dugnom, annyira fel volt pörögve. (Persze reggel hétkor azért kelt menetrendszerűen) Szombaton ebéd után azért bementünk együtt is, végigjártuk a fesztivál sétálóútvonalát, vettünk kocsonyát meg meggymagos tevét a kisasszonynak, azóta azzal alszik el. Vasárnap itthon voltunk, vagyis kinn, annyira jó volt az idő. Bár mindkét nap egy picit folyt az orra a kisasszonynak, így ma a biztonság kedvéért nem engedtem oviba. (Persze ma már kutya baja, hála Istennek). Nekem pedig a torkom jobb oldala fáj már pár napja, ami sikeresen tovább terjedt, így az éjjel azon gondolkoztam, hogy kilopom Zita kezéből a tevéjét, és felmelegítve a fülemre rakom. Egész éjjel alig aludtam, annyira fájt a jobb fülem. Úgyhogy reggel doki, aki nem látott a torkomon semmit, a fülem gyulladt egy picit.Kaptam fülcseppet meg antibigyót. Remélem, ez már az utolsó próbálkozása ennek a nyamvadt vírusnak, és végre nem leszünk többet betegek. Istvánommal is voltunk kedden fogorvosnál, bedagadt meg fájt egy foga, amin korona van. Úgyhogy Ő is antibigyózik. Remélem, végre vége van, és a tavaszt már tiszta szervezettel fogadhatjuk mindannyian :) Mert már nagyon közel van! Annyira jó!!!

ABC-s összefoglaló

Egy barátnőmtől "nyúltam le", nagyon megtetszett. Régen írtam már róla olyan igazi összefoglalót.

A - ALVÁS: Este kilenckor fekszik le, reggel hétkor kel.Éjszaka általában alszik, néha iszik vagy be kell takarni. Napközben egyre nehezebb elaltatni, főleg, ha itthon van. Egytől háromig alszik, ha elalszik, akkor 2-3 órát simán lenyom. Szüksége van még rá,ha kimarad, estére brutál hisztis-nyűgös lesz. Az esti elalváshoz még annyit, hogy mindenféle mondvacsinált ürüggyel húzza, nehezen alszik el.

B - BARÁT: Már az oviban is szépen eljátszik a barátnőivel, Zoliéknál pedig Noellel. A mi felnőtt barátainkat is kisajátítja, mindig az van, hogy Ők az Övé.

B-BETEGSÉG: Erről gondolom nem kell bőven írnom, mivel októbertől erről szól az életünk. Mondjuk, várható volt, mert még a tavalyi pulmonológiás vérvételen megmondták, hogy a légúti fertőzésekre fogékonyabb.No de hogy ennyire...

B-BESZÉD: mindent tud, ért, mond. A pergős hangok még nem mennek, de amúgy szépen meg lehet érteni a mondatait.

C-CSALÁD: imádja a családot, a nagyszüleit. Ha hármasban vagyunk, akkor egyszerre ölel minket, egyszerre kell puszit adnunk egymásnak.Hagyomány.

C-CSÁMPA: sajnos még mindig supinált cipőt hord, még pár évig biztos. De amúgy már szépen lehet látni, hogy jön felfelé a lábboltozata. Akadályozni semmiben nem akadályozza, hihetetlen mozgásigénye van.

D-DAC: inkább nem is mondok semmit. Rettentően dacos,tiszta anyja a gyerek. Ha valamit kitalál, eldönt, akkor körömszakadtáig meg tovább is ragaszkodik hozzá.

E-ELEVENSÉG: hihetetlenül eleven, életre való kis hölgy. Reggeltől estig pörög, ugrál, rohan. Fáradhatatlan.Ha Ő elfárad, és önként lefekszik, akkor minimum 40 fokos láza van.

F-FEJLŐDÉS: elvileg minden rendben van vele, korának megfelelő értelmi és fizikai állapotban van. Bár be kell valljam őszintén, soha nem szoktam nézni, hogy miket kell-kellene már tudnia. A doki és a védőnők szerint teljesen rendben van.Sőt.Mikor fel kellett sorolnia a testrészeket, akkor nem hagyta ki az állat, a ádámcsutkát, szívet sem. Csak kicsit röhögtünk rajta, ahogy az ÁDÁMCSURKÁT megmutatta magán :)

F-FOGAK: már régóta 20 darab, csodaszép,egyenletes, hófehérséget villogtat. Naponta kétszer-háromszor mossuk, egyszer sem maradhat ki, mert rögtön belepedékesedik. (doki mondta, hogy a gyakori antibigyós kezelés utóhatása)Rossz foga nincs, de mivel a családból most sokat jártunk fogorvoshoz, így Őneki is fáj néha-néha. A dentinoxos kence vagy a c-vitaminos ORVOSSÁG általában használ rá :)

G-GYURMA: sokat gyurmázik, de nem nagyon látszik a fejlődése. A kitartásában van hiány, ha egyszer nem sikerül, már meg sem próbálja utána.

H-HISZTI: az sajnos nagyon is jelen van az életünkben. Mindig,mindenkor,mindenhol. Teljesen mindegy, hogy életveszélyes dolog miatt mondasz ellent neki.Már az a tény, hogy ellentmondasz, kiveri nála a biztosítékot. Lehetetlen higgadtan kezelni a helyzetet, mert nem lehet megalkudni, megzsarolni, megbeszélni. Semmi az ég egyet a világon nem használ. Ha kinevetem, még jobban hisztizik.Ha nem veszek róla tudomást,akkor is. Ha leguggolok megbeszélni vele, meg sem hallgat. Tanácstalan vagyok,teljesen ezzel kapcsolatban. Komolyan mondom, mire megtanulom kezelni, addigra majd kamaszodni fog...az sem lesz jobb...

