Azért vannak a jó barátok...

Én már nem is mondok semmit, ez a post elmond mindent. Bár hozzá kell tennem, Lilikém egy picinykét elfogult az irányomban, úgy vettem észre. Nagyon-nagyon jó volt náluk, alig várom, hogy beváltsa a "fenyegetését" és tényleg itt is szétszedhessék a lányok a házat!

Epekő

Ma délelőtt vittük be anyóst a kórházba, epehólyag-epekő eltávolításra. Holnap műtik. Addig a családban -Mancus kivételével- én leszek az egyetlen házisárkány :) Szegény anyós nagyon retteg, na nem a műtét miatt, hanem a kórháztól. Mert Ő pszichikailag nincs teljesen rendben, tele van fóbiával, ki is van emiatt már 30 éve nyugdíjazva. Itthon nincs vele gond, mert nem kell mennie sehová, így jól elvan. De amint menni kell valahová, már pánikol. Nagyon remélem, hogy hamar túl lesz rajta és már itthon lábadozhat.
Szegény Zita nem érti,miért nincs itthon mamija. Ma, amikor jöttünk haza, ránk szólt, hogy elfelejtettük mamit hazahozni a kórházból. Miután elmondtam neki, hogy benn marad, sírt. Kis cukifalat lányka, ami a szívén, az a száján.

Az előző bejegyzés margójára

Meglátszik, mennyi mindent kell még tanulnom az életben. Szeretetről, megértésről, elfogadásról.
Könnyes szemmel olvastam a kommentjeiteket lányok! Nem tudom elmondani, mennyit jelent minden egyes szó nekem. Rengeteget! Soha nem fogom tudni meghálálni azt a tényt, hogy befogadtatok ebbe a közösségbe, hogy megértetek és szerettek. Nagyon szépen köszönöm mindenkinek!!! Megígérem, hogy megjavulok! :)

Levertség,tavaszi fáradtság vagy depresszió?

Igazából magam sem tudom, mi volt velem az utolsó időben. Kívülre nem nagyon mutattam ,próbáltam palástolni az érzéseimet, de aki igazán ismer, az tudja, hogy most valahogy nem Én voltam. Nem volt kedvem semmihez, monoton és kiégett voltam. Nem voltak tanulások, kirándulások, nem volt hozzá türelmem. Ha elmentünk valahová, akkor legszívesebben már hazamentem volna. Nem bírtam a kritikát, legszívesebben mindenkinek a fejét haraptam volna le. És a legjobb az egészben, hogy utáltam saját magam. Nem akartam így érezni, szerettem volna újra felhőtlenül kacagni, virágot szagolni, Mancival bolondozni. Nagyon rossz így. Néha, még mindig elő jön. Bebeszélek magamnak hülyeségeket, hogy engem senki nem szeret meg ilyesmiket. Mint egy dacos kis gyerek. Próbálok kimászni ebből a magam vájta mély gödörből. Talán, ez a post is egyfajta segítségkérés. Hogy talán azok, akik látnak, azok tudják azt, hogy nem jó így nekem, és hogy mit lehet tenni ellene.
Lehet, hogy holnapra elmúlik, de aztán újra visszajön. De én ezt nem akarom. Boldog vagyok, szerelmes anya. Jó így most nekem. Akkor miért ment el az eszem? Miért vagyok dühös? Miért érzem ezt???? Nem akarom, nagyon nem. Szeretnék újra felszabadultan írni a lányomról , a páromról, magunkról, a mindennapjainkról. De nem megy. Sok elkezdett posztom landolt a virtuális szemetesládámban. Már csak abban reménykedem, hogy én nem fogok ott kikötni. Nekem haza kell jönnöm. Mosolyogni. Szeretni.

