A mi Bálintunk

Tegnap este Istvánom hazaért munkából. Még le sem öltözött, már jött hozzám oda. Elővarázsolt a zsebéből egy tábla kedvenc csokimat. Majd huncut vigyorral az arcán (amit én annyira szeretek) előszedett még egy meglepetés tojást is: mert neki már két szerelme van:) Ennek hogy lehet ellenállni? Még jó, hogy délután sütöttem neki egy gesztenyetortát, logikusan szív alakút.Sajnos a fényképre nem maradt idő, mire elindultam érte, a két Mató már megkezdte:)

Fogdoki?

Már régóta gondolkozom a dolgon, és anno meg is beszéltem a gyerekdokival, hogy Mancust majd elvisszük fogorvoshoz. Hiába nem cumizik, teázik,nasizik,mégis rettentően lepedékes a foga.Naponta háromszor mosom neki, öblögetjük sima vízzel is napközben, de két fogmosás között láthatóan belepedékeződik (jól megaszontam). Pedig annyira vigyázok rá, születésétől törölgetem az ínyét,amióta meg foga van, azóta kefével is mossuk, de hiába.Pedig gyönyörű szép hófehér fogacskái vannak, amit nagyon sokáig szeretnék megtartani neki. Hála istennek, nem romlik, nem látok rajta kezdődő szuvasodást, de inkább megnézetjük. Van nekem egy dokinénim, isteni jó keze van. Teljesen fájdalommentesen, és ráadásul olcsón dolgozik. Egy a "gond" vele, gyesen van:) Tündérszép iker fiai születtek, valamivel Mancus után. De a gyerekdokink azt mondta,amikor kinn volt nálunk, hogy Ő úgy hallotta, hogy már dolgozik. Úgyhogy felhívtam. Sajnos nem dolgozik, de az asszisztense megismert, és azt mondta, hogy a helyettes dokinéni is aranyos, nyugodtan mehetünk hozzá. Úgyhogy szerdán fél tízre kaptunk időpontot. Remélem, ezzel megalapozom kettejük kapcsolatát, és Zitám nem fog annyira rettegni a fogdokitól ,mint a szülei...Bár én már kezdem leküzdeni,hála a gyeden lévő dokinénimnek:) Ti mit használtok a gyermeketek szájhigiéniájához?

Tegnap

Itt vagy velem, mint egy új remény Az éjszakát felváltja a fény Csak egy perce élsz, nézlek boldogan Úgy vártam rád, édes kisfiam A régi vágy újra szárnyra kél Míg dalt susog kinn az esti szél Minden bánatom eltűnt nyomtalan Mosolyogj rám, édes kisfiam Egy rózsakert hinti árnyait Nincs fontosabb, mint az álmaid Még egy szót se tudsz, mégis annyian Hisznek neked, édes kisfiam Tudom, mindenütt így van ez a nagyvilágon, ha egy kisgyerek megszületik. Mert a kisgyerek egyszer felnő, s talán sikerül, hogy a könnyeket nevetéssé, a gyűlöletet szeretetté, és az ellenségeket barátokká változtassa. Ezt érzem én, ahogy nézek rád: Más lesz a Föld, más lesz a világ Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan Boldog leszel, édes kisfiam Sírnod sose kell, élsz majd gondtalan Boldog leszel, édes kisfiam Legyél nagyon boldog, Kicsi Csongi!

Tökéletes

Reggel megfőztem, majd délben barátnőkkel ebédeltünk, világot megváltottunk, istenit kávéztunk. Hozzá szikrázó napsütés...kocsiban ablak lehúzva éneklés... mire hazaértem, Mancusom tátott szájjal, csorgó nyállal alszik. Kell ennél több???

