2011. február 17., csütörtök

Agyalok

Olyan nagyon jó lenne a jövőbe látni! Tudni, hogy melyik döntésünk lesz jó, melyiken gondolkodjunk el még. Manci előtt valahogy más volt, mert akkor csak én szenvedhettem Istvánnal. Viszont most már felelős vagyok egy életért. Egy csodáért... nehéz ügy. Arról lenne szó, hogy egy nagyon régi főnököm, az első,akivel dolgoztam, fodrászt keres. Életem nagyon boldog, nagyon jó időszaka volt az, amíg együtt dolgoztunk. Kevés emberrel jött ki, mert hülye egy természete volt, de mi ketten jól megvoltunk, mindenki mondta. Úgyhogy mehetnék vissza,a közelbe. De mi legyen Mancussal és velem??? Tudom azt, hogy nem vagyok még képes elengedni. Lehet, hogy pár napig jó lenne, de utána csak szenvednék. Zita biztosan élvezné a gyerekekkel töltött időt... van egy családi napközi az új házunkhoz közel ,oda elvinném szívesen. De mi lesz velem? Megéri az a pénz??? Mert az kellene, nagyon. Istvánom azt mondja, hogy döntsem el én, Ő úgy is támogat. Eddig is megvoltunk az én fizum nélkül, ezután sem halnánk éhen. Viszont nem lenne rossz kiegészíteni a gyes, mert az marha kevés. Főleg meg építkezés mellett... mit tegyek???? Annyira tanácstalan vagyok...

2011. február 16., szerda

Fogorvos

Délelőttre volt időpontunk. Szépen elmagyaráztam Francinak, hogy mit is fog csinálni a néni, hogy az nem fáj, meg hogy milyen szép lámpája van neki. Nem is aggódott, teljesen természetesen viselkedett. Az asszisztenscsaj még röhögött is, mert mikor kijött értünk, akkor Zita szó szerint szaladt be a dokinénihez. Lelkes volt, csak azt volt nehéz megállnia, hogy ne dumáljon közben. Szépen egyenként átvizsgálta a fogait, nem látott szuvasodást vagy valami oda nem illő dolgot. Látszott az a sárgás lepedék,amit mondtam, de csak két fogán. Azt mondta, hogy szerinte az valamilyen gyógyszernek lehet az utóhatása. Mondtam, hogy sokat volt beteg mostanában.Úgyhogy szerinte az lehet. Megdicsért, hogy szépen tisztán vannak tartva a gyöngyöcskéi, hogy látszik rajtuk, hogy ápoljuk őket. Mancus megmutatta, hogy tudja öblíteni is:) Nagyon jól esett a dicséret, mert rettegtem attól, hogy valamit nem jól csinálok. De most már végre megnyugodhatok. Azt mondta, hogy pár havonta azért kukkantsunk rá, de ha ugyanígy fogjuk továbbra is ápolni, akkor biztos nem lesz semmi baj. Kapott Mancus matricás ragasztgatós könyvet tőle, hercegnőset meg micimackósat. El voltak ájulva tőle, hogy milyen szépen, felszólítás nélkül megköszönte. Az volt még jó, hogy amikor szálltunk ki a székből, Mancus mondja magának, hogy szép fogaid vannak, ügyes voltam:) Megdicsérte magát. Utána megköszönte a dokinak, és őt is megdicsérte, hogy ügyes volt:) Jót nevettünk rajta. Az új dokinéni is aranyos, fiatal csajszi. Mondta, hogy mit használjunk, meg hogy majd 3 hónap múlva hívjam újra, hogy kukkantsuk meg újra a gyöngyöcskéket. Aztán megdicsérte a fogaimat, hogy nekem is milyen szépek:) Jól esett:) Mindent összevetve, remélem, hogy nem alakítunk ki ellenérzést a fogdokival kapcsolatban a gyerekben.Mert nem szeretném, hogy elhanyagolja amiatt,mert sokan félnek tőle.Elvégre,ha nincs semmi baj, akkor az nem fáj, nem?