Mindenről

Nem értem ezt a gyerkőcöt! Napok óta alig alszik, vagyis jobban mondva nem lehet elaltatni. Tegnap reggel hatra mentünk Barcikára, két mixerrel hoztak betont. Aztán háromra hazaértünk. Mancika, mintha nem is alvásidő lenne, vígan játszik nagymamival. Egyszerűen nem tudta lerakni aludni, nem akart. Még sírt is. (azzal pedig mamit leveszi a lábáról). Aztán ötkor visszamentünk Barcikára, Zitát meg nagymamimhoz vittük fel, hadd játszanak Noellel. Este jó későn értünk fel érte, tízkor. De még akkor sem akart aludni. Hazaértünk, már akkor alig beszélt,annyira fáradt volt. 2 perc alatt elaludt. Reggel persze ébresztenem kellett, mert nem akart felkelni, én meg nem akartam azzal is összezavarni a napunkat, hogy tízkor kel fel, egykor meg fektetem. Ma délelőtt amúgy kétgyerekes lettem, nagybátyám fiacskája, Noel van itt velünk. Zoli sódert ment hozni nekünk a kamionnal. Jókat játszottak, futóbringáztak, pancsoltak, most pedig alszanak. Jobban mondva Noel egy perc alatt elaludt, de Zita már a hatodik körét futja, mert mindig kitalál valamit. Csak elfelejtette, hogy az anyja vagyok, és én nem reagálok arra, amikor elhaló hangon sóhajtozza kifelé a szobájából, hogy Ő rögtön éhen hal. Vagy szomjan. Vagy a tentemedve megverte. Vagy szomjas. Mindegy, csak aludnia ne kelljen. Márpedig ugyanolyan makacs vagyok, mint Ő ,úgyhogy aludni fog, ha addig élek is.Ugyanis ha már elaludt, képes lenne 4-5 órát is aludni, nála csak az elalvással vannak bajok. Na de majd kikúrálom :)
Aztán majd újra felkelthetem három után, mert megyünk vissza Barcikára. Dolgoznom kell, lagzis hajat próbálunk, sódert pakolunk meg locsoljuk a betont. Na meg elbúcsúzunk a barátnőméktől, mert holnap indulnak Horvátországba. Azért fáj egy picit a szívem, mert először úgy volt, hogy együtt megyünk, aztán mi mégis visszamondtuk, hogy hamarabb végezzünk a házzal. Na, jó szar ötlet volt, de ez van. Nem kell idén nagy nyaralás. Majd augusztusban megint egy hosszú hétvége velük, az majd feltölt minket :)

A lényeg lemaradt:

Ma hívott reggel Zita keresztanyja, akinek a lánya ugyanabba az oviba jár, ahova Zita is fog. Ma reggelre kiírták a felvett gyermekek listáját: Az egyik kiscsoport ,amiben 31-en indulnak, Zita neve is ott áll!!!  Felvették az oviba!!!!
Az egyik szemem sír, a másik meg nevet. Milyen nagylányom van már...

Hetes

Drága Beámtól kaptam a felkérést, miszerint szeretne rólam hét titkot megtudni. Megpróbálom.

1. Lusta vagyok. Javíthatatlanul és menthetetlenül. Ez azért is furcsa, mert amíg nem volt Zita,addig mindig mentem,mint a mérgezett egér. Úgy látszik,a kialvatlanság ezt hozza ki belőlem.
2. Bármikor elcserélném az anyámat bármire. Szeretem Őt, és köszönöm neki, hogy életet adott, de ennyi. Soha nem fogok neki megbocsájtani azért,amit ellenem tett. Soha.
3. Minden autónknak lelke volt. Hiszem és tudom is. Azt is, hogy hülye vagyok:)
4. Legtitkosabb vágyam amióta megszültem: szülésznő szeretnék lenni. Segíteni akarok, részt venni abban a csodában, ami egy új élet születése.
5. Van egy kispárnám,amit még apukám csinált nekem. Alig van benne már pár szál toll, de nem adnám a világ minden kincséjért sem. Van hozzá 2 huzatom. Szintén apa varrta, az ovis paplanhuzatomból. Egeres-zsiráfos. Csak és kizárólag azzal vagyok hajlandó elaludni,illetve fontosabb eseményekkor is velem van. Szüléskor is ott volt.
6. Imádok olvasni.Átkerülni egy másik világba. Kedvencem Fable. Megkaptam szombaton a páromtól az új könyvét, de nem mertem belekezdeni, mert akkor nem tudom lerakni. Tegnap este kezdtem el. Mindjárt vége...
7. Szeretek ablakot pucolni, amióta csodarongyim van hozzá. Csak hideg vízzel kimosom, letörlöm és kész. Mondjuk ettől függetlenül azért már lehetne pucolni...

Én már nem tudom tovább küldeni, mert sokaknál már járt. De mindenkinek nagyon szívesen elolvasnám a titkait :)