Apa foga

Köszöni, jól van végre.Valamennyire. A duzzanat kezd leapadni az arcáról, miután tegnap a szájsebészeten kikalapáltak-véstek-húztak két fogat neki. Nem kívánom senkinek. De hála Istennek, csak akkor fájt, itthon már nem volt vele gond.Végre aludt is éjszaka, sőt, még fájdalomcsillapítót sem kellett bevennie. Holnap újabb felvonás a szájsebészeten. Aztán a kedves dokibácsit felkérjük, hogy legyen a csodatévő fogdokija Istvánomnak. Mert Ő az első doki, akiben megbízik.Mert így még sosem húztak neki fogat.Most már csak azt a szép kis szájfertőzést kell felszámolni,amit tegnap kapott a dokinál.Akkora az ajka, mint egy szerecsené,szexi dús.Csak az a szép sárgás-véres seb nem kellene rá.Reggelre már a nyelve is fájt, az egész száját ellepték a pici gennyes hólyagok.Úgyhogy puszielvonáson vagyunk Mancikával, mindketten nagyon fájlaljuk.
A gyerkőcöm is álló nap a fogát fájlalja, teljesen átéli az apja minden kínját. Mindenáron orvoshoz akar menni, aki majd meggyógyítja. Azt hiszem, jobb lesz végre Istvánomnak meggyógyulnia:)
Amúgy egy angyalka, csak néha-néha pár percre befoghatná a csipogóját. Mivel egész nap mondja a magáét, kommentál mindent és kérdez. Sajnálom, hogy nem jegyzem le a dumáját, bár mellé egy 24 órás felvevő is kevés lenne,annyit beszél. Hiányzik a hablaty dumája is, már játék közben is magyarul beszél. Dórának köszönhetően mára már nem csak magyarul, hanem angolul is számol.Tegnap hallottam először tőle, ötig segítség nélkül, tízig pici segítséggel angolul elszámol.Édes, ahogy csücsöríti a kis száját, és mondja: VAN,TÚ,SZRI,FORRR,FÁJ,SZIKSZ,SZEMEN,ÉG,NÁJN,TEN. Magyarul most kezd visszafelé számolni, még nem tökéletes, mert 6 után van,amikor újra felfelé számol:) Tízig tökéletesen számol már régóta, húszig segítséggel. Délelőtt dédiéknél volt, ismét jót játszott Noellel.Bár nekem eléggé fájt a szívem,amikor felértünk és megkérdezte, hogy MI VAN ANYA,NEM MÉSZ DOLGOZNI?ÉN MARADOK DÉDIPAPÓÉKKAL,JÁTSZOK. Látszik, hogy csak nekem van bajom az elszakadással...
Ja, el ne felejtsem, énekel is. Most a sláger Halász Jutka szülinapi köszöntője.Olyan édes,ahogy énekel!!!!!De amúgy tök mindegy neki, bármit hall, nagyon hamar elénekli.Kis szivacs.Remélem, később is megmarad nála:)
Én pedig nagyon szépen köszönöm a soksok köszöntést, el nem tudom mondani, mennyire jól esett!!!Köszönöm szépen!

Kicsi imákat ide kéretik :)

Holnap reggel szájsebészet Istvánomnak. Semmitől nem retteg ennyire. De muszáj. Tegnap már a megyei kórházban voltam vele, mert már beszélni sem tud lassan, illetve mindkét oldalon fel van dagadva a nyaka. Amúgy megvan a véleményem újfent a magyar egészségügyről. A megyei orrfülgégészeten olyan járólap van,amivel felépítették anno a kórházat.Olyan a légkör,mint a legrosszabb horrorfilmben. Mindenhonnan szörtyögés, sípolás, kihelyezett garat és gége, csövek az orrból,torokból. Jön a bácsi, trutyi csöpög az orrából és a gégéjéből, erre a nővérke leordítja a fejéről a hajat, hogy ma már egy csomó gézt elhasznált, oldja meg innentől ahogy akarja, mert nincs több. Csóri bácsi helyett -aki még beszélni sem tudott a gégemetszésből kifolyólag- szívesen leordítottam volna a nővérkét.Oké, tudom, hogy piszkosul kevés pénzért csinálja a sok melót, de akkor is. Csúnya dolog volt.
Istvánom kellőképp be van szarva, de eltökélt.Holnap szájsebészet, aztán végre valahára beszélhetek a dokibácsival, aki altatásban kigyomlálja a fogsorát. Már most azon gondolkozik, hogy hogyan is fog enni. Mondtam neki, hogy ne aggódjon, anno a gyerekünk is pépeken meg püréken élt egy darabig, ja, meg van egy szuper turmixerem,ledzsadzsálom neki a májkrémes kenyeret is uborkával:) Tudom, nem illik ezen röhögni, de Istvánom adta az ötletet a reggeli kapcsán:)

Tavasz!!!