2011. február 15., kedd

A mi Bálintunk

Tegnap este Istvánom hazaért munkából. Még le sem öltözött, már jött hozzám oda. Elővarázsolt a zsebéből egy tábla kedvenc csokimat. Majd huncut vigyorral az arcán (amit én annyira szeretek) előszedett még egy meglepetés tojást is: mert neki már két szerelme van:) Ennek hogy lehet ellenállni? Még jó, hogy délután sütöttem neki egy gesztenyetortát, logikusan szív alakút.Sajnos a fényképre nem maradt idő, mire elindultam érte, a két Mató már megkezdte:)

2011. február 14., hétfő

Fogdoki?

Már régóta gondolkozom a dolgon, és anno meg is beszéltem a gyerekdokival, hogy Mancust majd elvisszük fogorvoshoz. Hiába nem cumizik, teázik,nasizik,mégis rettentően lepedékes a foga.Naponta háromszor mosom neki, öblögetjük sima vízzel is napközben, de két fogmosás között láthatóan belepedékeződik (jól megaszontam). Pedig annyira vigyázok rá, születésétől törölgetem az ínyét,amióta meg foga van, azóta kefével is mossuk, de hiába.Pedig gyönyörű szép hófehér fogacskái vannak, amit nagyon sokáig szeretnék megtartani neki. Hála istennek, nem romlik, nem látok rajta kezdődő szuvasodást, de inkább megnézetjük. Van nekem egy dokinénim, isteni jó keze van. Teljesen fájdalommentesen, és ráadásul olcsón dolgozik. Egy a "gond" vele, gyesen van:) Tündérszép iker fiai születtek, valamivel Mancus után. De a gyerekdokink azt mondta,amikor kinn volt nálunk, hogy Ő úgy hallotta, hogy már dolgozik. Úgyhogy felhívtam. Sajnos nem dolgozik, de az asszisztense megismert, és azt mondta, hogy a helyettes dokinéni is aranyos, nyugodtan mehetünk hozzá. Úgyhogy szerdán fél tízre kaptunk időpontot. Remélem, ezzel megalapozom kettejük kapcsolatát, és Zitám nem fog annyira rettegni a fogdokitól ,mint a szülei...Bár én már kezdem leküzdeni,hála a gyeden lévő dokinénimnek:) Ti mit használtok a gyermeketek szájhigiéniájához?

2011. február 12., szombat

Tegnap

Itt vagy velem, mint egy új remény Az éjszakát felváltja a fény Csak egy perce élsz, nézlek boldogan Úgy vártam rád, édes kisfiam A régi vágy újra szárnyra kél Míg dalt susog kinn az esti szél Minden bánatom eltűnt nyomtalan Mosolyogj rám, édes kisfiam Egy rózsakert hinti árnyait Nincs fontosabb, mint az álmaid Még egy szót se tudsz, mégis annyian Hisznek neked, édes kisfiam Tudom, mindenütt így van ez a nagyvilágon, ha egy kisgyerek megszületik. Mert a kisgyerek egyszer felnő, s talán sikerül, hogy a könnyeket nevetéssé, a gyűlöletet szeretetté, és az ellenségeket barátokká változtassa. Ezt érzem én, ahogy nézek rád: Más lesz a Föld, más lesz a világ Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan Boldog leszel, édes kisfiam Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan Boldog leszel, édes kisfiam Legyél nagyon boldog, Kicsi Csongi!

2011. február 9., szerda

Tökéletes

Reggel megfőztem, majd délben barátnőkkel ebédeltünk, világot megváltottunk, istenit kávéztunk. Hozzá szikrázó napsütés...kocsiban ablak lehúzva éneklés... mire hazaértem, Mancusom tátott szájjal, csorgó nyállal alszik. Kell ennél több???

