2011. április 30., szombat

Apukám!

Olyan szeretettel és imádattal tudja kimondani, hogy könnyeket csal a szemembe. Boldog vagyok, hogy részese lehetek annak a csodának, ahogy egy kislány rajong az apukájáért. Ahogy egymásra néznek, ahogy Zita elfészkelődik az ölébe, ahogy minden reggel a sokperces búcsúzás után még egy utolsó ölelésért kell visszajönnie. Nem beszélhetek István nevében, de annyit elmondhatok, hogy Ő is a világ csodájának gondolja. Sosem felejtem el, amikor egy babalátogató vendég megkérdezte a friss apukától, hogy milyen volt a szülés. Csak annyit mondott, hogy  egy csoda. De ahogy azt a szót kimondta... már ezért megérte az összes fájdalom. Sokszor mondtam, hogy soha többet nem szülök, mert egy rémálom volt. De Őérte, az én 32 évesemért bármikor bevállalnám újra. Boldog vagyok, hogy a szerelme lehetek, hogy a családom lett. Hogy velem van az összes hülyeségem és hisztim ellenére. Az Ő nyugodtságát tanítani kellene.
Szeretem már nagyon régóta. Egyre jobban, ahogy megismerem. Nekem még ma is ugyanolyan, mint akkor, amikor sok-sok éve megismertem. Köszönöm neki, hogy vele lehetek, hogy gyermeket szülhettem neki, hogy anyává tett, hogy családdá lettünk.
Kívánok neki még nagyon-nagyon sok boldog születésnapot, erőben, egészségben és boldogságban. Nagyon remélem,hogy sok év múltán is majd együtt ünneplünk. Amikor majd unokák és dédunokák is fogják köszönteni. Mert ma még csak ketten énekeljük neki a boldog szülinapot! Zitával ketten, a családja.

2011. április 29., péntek

Mennyi??30!!

Tegnap a barátnőm behívott minket magukhoz, mert meg kellett nyírni a családot. Nem gyanakodtam. Sütött nekünk fincsi mackót, jókat beszélgettünk. Ott volt mindenki, aki csak számított. Majd miután kisütöttük az összes mackót, bementünk beszélgetni a srácokkal. Röhögtünk rengeteget. Majd egyszer csak Niki felpattant, lekapcsolta a villanyt, Andikám pedig egy tortával és rajta egy  gyertyával jött be. Mindketten meglepődtünk rendesen, én pedig az egész ajándékozást és gyertyafújást végigbőgtem. Zita persze rögtön jött, fújta a gyertyát és énekelte a "boldogszülinapot". A tortán a szép kerek 30-as szám virított. Kaptam virágot, könyvet, meg pólót, Istvánom csak pólót. Csudajól áll rajta:)
Valaha azt hittem, hogy szörnyű lesz ez az évszám. De mai eszemmel tudom, hogy igazán csak most kezdődik minden. Boldog vagyok, vidám. Szeretnek. Úgyhogy végül is teljesen mindegy, hogy mennyi is virít a tortán. Lélekben úgy is gyerek vagyok:)

2011. április 27., szerda

Ünnepeink

Drága Tündérlány!
Nagyon-nagyon boldog névnapot kívánunk neked!
Nem lehet elmondani, kifejezni, mennyire jó, hogy vagy nekünk. Ódákat zenghetnénk, dalban sorolhatnánk. De csak annyit mondunk, hogy kimondhatatlanul szeretünk téged!!!
A Te Apukád és Anyukád!

2011. április 26., kedd

Sok mindenről...

...írhatnék, de nincs kedvem. Pedig mostanában történnek is dolgok... Szombaton 2 órát ültünk a barcikai kórházban, mert kisasszonyka 26 órán keresztül nem pisilt...erőszakkal itatom, járatom wc-re. Nem tudom, mit tegyek.(most sem jár gyakran...) Húsvéti tojáskeresés elmaradt a diéta miatt, pedig nagyon vártam már. (szombaton amúgy ketten a párommal pakoltunk le 4 raklap téglát meg cserepet...) Tegnap túráztunk, Boldogkőváralján voltunk, Tokajban ebédeltünk.Isteni volt.... Anyámék is meglátogattak, 2 éve nem voltak itt.Viszont örülni nem tudtam neki.De ez majd egy másik,kiírós post lesz. MaBeáék voltak itt, nagyon jó volt! (Milek sapija is itt maradt, ne keressétek!)Leegyszerűsítve ennyi. Nincs kedv...