Vizicsirke

Szombaton hirtelen felindulásból fodrászhoz mentünk.Istvánom ment dolgozni, mi lányok meg szépítkezni.Végre újra vannak szőke csíkok a fejemben.Már nagyon utáltam a barnát... Na de,amiért írom mindezt,az Zita reakciója.Ugyebár nem először voltunk együtt a rokonnál, mindig is jól elvolt.Most is vittem kekszet meg könyvet,olvasgattunk, beszélgettünk. Mikor én a székben ültem, akkor jött be egy néni.Mivel neki várnia kellett, odaült Zita mellé.A kislányom pedig rögtön elkezdett beszélgetni vele! Általában mindig kell egy kis idő,amíg idegenekkel megbarátkozik,aztán nincs is gond vele.De most egy perc sem kellett,és a néni már mindent tudott róla.Agyba-főbe dicsérte,hogy milyen okos! Nagyon büszke voltam rá! Elmondta,hogy hogy hívják, hogy hány éves (a néni vissza is kérdezett,hogy nem több-e, merthogy olyan szépen és folyékonyan beszél)hol laki, illetve a matricás ragasztgatós könyvét nézegették, ahol Zita minden gyümölcsöt és zöldséget elsorolt:) Tegnap pedig kicsit wellnesseltünk. Tiszaújvárosban voltunk a barátainkkal. Már nagyon ránk fért, régen volt a nyár... meglepő volt, hogy Zita mennyire várta már. Napok óta másról sem beszélt, csak arról,hogy Ő végre újra úszhat meg pacsálhat. 11 óra körül értünk oda,egyből a víznek mentünk. Zita hihetetlen volt! Abban biztosak voltunk, hogy nem fog félni a víztől, mivel Hajdúszoboszlón is imádta.De hogy mennyit fejlődött, azt alig akartuk elhinni. Barátnőmék meg is dorgáltak, hogy biztos nélkülük is járunk fürdeni, merthogy Mancus rengeteget fejlődött nyár óta. Azt már Szoboszlón is csinálta, hogy ugrált a medence széléről a vízbe.De ott még mindig el kellett kapni,hogy ne nagyon menjen víz alá, mert még bekapdosta a vizet.Most már nem kell elkapni, önként és dalolva, nyitott szemmel ugrik a vízbe. Visszatartja a lélegzetét, majd amikor feljön, az orrán fújja ki.Nem törölgeti meg a szemét sem, hanem vesz egy újabb levegőt, és ugrik is vissza. Esküszöm, többet volt víz alatt mint felette! Meg most már szépen kialakult lábtempója van. A karúszó miatt még nehezebben evickél a kezével, de a lábával nagyon szépen pedálozik és halad. Már nem az van, hogy eldobja a labdát aztán ússzak érte, hanem én dobtam és Ő úszott. Még az úszómester is megcsodálta, hogy mennyire otthon érzi magát a vízben. Mindenki Őt leste. Mondjuk talán Ő volt a legkisebb is, pedig sokan voltunk. Kint nem nagyon szeretett lenni, mert ott nem ugrálhatott a medence széléről a hideg miatt. Gyönyörűen sütött pedig a nap... mindent összevetve fantasztikusan éreztük magunkat. Mancus is, pedig neki a déli másfél-két órás alvása is kimaradt. Öt óra körül indultunk haza az akkor már hulla fáradt gyerekünkkel. Bár a fogadást elvesztettük, miszerint elindulás után azonnal elalszik.Mancus még dumált és dumált, közben kölesezett. Már Mályinál jártunk, amikor láttam, hogy nyúl egy golyóért, mond valamit,amit nem értettem, és szó szerint elájult:) Tündéri volt:) Fél órát aludt, otthon még játszott, majd amint letettem aludni újfent elájult.Reggelig mozdulatlanul aludt:) És meg kell említenem a tényt, hogy harmadik napja éjszakára sincsen bugyipelus, szárazon ébred:) Sőt, elmentünk Tiszaújvárosba, szárazon vettem le róla, ott végig bugyiba meg úszóbugyiban volt, ott sem volt semmi baleset. Hazafelé szintén, sőt, még a mostani éjszaka sem, pedig azt hittem, hogy mivel most nagyon fáradt,majd biztos becsorog.De nem. TÉNYLEG NAGYLÁNYOM VAN!!!

