A születésnap

Csak szuperlatívuszokban tudnék róla mesélni. Szuper volt,úgy, ahogy volt. Bár az nem annyira, hogy reggel a tortáért rohanva lerobbantam a kocsival, és a barátnőmmel ketten szereltük meg :) De esküszöm, a következő szülinapján már meg sem lepődök, hogy szarul fog kezdődni.Mert eddig mindegyik így volt :) De minden jó, ha jó a vége, elkészültem a babgulyással, megérkeztek a vendégek, már csak Mancit kellett felkelteni, aki kereken 30 percet aludhatott. Szegénykém, azt sem tudta,hol van, vagy 20 percig akklimatizálódott a tömeghez. Aztán persze magához tért, imádta, hogy körülötte forog  a világ. A gyerekekre csak néha-néha kellett szólni, a két bátyámra már annál többet, mert teljesen lenyűgözte Őket a technika, így egész este elbajlódtak volna a telefonok és a hálózat útvesztőjében.Volt nagy tortás köszöntés, az ünnepelt kikövetelte természetesen a halászjuditos dalt, egész este folyamán minimum tízszer énekeltük el. Volt fényképezés, nagymamim maga köré gyűjtötte a lányait, unokáit :) Olyan jó volt boldognak, elégedettnek látni...  (Ráadásul,amit tavaly nagyapim jósolt, az sem vált be, hála Istennek.Remélem, még sokáig nem is fog!!!!)
Rengeteget nevettünk, a gyerekekre csak néha kellett szólni, szinte hihetetlen is volt az egész. Olyan jó volt elnézni magam körül azokat,akiket szeretek, a családomat...
Este kilenc körülre mentek el a vendégeink, akik szerintem jól érezték magukat:)

Lassacskán

Lassacskán visszatérek ide, megkísérlek egy kicsivel több időt gép előtt tölteni. Mert mostanában napi 5 perc,amíg a kishelyiségben vagyok, akkor is csak telóról levelek olvasása,miegymás. Postot nehéz róla feldobni, képet meg abszolúte nem enged.
Amúgy minden rendben, bár a héten az öt napból fél órát töltöttem csak itthon. Legszívesebben belehánynék a házba, úgy néz ki.... Annyi intézni valóm van-volt, meg kezdek maszekolgatni is , egyre többet. Kell a pénz,na.
Zita amúgy egy tündérkirálylány. Egy hisztis,nyávogós tündérkirálylány. De azért imádjuk :)

Újra...

Beteg. Tegnap estefelé már szólt,hogy pisiléskor csípett a vizelete. Kamillás ülőfürdő után már nem mondta többet. Éjjel újra. Reggel is. Úgyhogy irány a gyermekorvosi ügyelet. Szerencsénkre pont a mi dokink volt ott. Két keresztes lett a vizelete, gennyes. Pedig akkor még nem is volt olyan brutális,szerintem. Kapott sumetrolimot (október óta a negyedik fajta antibigyó!!!), meg cseppeket a nunijára. Itthon már nem akart pisilni sem, csak pár cseppet enged el,annyira fáj neki. És,mivel már előszedtem a bilit,látom, hogy véres-nyálkás jön belőle ki. Most alszik, előtte megitattam elég rendesen, úgyhogy ha felkelt,meglátjuk.Ha nem javul,akkor irány az osztály... nincs jobb ötletem... Annyira sajnálom Őt, csak bújik, már nem akar wc-re menni,mert retteg. Sajnos tudom,milyen érzés....
Csütörtökön kell újra vizeletet vinnem, pénteken kontroll a dokinál. Egy ovis hét újfent kilőve... Gyűlölöm a betegségeket!!!!!

Hiány

Valami hiányzik. Hiányzik az az érzés, hogy írni akarok, megosztani az örömünket,bánatunkat,életünket. Kezdődött a freeblog összeomlásával, az eltűnt bejegyzéseinkkel,amiket még meg is sirattam. Mert az utolsó bejegyzésemkor annyi szép hozzászólást kaptam anya témából...
Azután bedöglött a gépem is, és a kölcsönlaptopot is visszaadtam a tesómnak. Így jó darabig voltam elvonva a géptől. Amit,bevallom őszintén, nem is bántam már. Azóta meg csak ímmel-ámmal vagyok itt, pedig annyi szép emlék lenne, amit meg kellene osztanom. Volt ugyebár egy fantasztikus szülinapi bulija Zitának, ami szokás szerint egy pocsék nappal kezdődött. Merthogy a torta a kocsiban, én meg lerobbantam Barcikán. Aztán ez is megoldódott, de már nem volt időm a saját gyártmányú tortára, sőt, újfent melegítő nadrágban ünnepeltem a kiskedvencemet. De végül is a buli fantasztikus volt, rengeteget röhögtünk, ettünk-ittunk-mulattunk. Képekkel nemsokára jövök.
Aztán volt 2 hét oviszünet is, Az első hét az őszi szünet, a második már kényszerpihenő volt. 40 fokos láz 3 napig. Brutális volt. Aztán 14-én volt újra oviban, ahová úgy vittem be reggel,hogy úgy tépték le a nyakamból. Pedig nagyon várta már, főleg, mivel aznap az Ő szülinapját ünnepelték. Aztán ez a kezdés folytatódott, egész héten minden nap sírva vitték be tőlem. Legszívesebben kitéptem volna onnan, és elszaladtam volna. Aztán egyik nap nem szaladtam ki rögtön, hanem hallgatóztam, és kiderült, hogy igaz,amit mondanak nekem, hogy csak pár másodperc a szívettépő sírás,aztán elmúlik. Tényleg így volt. Aztán ez is elmúlt,csak egy hétig tartott,de iszonyatos volt. Látni őt,ahogy letépik rólam zokogva... nem kívánom senkinek.
A héten már minden rendben volt,karácsonyi lázban ég a kincsem. Minden nap énekelik a mikulás dalokat, várja az ajándékokat... Remélem, valami szépet hoz neki a mikulás...

