Ünnepeink

Drága Tündérlány!

Nagyon-nagyon boldog névnapot kívánunk neked!

Nem lehet elmondani, kifejezni, mennyire jó, hogy vagy nekünk. Ódákat zenghetnénk, dalban sorolhatnánk. De csak annyit mondunk, hogy kimondhatatlanul szeretünk téged!!!

A Te Apukád és Anyukád!

Sok mindenről...

...írhatnék, de nincs kedvem. Pedig mostanában történnek is dolgok... Szombaton 2 órát ültünk a barcikai kórházban, mert kisasszonyka 26 órán keresztül nem pisilt...erőszakkal itatom, járatom wc-re. Nem tudom, mit tegyek.(most sem jár gyakran...) Húsvéti tojáskeresés elmaradt a diéta miatt, pedig nagyon vártam már. (szombaton amúgy ketten a párommal pakoltunk le 4 raklap téglát meg cserepet...) Tegnap túráztunk, Boldogkőváralján voltunk, Tokajban ebédeltünk.Isteni volt.... Anyámék is meglátogattak, 2 éve nem voltak itt.Viszont örülni nem tudtam neki.De ez majd egy másik,kiírós post lesz. MaBeáék voltak itt, nagyon jó volt! (Milek sapija is itt maradt, ne keressétek!)Leegyszerűsítve ennyi. Nincs kedv...

Gágogó talpacskák

Drága kincsemmel a múltkor voltunk az ortopédián. Tíz másodperces megnézés, és már írta is a cipőt neki. (Nem,akkor sem mondok semmit ,mert unom az egészet.De ezért legalább nem fizettünk. Előtte magándoki 9000ért ugyanez volt, ráadásul alpári hangnemben.Kösz) Tizennyolc ezer forint egy olyan cipőért,amit akkor sem adnék a gyerekre, ha ingyen adnák. Undorítóak. És az a röhej az egészben, hogy Én vagyok a köcsög hisztis anyuka, amiért nem akarom megvenni a  gyereknek a jót. De Istenem, ennyi pénzért miért nem adnak egy kicsit a kinézetre??? Háromféle színű szandál: piros, citromsárga, lila talppal. Vagy épp foszöld, fosbarna fekete talppal. Nem lehet akkor már egyszínű? Hogy a gyereket ne egyből röhögjék ki? Mert az a baj ezekkel, hogy egyből magára vonzza a tekintetet, és a kicsik milyenek? Kicsúfolják, sántának vagy csámpásnak fogják titulálni. Mert az oviban ilyenek a gyerekek. (Tisztelet a kivételnek) Mert mi megvennénk, bármennyiért is. Csak azért nem veszem, mert ennyiért már minőséget és kinézetet is elvárok. Volt egy mintacipő. Megfogtam, és a piros bőr egyből megfogta a kezemet. Úgyhogy előlről hátra körbejártam a témát. A védőnéni siestát javasolt, barátosném Falcont. Mi itthon mezítlábazunk, vagy puhatalpúzunk, kint is. Utcaira pedig rendeltünk tegnap egy ilyet, próbaképp. Merthogy azért sarokdöntéses, nagyjából ki is néz. Ma megjött. Rendelés előtt természetesen gyereket asztalra fel, lábakat körberajzol, lemér. 15,5 centi hajszálpontosan mindkettő. Mérettáblázat szerint tehát 24. (Most 23-as van, már kicsi, látni rajta) Na most felpróbálva vígan elfér a lába mögött kettő ujjam ... Telefonálok, nincs belőle kisebb méret. Nagyobb van, huszonhatos. De rendeljek másikat, aztán majd ezt visszaveszik. Plusz postaköltség újra, plusz visszaküldés. Akkor inkább félrerakom, majd belenő (télre). De majd még átgondoljuk Istvánnal. Most ott járok, hogy holnap úgy is megyek pénzt költeni Miskolcra, aztán majd szétnézek. Na meg holnap érkezik a tégla-cserép maradéka, úgyhogy pakolunk. Persze gyermekemet nem vihetem, mert anyós megetette vajas krumplival (nesze neked diéta), aztán most vakartam ki az alvó gyerekemet egy adag habossárgából. Mikorra múlik el az a qrva gyomorrontás?????

Együtt a jó,így jó!

