2011. november 27., vasárnap

Újra...

Beteg. Tegnap estefelé már szólt,hogy pisiléskor csípett a vizelete. Kamillás ülőfürdő után már nem mondta többet. Éjjel újra. Reggel is. Úgyhogy irány a gyermekorvosi ügyelet. Szerencsénkre pont a mi dokink volt ott. Két keresztes lett a vizelete, gennyes. Pedig akkor még nem is volt olyan brutális,szerintem. Kapott sumetrolimot (október óta a negyedik fajta antibigyó!!!), meg cseppeket a nunijára. Itthon már nem akart pisilni sem, csak pár cseppet enged el,annyira fáj neki. És,mivel már előszedtem a bilit,látom, hogy véres-nyálkás jön belőle ki. Most alszik, előtte megitattam elég rendesen, úgyhogy ha felkelt,meglátjuk.Ha nem javul,akkor irány az osztály... nincs jobb ötletem... Annyira sajnálom Őt, csak bújik, már nem akar wc-re menni,mert retteg. Sajnos tudom,milyen érzés....
Csütörtökön kell újra vizeletet vinnem, pénteken kontroll a dokinál. Egy ovis hét újfent kilőve... Gyűlölöm a betegségeket!!!!!

2011. november 26., szombat

Hiány

Valami hiányzik. Hiányzik az az érzés, hogy írni akarok, megosztani az örömünket,bánatunkat,életünket. Kezdődött a freeblog összeomlásával, az eltűnt bejegyzéseinkkel,amiket még meg is sirattam. Mert az utolsó bejegyzésemkor annyi szép hozzászólást kaptam anya témából...
Azután bedöglött a gépem is, és a kölcsönlaptopot is visszaadtam a tesómnak. Így jó darabig voltam elvonva a géptől. Amit,bevallom őszintén, nem is bántam már. Azóta meg csak ímmel-ámmal vagyok itt, pedig annyi szép emlék lenne, amit meg kellene osztanom. Volt ugyebár egy fantasztikus szülinapi bulija Zitának, ami szokás szerint egy pocsék nappal kezdődött. Merthogy a torta a kocsiban, én meg lerobbantam Barcikán. Aztán ez is megoldódott, de már nem volt időm a saját gyártmányú tortára, sőt, újfent melegítő nadrágban ünnepeltem a kiskedvencemet. De végül is a buli fantasztikus volt, rengeteget röhögtünk, ettünk-ittunk-mulattunk. Képekkel nemsokára jövök.
Aztán volt 2 hét oviszünet is, Az első hét az őszi szünet, a második már kényszerpihenő volt. 40 fokos láz 3 napig. Brutális volt. Aztán 14-én volt újra oviban, ahová úgy vittem be reggel,hogy úgy tépték le a nyakamból. Pedig nagyon várta már, főleg, mivel aznap az Ő szülinapját ünnepelték. Aztán ez a kezdés folytatódott, egész héten minden nap sírva vitték be tőlem. Legszívesebben kitéptem volna onnan, és elszaladtam volna. Aztán egyik nap nem szaladtam ki rögtön, hanem hallgatóztam, és kiderült, hogy igaz,amit mondanak nekem, hogy csak pár másodperc a szívettépő sírás,aztán elmúlik. Tényleg így volt. Aztán ez is elmúlt,csak egy hétig tartott,de iszonyatos volt. Látni őt,ahogy letépik rólam zokogva... nem kívánom senkinek.
A héten már minden rendben volt,karácsonyi lázban ég a kincsem. Minden nap énekelik a mikulás dalokat, várja az ajándékokat... Remélem, valami szépet hoz neki a mikulás...

2011. november 13., vasárnap

3

Drága Kincsem, Kincsünk!
Soha nem gondoltam volna, hogy valóra válik az álmom, és megkapom a világ legjobb, legszebb és legokosabb gyermekét. De így van. Sőt, minden álmomat felülmúltad.  Soha nem fogom tudni elmondani neked, hogy mennyire szeretlek téged. Teáltalad jobb lettem Önmagamnál. Nagyon-nagyon boldog  harmadik születésnapot kívánunk neked szeretettel! Kívánjuk, hogy hosszú, boldog életet élj velünk, azokkal,akik a világon a legjobban szeretnek téged!
Apa és Anya

(írtam neked egy nagyon szépet,de sajnos a blogtérben elveszett. Majd megkapod a jövő héten:))

