A születésnap

Csak szuperlatívuszokban tudnék róla mesélni. Szuper volt,úgy, ahogy volt. Bár az nem annyira, hogy reggel a tortáért rohanva lerobbantam a kocsival, és a barátnőmmel ketten szereltük meg :) De esküszöm, a következő szülinapján már meg sem lepődök, hogy szarul fog kezdődni.Mert eddig mindegyik így volt :) De minden jó, ha jó a vége, elkészültem a babgulyással, megérkeztek a vendégek, már csak Mancit kellett felkelteni, aki kereken 30 percet aludhatott. Szegénykém, azt sem tudta,hol van, vagy 20 percig akklimatizálódott a tömeghez. Aztán persze magához tért, imádta, hogy körülötte forog  a világ. A gyerekekre csak néha-néha kellett szólni, a két bátyámra már annál többet, mert teljesen lenyűgözte Őket a technika, így egész este elbajlódtak volna a telefonok és a hálózat útvesztőjében.Volt nagy tortás köszöntés, az ünnepelt kikövetelte természetesen a halászjuditos dalt, egész este folyamán minimum tízszer énekeltük el. Volt fényképezés, nagymamim maga köré gyűjtötte a lányait, unokáit :) Olyan jó volt boldognak, elégedettnek látni...  (Ráadásul,amit tavaly nagyapim jósolt, az sem vált be, hála Istennek.Remélem, még sokáig nem is fog!!!!)
Rengeteget nevettünk, a gyerekekre csak néha kellett szólni, szinte hihetetlen is volt az egész. Olyan jó volt elnézni magam körül azokat,akiket szeretek, a családomat...
Este kilenc körülre mentek el a vendégeink, akik szerintem jól érezték magukat:)