...mentőcsapat, jó lesz:) Azaz ezt énekli a gyermekem, ha valamihez segítséget kér:) Imádom:) Azt már nem annyira, hogy tegnap az apukája is gyomorfájással jött haza, meg hányingerrel. Az i-re a pontot viszont hajnali háromkor tette fel a kisasszony, miután kihányta a vacsiját. Na most, erre is van kétféle magyarázat. Ad 1: sikerült valami fertőző szarságot összeszednem (mint leggyengébb láncszem), ami aztán a családom erős tagjain így jött le. Ad2: Nem kellett volna vacsira gyermekemnek egy nagy tányér sertéspörköltet tésztával letolni, meg utána másfél deci kakaót.
Ma egyöntetűen diétázik a család, reggelire megettem fél szelet vajas pirítóst, de én rendben is vagyok. Gyerkőc mai adagja 10 szem keksz, fél banánnal, meg tea. Apjukunkról még most érdeklődtem, nem evett... Frankó kis nyuszis ünnepnek nézünk elibé...
Ja, ma délben ment is a hasa a csibének, amit pisiskakiként aposztrofált:)
Egyébként fantasztikus az emberi természet: amint meghallod, hogy beteg a gyermeked,elmúlik minden bajod...

Halódom

Tegnap délután barátainkkal tekézni mentünk, na meg BAndinapot ünnepelni. Már nem éreztem túl jól magam, de azt hittem, hogy a véradás utóhatása. A tekét végigszenvedtem, annyi erőm nem volt a végére, hogy a karom felemeljem. Szédültem, harmatgyenge voltam, fájt a gyomrom és hányingerem volt. Aztán, amikor Mancit kakálni vittem, én is igénybe vettem utána a porcelán istennőt, és kitelefonáltam magamból egy pohárnyi gyümölcslevet.
Hamarabb elindultunk hazafelé, mert szarul voltam.Persze vezetni nekem kellett, mert Istvánom felköszöntötte az ünnepelteket. De végig mellettem ült (amin Mancus kicsit meg is sértődött, de aztán megbékélt) Én végig hazáig magamban imádkoztam, fogam összeszorítva. Aztán mikor Istvánom kiszállt kaput nyitni, én már csak a kocsiajtón tudtam kihajolni. Az esti procedúrát is István vezényelte le, én aktívan haldokoltam meg rázott a hideg. Éjjel egyszer keltem, mert azt álmodtam, hogy mindjárt hányok, aztán kiderült, hogy nem álom volt. Reggel kerékbe törve ébredtem, csak egy gyors adag flektorra sikerült felkelnem. Aztán délelőtt változó, fél szelet vajas kenyér bennem maradt, a folyadék nem. Vérnyomásom és vércukrom tökéletes. De mégis,erőm a béka segge alatt,hányinger is itt fekszik mellettem. Ja,merthogy fekszem!ÉN! Mellettem a laptop és egy vödör. Rég nem voltam ilyen szarul. Főleg, miután a védőnők mondták, hogy most szült egy kismamijuk, neki is spirálja volt....   Tényleg, Zitával is így kezdtem....csak nem vagyok erre felkészülve. Remélem, csak influenza...

Fóbia

Ma leküzdöttem egyik nagy fóbiámat. A tűiszonyomat. Hosszú évekig, nevezetesen 28 évig a tű látványától is elájultam. Tőlem vért venni, injekciót adni csakis fekve, elfordulva,magamban mesélve vagy dúdolva lehetett. Aztán amikor terhes lettem, valahogy kezdtem elviselni. Mert tudtam, hogy minden szúrás csakis azért van, hogy egy egészséges, életerős gyermekem legyen. Persze még ekkor sem tudtam oda nézni, sőt, ha lehetett,akkor István is elkísért. De egyszer volt, hogy teljesen egyedül mentem, kocsival. Nagyon büszke voltam magamra.
Aztán jött egy kislány. Nagyon beteg, csontrákos. Kemoterápiára jár, sokat kap vért. Olvasom a blogjukat, tanulok tőlük erőt, koncentrációt, hitet. Tudom, hiszem, hogy legyőzi majd, hogy csak tanul majd a betegségéből.Pár hete együtt mentünk el Istvánommal vért adni, de én sajnos akkor nem adhattam, lévén nehéz napokat éltem. Aztán ma az önkormányzaton szembejött velem egy plakát. Beleszaladtam. Ma van, ott barcikán, véradás. Bementem. Egyedül. Kibírtam. A hölgy,amikor meghallotta a kislány nevét, aki miatt én mentem, azt mondta, hogy sokan adtak már neki. Ennyi szeretettől biztosan meg fog majd gyógyulni. Nagyon nagyon remélem.
Menjetek, adjatok ti is. Mert segít!