Dilemma

Beszélgetünk az egyik ismerősömmel.Jobban mondva próbálunk beszélgetni, de valahogy nem jutunk előbbre. Mert én nem nézem a Valóvilágot,nem nézek sorozatokat, sőt még a BK-t sem. Mert nem köt le, nem érdekel,hogy ki ölt meg kit, ki szavazott kire, illetve ki ármánykodik a másik háta mögött. Ellenben megnézem a híreket, szívesen olvasok akár éjszakákon át, és még szívesebben olvasok hangosan mesét, építek kockából, rovom a köröket a nappaliban lóként. Mikor az ismerős ötödjére próbál tőlem valami infót kicsikarni egy sztárról, én meg csak a vállamat vonom rá, mert nem ismerem, akkor felsóhajt: Hát milyen kismama vagy te? Otthon ülsz egész nap és még ezt sem tudod? Mért nem a tévét nézed ahelyett a hülye könyv helyett??? Én pedig legszívesebben azt válaszoltam volna neki, hogy azért nem, mert nem akarok olyan begyöpösödött házisárkány lenni, mint te. Azt hiszem, belőlem már sosem lesz társasági lény, ha ilyen a társaság... Félre ne értsetek, de valahogy nem köt le egy sorozat sem, főleg, hogy főműsoridőben nálunk is főműsor megy. Emiatt én nem érzem kevesebbnek magam, mert nem néztem egy dalolós kiválasztást sem... viszont úgy látszik, kevesebbet érek... Mire visszamegyek dolgozni, el kell kezdenem felzárkózni a celebekből.Mert mindenki ilyen meg olyan hajat kér, mint annak a valakinek abból a sorozatból...