2011. február 7., hétfő

Vizicsirke

Szombaton hirtelen felindulásból fodrászhoz mentünk.Istvánom ment dolgozni, mi lányok meg szépítkezni.Végre újra vannak szőke csíkok a fejemben.Már nagyon utáltam a barnát... Na de,amiért írom mindezt,az Zita reakciója.Ugyebár nem először voltunk együtt a rokonnál, mindig is jól elvolt.Most is vittem kekszet meg könyvet,olvasgattunk, beszélgettünk. Mikor én a székben ültem, akkor jött be egy néni.Mivel neki várnia kellett, odaült Zita mellé.A kislányom pedig rögtön elkezdett beszélgetni vele! Általában mindig kell egy kis idő,amíg idegenekkel megbarátkozik,aztán nincs is gond vele.De most egy perc sem kellett,és a néni már mindent tudott róla.Agyba-főbe dicsérte,hogy milyen okos! Nagyon büszke voltam rá! Elmondta,hogy hogy hívják, hogy hány éves (a néni vissza is kérdezett,hogy nem több-e, merthogy olyan szépen és folyékonyan beszél)hol laki, illetve a matricás ragasztgatós könyvét nézegették, ahol Zita minden gyümölcsöt és zöldséget elsorolt:) Tegnap pedig kicsit wellnesseltünk. Tiszaújvárosban voltunk a barátainkkal. Már nagyon ránk fért, régen volt a nyár... meglepő volt, hogy Zita mennyire várta már. Napok óta másról sem beszélt, csak arról,hogy Ő végre újra úszhat meg pacsálhat. 11 óra körül értünk oda,egyből a víznek mentünk. Zita hihetetlen volt! Abban biztosak voltunk, hogy nem fog félni a víztől, mivel Hajdúszoboszlón is imádta.De hogy mennyit fejlődött, azt alig akartuk elhinni. Barátnőmék meg is dorgáltak, hogy biztos nélkülük is járunk fürdeni, merthogy Mancus rengeteget fejlődött nyár óta. Azt már Szoboszlón is csinálta, hogy ugrált a medence széléről a vízbe.De ott még mindig el kellett kapni,hogy ne nagyon menjen víz alá, mert még bekapdosta a vizet.Most már nem kell elkapni, önként és dalolva, nyitott szemmel ugrik a vízbe. Visszatartja a lélegzetét, majd amikor feljön, az orrán fújja ki.Nem törölgeti meg a szemét sem, hanem vesz egy újabb levegőt, és ugrik is vissza. Esküszöm, többet volt víz alatt mint felette! Meg most már szépen kialakult lábtempója van. A karúszó miatt még nehezebben evickél a kezével, de a lábával nagyon szépen pedálozik és halad. Már nem az van, hogy eldobja a labdát aztán ússzak érte, hanem én dobtam és Ő úszott. Még az úszómester is megcsodálta, hogy mennyire otthon érzi magát a vízben. Mindenki Őt leste. Mondjuk talán Ő volt a legkisebb is, pedig sokan voltunk. Kint nem nagyon szeretett lenni, mert ott nem ugrálhatott a medence széléről a hideg miatt. Gyönyörűen sütött pedig a nap... mindent összevetve fantasztikusan éreztük magunkat. Mancus is, pedig neki a déli másfél-két órás alvása is kimaradt. Öt óra körül indultunk haza az akkor már hulla fáradt gyerekünkkel. Bár a fogadást elvesztettük, miszerint elindulás után azonnal elalszik.Mancus még dumált és dumált, közben kölesezett. Már Mályinál jártunk, amikor láttam, hogy nyúl egy golyóért, mond valamit,amit nem értettem, és szó szerint elájult:) Tündéri volt:) Fél órát aludt, otthon még játszott, majd amint letettem aludni újfent elájult.Reggelig mozdulatlanul aludt:) És meg kell említenem a tényt, hogy harmadik napja éjszakára sincsen bugyipelus, szárazon ébred:) Sőt, elmentünk Tiszaújvárosba, szárazon vettem le róla, ott végig bugyiba meg úszóbugyiban volt, ott sem volt semmi baleset. Hazafelé szintén, sőt, még a mostani éjszaka sem, pedig azt hittem, hogy mivel most nagyon fáradt,majd biztos becsorog.De nem. TÉNYLEG NAGYLÁNYOM VAN!!!