29 hónapos palacsintafaló

Mostanában nem nagyon írogattam az összefoglalókat. Mindig megjegyezzük itthon, mindig mindenkinek az eszében van. Ma reggel apája ezt mondta neki: Te kis majdnemkétésfeles vénasszony:) Mindig csodálkozunk, hogy már ekkora. Önálló, önálló AKARATTAL rendelkező, kicsit makacs, kicsit hisztis, de kétségkívül a világ legszebb és legokosabb lánykája. Mindent tud, mindent ért. Nem lehet előtte elhallgatni semmit, mert úgy is kideríti. Pár napja benyitott a fürdőbe,amikor Istvánom fürdött. (Mostanában már nincs együtt fürdés) Kapásból rámutatott a lényegre, és addig kérdezte, hogy MIAZ?MIAZ?MIAZ? amíg nem kapott értelmes, elfogadható választ. Tudja, hogy mikor beszélünk az új házról, és mikor a régiről. Meg is különbözteti, mert a mostani az otthon, az új pedig a házikó. Imád utazni, mindegy, hogy hová, csak menjünk. Nagy segítség amúgy, nélküle már semmit nem csinálhatok. Imád kint lenni, szíve szerint állandóan kint lenne. Újra felavattuk a tavaly ősszel letakart homokozót. Hosszú órákig képes pepecselni, még az sem zavarja olyankor, hogy homokos a keze. Pakolgatja, kavargatja, homokvárat épít, vagy csak vödörbe szedi és körbeviszi az udvaron. Nagy sláger még a motor, főleg,amióta én is kerékpározok. Állandóan csak versenyezne, a világból kimenne vele. (Meg is látszik, már tönkre vágta a tavaszi reebokját) Szeret mögöttem ülni a biciklin, vezényel és kommentál, na meg gyorsabbra ösztökél. Délután már alig várja, hogy az apja hazaérjen a munkából. Olyankor mindig hazajön először a nagy autóval, felpakolja a lányát a motorjával, majd együtt hazasétálnak.Aztán szerelnek még együtt a garázsban, amíg én elkészítem a vacsorát. Kötelező program a SEGÍTEK APÁNAK, Zita nélkül Ő sem kezdhet semmit. Hozza a csavarhúzót, kombinált fogót, aztán püföl,kalapál, csavaroz mindent,amit csak ér. Nagy apa-fun, főleg, mikor valamit megtiltok neki. Olyankor rögtön elősajtol a szeméből pár darab öklömnyi könnycseppet, majd segélykérően fut az apjához:) Tényleg nehéz neki olyankor ellenállni:)
Méretileg olyan 92-95 centi között van, felöltözve, ruhában pedig majdnem üti a 14 kilót. Nem sovány, de nem is kövér. Már kezdi elveszíteni a babás jellegét, de még mindig olyan jó gyömöszölni. Enni nagyon válogatós, és úgy tud könyörögni a palacsintáért mint hat afrikai éhező. Tegnap vacsira evett sült csirkecombot krumplival, majd utána bevert még hat palacsintát szigorúan csak kakaóval.(ne gondoljatok nagy méretű palacsintára, mert én ezzel sütöm.Kisebb is, több is,finomabb is, gyorsabb is.) Viszont legalább így átaludta az éjszakát:) Mostanában nem alszik túl jól, kel párszor, inni, vagy csak ölelkezni. Kínozza az a bizonyos tizenkilences gyöngyöcske.
Mindenki kedvence.Nincs olyan ember a baráti vagy családi körünkben, aki ne zengene nektek róla ódákat. Ha a barátok kijönnek, valaki mindig ott fekszik vele a szobájában a földön, játszani. A barátnőm szülei is imádják, együtt szoktunk menni strandolni, és megmondták, hogy addig ők nem mennek, amíg mi nem megyünk Zitával:) Tehát beláthatjuk, hogy nem csak én vagyok elfogult vele:)
Ma pedig megkapta élete legelső szülinapi parijára a meghívót. Felolvastam neki, elmagyaráztam, és ugrált örömében. Ma még egész nap a boldog szülinapot énekeltük, mert azt akarja majd elénekelni Szonjának. Bár még erősen kétséges a részvételünk a disznóvágás miatt, de majd megpróbáljuk.
Mindent összevetve, elmondhatjuk magunkról, hogy már nem éltünk hiába. Van,aki majd emlékszik ránk, aki tanul tőlünk, aki majomszeretettel csüng rajtunk, és aki az életünk értelme. Vele teljes az életünk, Ő a napunk fénypontja. Reggel az első gondolatunk, és este az utolsó. Nem tudnék élni nélküle. Nagyon szeretünk, kiscicám!