Hózik

Ismét itt a hó. Én szeretem, nincsen is vele semmi bajom, amíg idebenn,a jó melegből szemlélhetem a szép hóesést. Na mármost,akinek van egy 4 éves csemetéje, az nem nagyon tudja a melegből szemlélni a havat. Úgyhogy megyünk. Mivel barcikán is esik, így oda. Havat lapátolni.Nesze neked sarki ház. 55 méternyi járda, plussz a benti. Ráadásként Mancika segítő közreműködésével :) Úgyhogy szerintem ma inkább önként megyek havazni egyedül, Istvánom meg a csemetét szánkóztassa csak addig nyugodtan. Itthon még szerencsém van, mert após akaratos, így itthon Ő lapátol. De nem ám ímmel-ámmal. Volt olyan év, hogy az udvarunkon (pedig dupla telek) csak hátul,a kertben volt hó. Állandóan próbálunk beszélni vele, hogy gyerek van itthon, nem kell ennyire ellapátolni, de hiába. Őszerinte nem lehet a garázsból kiállni, meg nehogy már havas kerékkel álljak be a garázsba...tiszta nem normális néha az öreg...na de mindegy,Ő ilyen,így kell elfogadni. Lassan megyek, felkeltem a családomat, aztán megyünk is. Hólapátolás után meg barátnőméknél vacsizunk.Pár hete kötelezővé tettünk heti egy találkát, mert ritkán látjuk egymást. Múlt hét nálam volt.Most Andikámnál. Már alig várom,jó lesz traccsolni megint . AMúgy ez egy elég nyögvenyelős bejegyzés, nem nagyon fog az ihlet rajtam. Pedig oké minden, már teljesen meggyógyultam pár napja, hála Istennek, senki sem beteg nálunk.Csak lusták vagyunk :) Na szép havat mindenkinek!!!

Lefújtuk a vadászt...

Na az úúúúúgy volt, hogy január 20-án befeküdt a barátosném a kórházba. Aztán éjjel jött is az sms, hogy a rég várt Csodalány hipp-hopp,és megszületett :) Öröm és boldogság, komolyan mondom nektek gyerekek, én Zizi születésénél sem zokogtam így, mint mikor Zsanikámmal beszéltem másnap telefonon :) Aztán kedden babalátogattam, csodásak voltak mindketten. Aztán szépen lassan eltelt a hét. A vasárnapot hajmosó vásárlásával töltöttük, jelentem,megvan az üzletem legelső berendezése :D Aztán sikeresen lerobbantam a lábamról, volt, hogy csak annyi időre vertem magamba lelket, hogy a gyermekemért ellejtsek az oviba. (szerencsém van, átszerveztük a napunkat, reggelente apuka viszi csemetéjét, így napi egy oda-vissza úttal könnyebb nekünk) Megfáztam nagyon, és mivel a leggyengébb láncszem a szülés óta én vagyok, így ki is húztam vele jó sokáig. Istvánom valamelyik nap a vadászt is ki akarta hívni, hogy kilövessen,ne szenvedjek tovább :) Aztán természetesen átrágta magát a dolgon, és mertmivel szar lenne egyedülálló apának lennie, így maradhattam.Na meg jobban is szeret engem annál :) Úgyhogy mára már csak az orrom-arcom van szarul, konkrétan szerintem lerakódhatott benne valami betonszerű anyag,ami nem hajlandó sehogysenem távozni a drága szép szervezetemből. Pedig aztán küzdök érte ezerrel. Úgyhogy lassacskán újra felveszem a fonalat, már ha életben maradok :) (Ja, közben voltam dokibácsinál, kettőnél is, minden maradhat a helyén :) )

Nyüszögős

Most egy kicsit egoista leszek, újfent magamról írok. Nyafogós napjaim vannak, fáradt vagyok, na meg egy elkényeztetett lusta liba. Ugyanis még mindig az autóm után sóvárgok. Utálok busszal menni Manciért (tele van cigánnyal a busz, hihetetlen,mit meg nem tesznek..), hideg van, fázom.Igen,Én fázom. Olyannyira, hogy tegnap elővettem a vastag téli kabátomat.Ami nem volt már legalább 3 éve előszedve. Természetesen ez már késő volt, már fáj a torkom, nyafogós vagyok. Eszem a c vitamint, na meg megpróbálok megfelelő Mancitávolságot betartani, ami szinte lehetetlen. Mert hogy ne öleljem meg?Ne adjak neki puszit? Na nem.
Amúgy élvezi nagyon a buszozást, most 2 napig ezt nyomtuk, bementem a 14.40-es busszal, a végállomástól sétatempóban 5 perc az ovi. Felöltöztünk, visszakocogtunk, hazajöttünk a 15.40-essel. Tegnap pedig az apukájával jöttünk haza, 30 perc alatt sétatempóban bedzsesszeltünk a városközpontba, megvártuk Istvánt, majd hazajöttünk. Csak ne lenne ilyen baromi hideg...
Az autószerelőnk megvizsgálta a donorautót, törötten,olajfolyósan is szebben indul,mint a miénk. Úgyhogy szombat-vasárnap környékére mondja a szívcserét. (De mivel már szombat délután van, sejtem a végcélt...) Utána végre újra vezethetek :)
Ráadásul kedd-szerda-csütörtökön 3 gyerekkel(érted?HÁROM!!!) kell hazajutnom, illetve hazaszállítmányoznim Őket. Jajj nekem :)