2011. április 22., péntek

Gágogó talpacskák

Drága kincsemmel a múltkor voltunk az ortopédián. Tíz másodperces megnézés, és már írta is a cipőt neki. (Nem,akkor sem mondok semmit ,mert unom az egészet.De ezért legalább nem fizettünk. Előtte magándoki 9000ért ugyanez volt, ráadásul alpári hangnemben.Kösz) Tizennyolc ezer forint egy olyan cipőért,amit akkor sem adnék a gyerekre, ha ingyen adnák. Undorítóak. És az a röhej az egészben, hogy Én vagyok a köcsög hisztis anyuka, amiért nem akarom megvenni a  gyereknek a jót. De Istenem, ennyi pénzért miért nem adnak egy kicsit a kinézetre??? Háromféle színű szandál: piros, citromsárga, lila talppal. Vagy épp foszöld, fosbarna fekete talppal. Nem lehet akkor már egyszínű? Hogy a gyereket ne egyből röhögjék ki? Mert az a baj ezekkel, hogy egyből magára vonzza a tekintetet, és a kicsik milyenek? Kicsúfolják, sántának vagy csámpásnak fogják titulálni. Mert az oviban ilyenek a gyerekek. (Tisztelet a kivételnek) Mert mi megvennénk, bármennyiért is. Csak azért nem veszem, mert ennyiért már minőséget és kinézetet is elvárok. Volt egy mintacipő. Megfogtam, és a piros bőr egyből megfogta a kezemet. Úgyhogy előlről hátra körbejártam a témát. A védőnéni siestát javasolt, barátosném Falcont. Mi itthon mezítlábazunk, vagy puhatalpúzunk, kint is. Utcaira pedig rendeltünk tegnap egy ilyet, próbaképp. Merthogy azért sarokdöntéses, nagyjából ki is néz. Ma megjött. Rendelés előtt természetesen gyereket asztalra fel, lábakat körberajzol, lemér. 15,5 centi hajszálpontosan mindkettő. Mérettáblázat szerint tehát 24. (Most 23-as van, már kicsi, látni rajta) Na most felpróbálva vígan elfér a lába mögött kettő ujjam ... Telefonálok, nincs belőle kisebb méret. Nagyobb van, huszonhatos. De rendeljek másikat, aztán majd ezt visszaveszik. Plusz postaköltség újra, plusz visszaküldés. Akkor inkább félrerakom, majd belenő (télre). De majd még átgondoljuk Istvánnal. Most ott járok, hogy holnap úgy is megyek pénzt költeni Miskolcra, aztán majd szétnézek. Na meg holnap érkezik a tégla-cserép maradéka, úgyhogy pakolunk. Persze gyermekemet nem vihetem, mert anyós megetette vajas krumplival (nesze neked diéta), aztán most vakartam ki az alvó gyerekemet egy adag habossárgából. Mikorra múlik el az a qrva gyomorrontás?????

2011. április 20., szerda

Együtt a jó,így jó!

...mentőcsapat, jó lesz:) Azaz ezt énekli a gyermekem, ha valamihez segítséget kér:) Imádom:) Azt már nem annyira, hogy tegnap az apukája is gyomorfájással jött haza, meg hányingerrel. Az i-re a pontot viszont hajnali háromkor tette fel a kisasszony, miután kihányta a vacsiját. Na most, erre is van kétféle magyarázat. Ad 1: sikerült valami fertőző szarságot összeszednem (mint leggyengébb láncszem), ami aztán a családom erős tagjain így jött le. Ad2: Nem kellett volna vacsira gyermekemnek egy nagy tányér sertéspörköltet tésztával letolni, meg utána másfél deci kakaót.
Ma egyöntetűen diétázik a család, reggelire megettem fél szelet vajas pirítóst, de én rendben is vagyok. Gyerkőc mai adagja 10 szem keksz, fél banánnal, meg tea. Apjukunkról még most érdeklődtem, nem evett... Frankó kis nyuszis ünnepnek nézünk elibé...
Ja, ma délben ment is a hasa a csibének, amit pisiskakiként aposztrofált:)
Egyébként fantasztikus az emberi természet: amint meghallod, hogy beteg a gyermeked,elmúlik minden bajod...

2011. április 19., kedd

Halódom

Tegnap délután barátainkkal tekézni mentünk, na meg BAndinapot ünnepelni. Már nem éreztem túl jól magam, de azt hittem, hogy a véradás utóhatása. A tekét végigszenvedtem, annyi erőm nem volt a végére, hogy a karom felemeljem. Szédültem, harmatgyenge voltam, fájt a gyomrom és hányingerem volt. Aztán, amikor Mancit kakálni vittem, én is igénybe vettem utána a porcelán istennőt, és kitelefonáltam magamból egy pohárnyi gyümölcslevet.
Hamarabb elindultunk hazafelé, mert szarul voltam.Persze vezetni nekem kellett, mert Istvánom felköszöntötte az ünnepelteket. De végig mellettem ült (amin Mancus kicsit meg is sértődött, de aztán megbékélt) Én végig hazáig magamban imádkoztam, fogam összeszorítva. Aztán mikor Istvánom kiszállt kaput nyitni, én már csak a kocsiajtón tudtam kihajolni. Az esti procedúrát is István vezényelte le, én aktívan haldokoltam meg rázott a hideg. Éjjel egyszer keltem, mert azt álmodtam, hogy mindjárt hányok, aztán kiderült, hogy nem álom volt. Reggel kerékbe törve ébredtem, csak egy gyors adag flektorra sikerült felkelnem. Aztán délelőtt változó, fél szelet vajas kenyér bennem maradt, a folyadék nem. Vérnyomásom és vércukrom tökéletes. De mégis,erőm a béka segge alatt,hányinger is itt fekszik mellettem. Ja,merthogy fekszem!ÉN! Mellettem a laptop és egy vödör. Rég nem voltam ilyen szarul. Főleg, miután a védőnők mondták, hogy most szült egy kismamijuk, neki is spirálja volt....   Tényleg, Zitával is így kezdtem....csak nem vagyok erre felkészülve. Remélem, csak influenza...