I-IVÁS: még mindig nagyon keveset. Oviban csak vizet, pár kortyot. Itthon teát vagy szörpöt, azt egy picivel többet. De komolyan mondom, a fél litert sem érjük el egy nap...Levest mondjuk minden nap eszik, szereti és igényli is, de semmivel nem tudom rávenni arra,hogy több folyadékot vegyen magához.

J-JÁTÉK: igényli, szeret. Igényli, hogy foglalkozzunk vele, minden családtaggal más-más játékot favorizál. Ha úgy van, egyedül is szépen, hosszú ideig eljátszik, néha ki-ki jön, megmutatja mit épített, vagy éppen főz nekem valami finomat. Nagy favorit még mindig az autózás és az autópálya. Oviban is van, hogy fiúkhoz áll be, építeni, tologatni, vonatozni :) Szeret főzni, favonatozni, kergetőzni, bújócskázni. Sajnos hamar szétpakol, össze pedig soha nem akar...

K-KAKA: Végre valahára ez is beállt. 3-4 naponta van, jó kis adag, bár elég nehezen jön világra. Sajnos biztos közrejátszik benne a kevés folyadékbevitel is.

L-LABDA: pattogtatja kettőt hármat már szépen egymás után, illetve rúgni is szépen tudja. Már egyre kevesebbet fog és rúg mellé.

M-MESE: nagyon szereti, olvasni és nézni is. Olvasni általában én olvasok neki, azt mondja, hogy én szebben mesélek.Nézni is szokott, bár erősen cenzúrázom még.Inkább a dvd-t preferálom, bár hétvégén délelőttönként Dórát, Chuggingtont, Diegot, Eperkét engedjük neki. Az esti mesét maminál szokta néha-néha nézni, bár akkor is inkább a TV maci miatt. Amúgy Nemo, Elvitte a víz, Kisvakond, Verdák, Szilaj, Tom és Jerry, Fifi, Madagaszkár és Shrek rajongó. De szereti még Grillus Maszkabálját és a Bogyó és Babócát is.

N-NAPIREND: Beállt, betartjuk. Most már itthon is átvettük az ovis napirendet, korábban fektetem délben.

NY_NYAFOGÁS: űberbrutális. A szőr feláll a hátamon,ha elkezdi:) Rám-nálam hatástalan, mindenki mást a családból meglágyít.Persze olyankor én vagyok a köcsög szigorú.No komment.

O-OVI: Imádja, igényli.Rengeteget tanul, jó és rossz dolgokat egyaránt. Rengeteg verset-dalt tud már, és rengeteget költ hozzá.

Ö-ÖLTÖZÉS: Sajnos nem öltözik.Egyáltalán. Megemeli a pólót, és már nyafog, hogy Ő ezt nem tudja.Brutális, kiborító. Hiába próbálkozok bármivel, hatástalan. Nem tudom rávenni az egyedül öltözésre. Ő lesz az egyetlen, akit még felnőtt korában is az anyja öltöztet...

P-PARAMÉTEREK: körülbelül 98 centi, és 13,5 kiló. Vékony, magas testalkatú szupermodell. 23-24-es tappancsokon illegeti magát, amik lúdtalpasak, de mi így szeretjük.

(kattintásra nagyobb)

R-REKLÁM: még mindig reklámfüggő. Mindegy, hogy melyik reklám, de akkor megáll az élet. Mindegy, mit csinál közben, vagy hova készült, de leragad,  megkövül, se lát, se hall :)

S-SÉTA: kötelező. Ha itthon vagyunk, akkor a Sajót szoktuk megnézni, vagy könyvtárba sétálunk. Ha jobb idő van, akkor az oviból elhozva megállunk Barcika sétálóutcáján, ahol apa is dolgozik, és ott ténfergünk. Már nem kéri ölbe magát régóta, szerintem a babakocsinkat sem használtuk ki soha.Pedig annyira szerettem volna tologatni benne, de hiába. Piciként kendőztünk meg autóztunk, 9 hónapos korától meg sétáltunk 2 lábon. Nekem azért hiányzott egy kicsit a babakocsis korszak :)

T-TÜNDÉRZITA: még mindig tökéletesen illik rá a név (persze hisztiidőn kívül). Vele bárhová el lehet menni, vele bármit meg lehet csinálni. Komolyan mondom, a legszebb álmaimat is felülmúlta ez a kislányka. Bújós, cserfes, huncut, szépséges tündér.

U-UTAZÁS: tökéletesen mindegy, hogy hová megyünk,csak menjünk. Kocsival, gyalog, busszal, az teljesen lényegtelen. Csak ne legyünk itthon. Ha bárhová elmegyünk, angyal üzemmódra kapcsol, bájos, cuki kis hölgy.

V-VÁSÁRLÁS: tipikus nő, imád vásárolni.Teljesen mindegy, hogy mit, csak menjünk. Ebben nem az anyjára ütött:)

Z-ZÁRÁSKÉNT: számunkra a világ legtökéletesebb gyermeke. Minden vágyam valóra vált általa. Ha már soha nem lesz kistesója, már akkor is megérte élnem.Érte,általa lett szebb ez a világ.