Amúgy annyira nem félek, se a három gyerektől, se a buszozástól, de olyan nagyon jól esett nyavalyogni. Minden elismerésem az uncsitesómnak, aki nap mint nap ezt a hőstettet hajtja végre három gyerkőccel!

Miről is?

Pár napja megfogadtam (nem,nem újévi fogadkozás), hogy kicsivel többet fogok irkálni erről a Mancilányról, aki egy kis hisztis imádni való picsa :) Igen,így egyben :)  Mert okos, értelmes,ügyes kiscsaj, de borzalmas hisztis. Komolyan mondom, mikor meghallom a nyafogós hisztipicsa hangot,ami kijön belőle, feláll a szőr a hátamon. És Őneki teljesen mindegy,miért is hisztizik, vagy nyafog, de naponta pár órácskát megörvendeztet vele. Tudom amúgy,hogy az ovi öröksége ez, de valahogy nem vigasztal. Sajnos ehhez még hozzájön, hogy dettó egyforma természetünk van, és hát két dudás...

Minden esetre most kitaláltam valamit, mert mikor elkezdi a nyavíkolást, akkor csak simán Virnyoginak vagy Nyafoginak hívom, ez meg kicsapja nála a bizztosítékot,és inkább abbahagyja :) Úgyhogy hülye módszer,de legalább bevált :)

Amúgy decemberben levizsgáztam, 99 százalékos eredménnyel (Istvánom szerint éppen hogy csak nem buktam meg),úgyhogy mára már hivatalosan is óvodai dajka lettem. Már jelentkeztem is, merthogy Ziziék dadusa hamarosan nyugdíjba megy, úgyhogy kinéztem magamnak a helyét :) De ha nem is sikerül, akkor tavasztól vállalkozó leszek, a saját magam főnöke. Lassacskán készül a házikónk, most tavasszal szigeteljük, meg berendezzük az üzletet, aztán végre én sem ülök itthon tétlenül.

Amúgy a szilveszterünk is jól sikerült, és bár az évet egy autó mínusszal zártuk,de a buli felejthetetlen volt. Tiszacsegén voltunk, az ovis csoporttársak szüleivel, összesen tízen. Gyerekmentes volt a buli, Zizim itthon bulizott mamiékkal kilencig, akkor önként és dalolva lefeküdt, hiába volt tovább engedélye :) Mi hajnali kettőig táncoltunk, előtte este nyolcig termálvízben pezsgőztünk és rengeteget röhögtünk, zengett tőlünk a strand. Isteni volt!

Most már újra ovis volt Mancuska két napig, de csak délelőtt. Mivel jelenleg még nincs autónk (motorcserére vár Szuzka),így Heni barátnőm hoz-visz minket, na meg amúgy is én vagyok délután Ákossal, így ez pont megfelelő. Ebéd után hazahozzuk Őket, lefekszenek, horpasztanak két órácskát, aztán megy a banzáj este hatig. Szerencsém van,mert nagyon szeretnek együtt lenni,így jól elvannak, nincs sok balhé köztük.A jövő heti terv még képlékeny, de valószínűleg Istvánom viszi Mancust be az oviba reggel a nagy autóval, Heni meg majd hozza Őket délben. Én meg addig  haladok itthon, átrendezem meg ki akarom festeni a spájzot, de addig rengeteg lomot kell letüntetni belőle.

Lesz amúgy majd karácsonyi csupa öröm és boldogság videó is, csak éppen az a nyamvadt freeblog már nem akar hónapok óta tárhelyet adni.Nincs valakinek ötlete,hogy mit tegyek? Vagy esetleg hogyan tudnám blogspotra áttenni innen mindent??? Hálásan megköszönném :)

Békés,egészséges,boldog ünnepeket kívánunk!

Azt hiszem, ez az a 3 dolog, amit minden embernek kívánnék az új évre. Legyen béke és boldogság a szívükben, és legyenek egészségesek. Talán ezek a legfontosabbak.