3

Drága Kincsem, Kincsünk!

Soha nem gondoltam volna, hogy valóra válik az álmom, és megkapom a világ legjobb, legszebb és legokosabb gyermekét. De így van. Sőt, minden álmomat felülmúltad.  Soha nem fogom tudni elmondani neked, hogy mennyire szeretlek téged. Teáltalad jobb lettem Önmagamnál. Nagyon-nagyon boldog  harmadik születésnapot kívánunk neked szeretettel! Kívánjuk, hogy hosszú, boldog életet élj velünk, azokkal,akik a világon a legjobban szeretnek téged!

Apa és Anya

(írtam neked egy nagyon szépet,de sajnos a blogtérben elveszett. Majd megkapod a jövő héten:))

ELVESZETT BLOGBEJEGYZÉSEK!!!

Mivel zárt blog,importálni sem tudok...BA@@@@a meg!

3.nap

Az esti altatás katasztrofális volt. Vagyis elaludni hamar elaludt, de tízkor felébredt. Szakadt róla a víz, rettenetesen meleg volt idebenn, de a klímát nem mertem bekapcsolni, nehogy megfázzon. Átkéredzkedett hozzánk, ott fetrengett egy kicsit, hisztizett,hogy nem fér el. (Mindketten az ágy szélén lapjával feküdtünk, Zita középen, úgyhogy hely az lett volna bőven a 160 centi széles ágyon) Aztán simiztem, ellustult, majd újra hiszti,hogy vigyem vissza a helyére. Még csak a szobája ajtajában jártunk, amikor újra hiszti, inkább mégis hozzánk. Leraktam, mondtam neki, hogy azt csinál,amit akar. Bement a szobájába. Takarjam be. Mivel 30 fok volt,nem akartam, aztán mégis addig hisztizett, hogy egy lepedővel betakartam.El is aludt hamar. Éjjel kettőkor átmentem, nyakig be volt takarva, csurom víz volt mindene. Megtörölgettem, kitakartam, csak a hátára raktam egy textilpelust,mivel bugyiban volt.Így aludt reggelig. A hisztiről pedig azt gondoltam, hogy az ovi hatása, nem akart elszakadni, vagy álmában újra átéli. Reggel vidáman ébredt,azonnal oviba akart menni, és mondta, hogy hagyjam ott. Eleve így is terveztük,mert mentünk a házhoz tetőt építeni.
Bevittük, a kislányok rögvest körbevették,Zita pedig bemutatót tartott,hogy most az Ő apukája szerelni fog:) Csuda édesek voltak, jót mosolyogtunk rajtuk.
Én a cipőmet már át sem vettem, tényleg csak 10 percet voltunk ott vele, azt is a csoportszobán kívülről figyeltük. Majd Mártika néni javaslatára végigszeretgetett minket, majd ment is gyurmázni. Még kintről figyeltük, de le sem szarta a fejünket nem vette zokon,hogy eljöttünk. Fél tizenkettőre mentem vissza érte, külön kívánságára a futóbringával. Kinn voltak, körtáncot jártak és énekeltek. Kiabálva rohant oda hozzám a futóbringához, majd bemutatót tartott. Mindenki őt dicsérte, hogy milyen ügyes, nagyon büszke volt magára. Bár először Márika nem akarta engedni, félt, hogy elesik az udvaron. Aztán csak csodálkozott, meg a bringáról beszélgettünk. Elmondta, hogy semmi probléma nem volt, emlegetett is minket, de csak a szokásos, hogy majd anya a bringával jön értem, meg hogy utána megyünk Noelhoz. Hétfőn újra megyünk, szintén egyedül lesz, aztán elsejétől már reggelit és ebédet is bepróbálunk. Kíváncsi leszek :)
Azt pedig mindenképp hozzátenném, hogy sokkal jobban telik a nap, ha a tetőn 40 fokban cserepet szedsz, gondolkodni sincs időd, vajon mit csinálhat a gyermeked. (Azért majdnem leestem a tetőről,amikor megcsörrent a telefonom, és egy ismeretlen telefonszámon hívtak.Rögtön arra gondoltam,hogy sír nélkülem.De nem:))