2011. augusztus 27., szombat

3.nap

Az esti altatás katasztrofális volt. Vagyis elaludni hamar elaludt, de tízkor felébredt. Szakadt róla a víz, rettenetesen meleg volt idebenn, de a klímát nem mertem bekapcsolni, nehogy megfázzon. Átkéredzkedett hozzánk, ott fetrengett egy kicsit, hisztizett,hogy nem fér el. (Mindketten az ágy szélén lapjával feküdtünk, Zita középen, úgyhogy hely az lett volna bőven a 160 centi széles ágyon) Aztán simiztem, ellustult, majd újra hiszti,hogy vigyem vissza a helyére. Még csak a szobája ajtajában jártunk, amikor újra hiszti, inkább mégis hozzánk. Leraktam, mondtam neki, hogy azt csinál,amit akar. Bement a szobájába. Takarjam be. Mivel 30 fok volt,nem akartam, aztán mégis addig hisztizett, hogy egy lepedővel betakartam.El is aludt hamar. Éjjel kettőkor átmentem, nyakig be volt takarva, csurom víz volt mindene. Megtörölgettem, kitakartam, csak a hátára raktam egy textilpelust,mivel bugyiban volt.Így aludt reggelig. A hisztiről pedig azt gondoltam, hogy az ovi hatása, nem akart elszakadni, vagy álmában újra átéli. Reggel vidáman ébredt,azonnal oviba akart menni, és mondta, hogy hagyjam ott. Eleve így is terveztük,mert mentünk a házhoz tetőt építeni.
Bevittük, a kislányok rögvest körbevették,Zita pedig bemutatót tartott,hogy most az Ő apukája szerelni fog:) Csuda édesek voltak, jót mosolyogtunk rajtuk.
Én a cipőmet már át sem vettem, tényleg csak 10 percet voltunk ott vele, azt is a csoportszobán kívülről figyeltük. Majd Mártika néni javaslatára végigszeretgetett minket, majd ment is gyurmázni. Még kintről figyeltük, de le sem szarta a fejünket nem vette zokon,hogy eljöttünk. Fél tizenkettőre mentem vissza érte, külön kívánságára a futóbringával. Kinn voltak, körtáncot jártak és énekeltek. Kiabálva rohant oda hozzám a futóbringához, majd bemutatót tartott. Mindenki őt dicsérte, hogy milyen ügyes, nagyon büszke volt magára. Bár először Márika nem akarta engedni, félt, hogy elesik az udvaron. Aztán csak csodálkozott, meg a bringáról beszélgettünk. Elmondta, hogy semmi probléma nem volt, emlegetett is minket, de csak a szokásos, hogy majd anya a bringával jön értem, meg hogy utána megyünk Noelhoz. Hétfőn újra megyünk, szintén egyedül lesz, aztán elsejétől már reggelit és ebédet is bepróbálunk. Kíváncsi leszek :)
Azt pedig mindenképp hozzátenném, hogy sokkal jobban telik a nap, ha a tetőn 40 fokban cserepet szedsz, gondolkodni sincs időd, vajon mit csinálhat a gyermeked. (Azért majdnem leestem a tetőről,amikor megcsörrent a telefonom, és egy ismeretlen telefonszámon hívtak.Rögtön arra gondoltam,hogy sír nélkülem.De nem:))

2011. augusztus 25., csütörtök

2.nap az oviban

Tegnap estétől kisasszony csak azt  hajtogatta, hogy reggel megyünk oviba, én meg dolgozni, és most egyedül lesz . Reggel már alig várta, hogy induljunk, százszor rám szólt, hogy siessek, mert elkésünk :) Aztán amint beértünk, elfogyott a  lelkesedés, már a cipőhúzás után is azt mondta, megvár engem, nem megy be nélkülem. Aztán szépen eljátszott, de most inkább egyedül vagy velem. Nem akart a többi lánnyal szülinapost játszani, bár azért hallottam, hogy magában ő is dúdolta a happy birsthdayt. Aztán olvastak Mártikával, egy másik asztalnál. Lelkesen magyarázta, mit lát a képen, szinte nem volt olyan kérdés,amire ne válaszolt volna jól. Be kell vallanom, nagyon félek attól, hogy nem jól tanítgattam itthon, hogy esetleg lemaradása van a többiekkel. Főleg így, hogy Ő a második legkisebb eddig a csoportban. Aztán Mártika felvetette, hogy anya elmegy kávézni. Zita pedig kikísért, puszit adott, majd Mártikával kézen fogva visszament olvasni. Majd másfél óra elteltével mentem vissza, kinn játszottak az udvaron. Horgásztak (fa halacskákat kellett botra és cérnára akasztott horoggal kifogni),nagyon élvezte, meg rohangált Vanesszával. Úgy látom, még mindig Ő a favorit. Katával nehezebb,mert nagyobb, nem hagyja Zitát érvényesülni, Luca pedig kisebb, és félénkebb. Vanessa pedig hiába idősebb, jól elvannak együtt. Figyel Zitára, aki egy kicsit még mindig feszélyezve érzi magát szerintem. Bár már ma is hallottam a harsány kacagását végre:)
Holnap pedig úgy tervezzük, hogy nem megyek be vele, mert megyünk a házikónkhoz is. Azért reggel még apa felszerel az oviban a falra egy képet meg üzenőtáblát, mert a gondnokbácsinak nincsen kalapácsa.Zita pedig magától értetődően rávágta, hogy majd apa megszereli:) Így hát már társadalmi munkázunk is:)
A szabad időmben pedig barátnőztem, kávéztunk, világmegváltottunk. Jól esett:)