Mancus

Annyi mindent szeretnék róla írni, de valahogy kerül az ihlet. Fejben posztolok:) Sokat gondolkozok az ovin például. Hétfőn könyvelőnél voltunk Miskolcon Mancussal. Az avason van egy olyan ovi,ami nagyon hajaz a miénkre. Ekkor kijelentette, hogy Ő most de azonnal oviba szeretne menni. Próbáltam lebeszélni, hogy most nincs is ovi, meg hogy ez nem a miénk, de megoldotta azzal, hogy akkor otthon a házikónál menjünk oviba:) Ugyanis a barcikai házat hívja házikónak. Félek attól, hogy mennyire fogják elválasztani tőlem az ovistársak. Azt tudom, hogy nem nagy gond lesz vele, mivel okos, értelmes és szereti a gyerekeket. De hogy velem mi lesz? István azzal vigasztal, hogy akkor még javában benne leszünk a ház projektben, így az majd tereli a figyelmemet. Valahogy nem bízok benne. Szombaton voltak nálunk a barátaink. A kicsi lányuk most ünnepelte az első szülinapját. Pár napja indult el, estlen kis billegális.Tündéri. Bár elég sokáig tartott Mancusnak elmagyarázni, hogy bármeddig könyöröghet meg kiabálhat Kittinek hogy szaladjon utána, azért erre még várnia kell. Édes volt, ahogy lehajol hozzá,ahogy próbálná terelgetni. Sajnos volt belőle egy-két esés is,épp emiatt. Elgondolkoztam, hogy a saját kis tesójával is ilyen gondoskodó lenne.Jó lenne, de még nem lehet. Majd talán jövőre. Meg valahogy amúgy sem vágyom most rá annyira, mint Mancusra annak idején. Most annyira jó így hármasban. Pedig a kis korkülönbség is jó lenne, de ezt az időszakot nem cserélném el semmire. Nagyon jól el tudunk beszélgetni, játszani.Mindig beszél,mindig kérdez, minden érdekli. Olyan szakszavakat is tud már, miszerint csőkulcs meg villáskulcs.Imád szerelni meg lábatlankodni az apjánál. Abszolút nem lesz elveszve az építkezés alatt. Amitől nagyon félek... remélem, Isten ad annyi erőt és időt, hogy ezt ne lássa Mancus kárát.Hogy ugyanígy jó sokat lehessünk majd együtt.Ettől nagyon rettegek. Pár napja végre nem az van reggel, hogy a csipogó hang kiabálja felém,hogy ANYA FELKELTEM,GYERE ÉRTEM!Hanem mocorog,majd megszólal hogy FELKELTEM,MEGYEK A SZOBÁTOKBA! Ugyanis hiába egy éves korától szabadon közlekedhet az ágyából, eddig még soha nem jött át hozzánk.Csak szólt valakinek, hogy most már át lehet őt is hozni hozzánk. Ilyenkor átcsattog (imádom a csupasz tappancsok hangját a járólapon), bebújik közénk, majd mindhárman összekucorodunk. Megnézzük a híradót, majd kezdődik a nap. Bár olyan is egyre gyakrabban előfordul, hogy már a reggeli is készen van, amikor felkel.Nyolc óra körül. Hihetetlen, soha nem aludt ennyit. Bár most 3 napja újra ébred éjszaka,kétszer-háromszor-nyolcszor. Vasárnap éjjel átköltöztem a szobájába, mert óránként felsírt.Mondjuk mikor hajnali ötkor suttogva leordítottam a fejét, miszerint nem mehet apához vonatozni, na onnantól aludt egyhuzamban fél kilencig. Aztán valamelyik nap tuti melege lehetett,mert egy üveg vizet ivott meg éjszaka.Természetesen kortyonként, minden kortyhoz szólítva engem.Óránként... De egy hihetetlen szeretetgombóc. Most kiderült, hogy Ő az én kisciciám.Még nyávog is nekem,meg megnyalja az arcom. Aztán ő lesz a néni, én meg a tündér. Vagy éppen kerget.Ő a rendőr,én meg a rossz gyerek,aki szemetel az utcán.(Mert tudja,hogy nem szabad). Imádja a halakat.Valamelyik nap született megint 40 kishalunk.Kéz a kézben néztük végig majd az összes születését.Naponta többször jön, hogy éhesek a halacskák, adjunk enni nekik.Számolgatja őket (86 körül vannak, de csak tízig számol,utána újra kezdi), meg mutatja, hogy melyik mit csinál. Minden reggel megmutatja a kedvencét:) Este megissza a kakaóját,majd átölel.Nyakamba fúrja a fejecskéjét,átölel,majd mondja:ÉN IS SZERETLEK, TE IS ÁLMODJ SZÉPEKET,ANGYALOSAT.Imádom a kis cincogi hangját. Majd az oldalára fordul, magához csápolja a Tentemedvét (GYERE MIMIKÉM,ALUDJUNK,NAGYON ÁLMOS VAGY),És pár perc forgolódás után alszik is.Már nem kell mellette ülni, csak a nappaliban vagyok.Már nem kell órákig könyörögni neki.Hanem alszik.Ilyenkor fáj a szívem, hogy én még nagyon szeretném altatni.Ringatni ölben,amíg le nem szakad a derekam.Vagy éppen addig fogni a kezét az ágya mellett,amíg az el nem ernyed.De már nincs szüksége rá.Csak a jóéjtpuszikra meg ölelésekre. Mikor fürdés után beviszem törölközőben a szobájába, ő meg elrohan. ADOK APÁNAK JÓÉJTCSÓKOT.CSUPASZBAN MEGYEK HOZZÁ,SZALADOK:) Imádom a ragozásait:) Nem tudom, milyen volt az élet nélküle. Emlékszem arra a percre,amikor először együtt átléptük ennek a háznak a küszöbét. Elaludt hazafelé a hordozóba. Levetkőztettük, majd beraktuk az ágyába.Aludt.Mi meg álltunk felette.Mintha mindig is ott aludt volna,mintha mindig is velünk lett volna. Azt éreztem,amikor felkelt és megszoptattam, mintha mindig is ezt csináltuk volna. Mikor végeztem, jött István, és félénken a kezébe vette.(soha nem adhattam én a kezébe, mert úgy félt megfogni.le kellett rakni az ágyra, és onnan vette fel.) Akkor az este éreztem először azt, hogy most már minden rendben van.Hogy végre teljes lett a családunk. Azóta is azt érzem, mintha mindig is itt lett volna.Mintha mindig is végigcsivitelte volna az autóutakat, mintha mindig is mindent kommentált volna.Nem is tudom, hogy gondolhattam olyat évekkel ezelőtt, hogy én meg vagyok gyerek nélkül. Az szerintem nem is én voltam:)))