Nálunk majdnem minden rendben van, Zita újfent meggyógyult, és bár az orrfürkész dokinéni megfenyegetett minket egy orrmandula kivéttel, azért maradhatott a helyén. Most várjuk nagyon az ünnepeket, szeretném már látni Mancika csillogó szemeit az ajándékok láttán. Aztán egy újévi Mancimentes buli, majd jön a január, amikor legkedvesebb szívbéli barátnőm végre életet ad a legféltettebb kincsének. Már napok óta csak ezen jár az eszem, annyira izgulok értük. Nagyon várjuk már a kis Abigél Maját!

Aztán nekem is jelentős lesz a január, úgyhogy kérnék egy kis szurkolást, hogy nekem is minden testrészem maradhasson a helyén, a dokibácsi pedig jelentse ki, hogy egészséges vagyok és semmi baja nincs a mellemnek.  Azt hiszem, ennyit kérnék az új évre.
Mindenkinek boldog karácsonyt kívánunk!!!

Húzós hetek

Húzós heteken vagyunk túl. Múlt hetet Manci megint betegen kezdte, de a változatosság kedvéért most tőlem kapta el (de legalább megúszta orrfolyással csak)...2 hétig voltam kutya beteg, minden porcikám fájt, már az orromban is el kellett az eret égetni, mert megállás nélkül vérzett. Közben apóst elvitte a mentő hétfőn, az agyában elzáródott egy ér, nem bírt beszélni...Így jártam-jártunk hozzá 9 napon át a kórházba...Aztán végre hazahozhattam, én is meggyógyultam, azóta tanulok ezerrel, mert 2 hét és vizsga. Nagyon szeretnék majd benne dolgozni,ha sikerül...
Manci még mindig bokasüllyedéses, 15 ezer forint volt a cipője. Szerencsére az ovis szandálja még jó, a Nike cipőjébe meg vettem sarokdöntést, így az is szupinált lett :)
Nem nagyon tudok mit írni, kicsit le vagyunk süllyedve, visz a víz magával. Sokat dolgozik István,alig van itthon, Mancuska újfent 3 nap ovi után kiadta magából az ebédet, így a hátralévő két nap itthon nyaralt. Mellette tanulni nem lehet, most már délben sem,mert nem akar aludni.Tiszta anyja amúgy,én is ilyen voltam kicsinek :)
Most meg készülünk az Adventi játszóházra, Ők fognak fellépni.Úgyhogy együtt tanuljuk a verset. Hihetetlen, hamarabb megtanulja,mint én :)

TündérZita 4 éves!!!

Drága Kincsünk!
Még mindig nagyon-nagyon gyorsan szalad az idő, veled együtt. Hihetetlen, hogy már kész hölgy vagy, a négy évesek minden jó és rossz dolgával együtt. Emlékszem, amikor először gondoltam Rád. Nem tudtam, hogy Te fogsz jönni, de már akkor szerettelek volna. Akkor éreztem azt, hogy talán már megfelelnék Neked, talán már odafentről Rám bízhatnának egy csillagot. Aztán egy nap megérkeztél hozzánk. Tudtam, hogy jössz, hiszen egy éjszakán át rosszul voltam az előző nap benyakalt cappytől...Aztán 2 hétre rá már bizonyítékom is volt Rólad. Élveztem a 9 hónap minden pillanatát. Akkor is, amikor a munkahelyemen a wcn ülve szundítottam pár percet, vagy amikor reggeltől-estig hányingerem volt.Igen,már akkor sem szeretted a húst... Bármennyire is beteg voltam és szenvedtem, az első pillanattól kezdve büszke voltam Rád. Arra, hogy Anya lehetek,általad. Amikor megmozdultál, sírva hívtam fel apukádat, majd egy egész éjszakán át lestük, hogy mikor mutatod meg magad neki is.Vártunk Téged,nagyon.
Mikor elindultál, mosolyogva hívtam apukádat, hogy ne dolgozni induljon, hanem hozzánk a kórházba, mert érkezel. Reszkető kézzel simogatott meg téged a pocakomon át, majd ugyanilyen reszkető kézzel fogott meg téged először .Nagyon-nagyon hosszú és fájdalmas 13 óra volt, de minden pillanata megérte. Amikor megéreztelek magamon, az illatodat, a puha popsidat a kezemben, az eltorzult kis fejecskédet...azonnal beléd szerettem. Sokkal jobban, mint addig szerettelek. És ez azóta is csak napról napra nő.
Imádjuk a huncut kis vigyorodat, a csámpikás lábaidat, a kócos hajadat, a nagy csokibarna szemedet, a pici kis kezedet, amivel annyira bírsz ölelni, a nyakadon lévő pici kis anyajegyet...folytathatnám a sort bármeddig. Soha nem hittem volna el, hogy ennyire lehet szeretni...
Hálás vagyok a sorsnak, amiért Téged küldött hozzánk, amiért egy családdá lettünk általad.

Te vagy a Mi kincsünk, boldogságunk, az életünk.

Nagyon-nagyon szeretünk Téged!!!

Boldog 4. születésnapot Kislányunk!