2011. augusztus 24., szerda

1.nap az oviban

Kilencre odaértünk, nagyon várta már. A tegnapunk és a ma reggelünk csak erről szólt. Én még összepakoltam a cuccokat, lepkét rajzoltam a ruhákba és törölközőbe, pillangós matrica van az oviszsákon, üvegfestékes pillangó a fogmosópoháron.
Odaérve már erősen megcsappant a jókedve, szorította a combomat, mindenhová csak velem volt hajlandó menni. Átvettük a benti cipőnket (igen,én is), aztán bementünk. Babakocsizott, főzött nekem kávét, majd a másik három kislánnyal párkeresősdit játszottunk Mártika néni felügyelete alatt. (Most csak ennyi, majd még csatlakoznak hozzánk. 31 lesz a csoportlétszám...borzasztó sok) Van már ismerősünk is, gyermekkoromban a szomszéd lépcsőházban lakó lánynak is kislánya van.Igaz, ő már három és fél éves elmúlt. Vanesszának hívják, gyönyörű barna haja és szikrázó kék szeme van. Neki is ez az első napja. Játszottak benn tízig, majd gyümölcsöt ettek. Aztán Zita már igen csak ki akart menni, úgyhogy elpakoltak (IGEN!!!Az én lányom is!!! :)
Kimentünk, vonatoztak, libikókáztak. Aztán Mártika néni javaslatára elhúztam kávézni. Zitával természetesen megbeszéltem, igent mondott, majd elrohant Vanival kergetőzni. Nehéz szívvel, minduntalan visszanézve kiléptem a kapun fél tizenegykor. Beszálltam a kocsiba, majd csigalassan elhajtottam az ovi mellett. Zita és Vani Mártikával libikókáztak, és teli torokból énekelték a hintapalintát. Tettem egy kört a városban, barátnőm felkarolt egy kicsit, majd egy óra elteltével visszaosontam. Zita Margónéni ölében ült, nézték a nagyokat, akik épp mezítláb pocskoltak a fellocsolt udvaron. Majd kaptam egy puszit, és elvonult a nagycsoportos Nikikével,kereszttesójával kergetőzni. Bemenni nem akart, pedig esett össze a fáradtságtól. Mindenáron maradni akart még az oviban. Aztán sajnos volt egy baleset is, Vani leesett a csúszda harmadik lépcsőfokáról.(Az anyukája is ott állt pedig mellette) Csúnyán szétrepedt a szája, és felhorzsolódott az álla.
Aztán persze elköszöntünk, előtte még megnéztük az ágyakat,hogy hol is fognak aludni a gyerkőcök (most a tornateremben, mert azt jól lehet szellőztetni, meg ventilátorozni). Zita azt mondta, hogy majd neki is lesz ilyen ágya, akkor majd ott alszik Lucával, Katával meg Vanival. De nem most, mert nem hoztuk a Tentemedvét :) Édes volt nagyon. Aztán hazajöttünk, azóta pedig moccanás nélkül alszik. Biztos jól esett neki előtte a zuhany is, mert tiszta csatak volt szegénykém. Viszont a klímát meg még mindig nem merem bekapcsolni, mert az Ő szobájában van. De így is alszik, tisztára mint egy bárónő:
Úgyhogy jól sikerült a nap, mindenki túlélte:) Legalábbis a gyerek élvezte, én meg tök jól viseltem. Teljesen büszke vagyok magamra:)