A levegő illatos, zümmögnek a bogarak, csiripelnek a madarak, bújnak a tulipánok,szinte íze van a levegőnek! Ma halászgatyában takarítottam az autót, annyira jó idő volt. Istenem, mennyire vártam már ezt!
Istvánom beteg, csütörtök estére bedagadt a jobb állkapcsa alatt.Éjszaka végig lázas volt, pénteken már hamarabb haza is jött melóból. A doki mindösszesen Maripent írt fel...merthogy ez nyálmirigy gyulladás. Mára már a foga is fáj... szép HOSSZÚ hétvégénk lesz.Mindegy, annyi jó van az egészben, hogy végre rávette magát a fogorvosra. Szerdán foglalok időpontot neki.Merthogy csakis altatásban hajlandó,annyira retteg. Nehéz napok lesznek neki, nekünk. Remélem,  nem lesz semmi gond...
Ma játszó házazunk Miskolcon, csajokkal, gyerekekkel.Mancusnak be van sózva a segge, csak menne és menne. Imádom, ahogy rimánkodik: ujjacskáival mutatja: Ancika, csak még egy ilyen icikepicikét maradjunk kinn,csak egy icikepicikét! Azt hiszem, meg fogom zabálni egyszer:)

4 év

Úgy elment, mint egy pillanat... Mintha tegnap lett volna, hogy megbeszéltük a dokival a babatervet. Aztán a szerencsétlen hónapok...majd a legszebb március...életem legszebb évei.

Tanulság

Az emberek nagy része nem tud megváltozni, vagy csak nem akar? Kiderült, hogy még mindig belém lehet rúgni. Igaz, hogy átvitt értelemben, de még mindig kibaszottul tud fájni.Sőt, talán még jobban.  Igaz, én sem tanulok a saját hibámból. Mindig is naiv maradok. Ha tanultam volna, akkor most nem fájna újra meg újra... sokat változtam az évek folyamán, de úgy látszik, örökös naiv maradok.
Miért hiszem azt, hogy mindenki jó???

Mostanában...képekben

Megváltoztam

Mindig is utáltam vásárolni. Részben ugyebár a nem éppen szokványos plázacica méreteim miatt, részben pedig a moströgtön-de-azonnal természetem miatt.Amióta Mancus megszületett,sokat változtam.Magamnak még mindig utálok vásárolni, de neki---az teljesen más. Hihetetlen, hogy mennyire tud örülni egy túrórudinak, vagy egy kindertojásnak.Berakjuk a kosárba, de Ő még vagy tízszer kiveszi, megszeretgeti vagy éppen megpuszilgatja. Úgy csinál, mint aki éppen akkor kap életében először valamit.Minden egyes szirszarnak ugyanígy örül. De ma...szerintem a második, vagy épp lehet hogy az elsőszámú ajándékát kapta. Aminek először nagyon örült, és az azóta is sláger, az az autója. Használja, imádja. Egy évesen kapta, rögtön beleült és ki sem akart szállni belőle. Ma viszont... megvettük a névnapi ajándékát. Tudom, még nem most lesz, de sajnálatos módon minket is motivál, hogy most volt akciós. Hiába, nagy úr a pénz. Bementünk a tacskóba, a játékosztályra. Meglátta, felkiáltott, hogy ANYA,NÉZD, ICIPICI HÁZIKÓ! Kiszállt a bevásárlókocsiból, odament hozzá.Megsimogatta, majd megkérdezte, hogy bele mehet-e. Igent mondtam, mert meg akartam nézni, hogy mekkora, meddig tudja használni. Bőven jó. Közben Mancuska áradozott.ANYA,NÉZD, KINYÍLIK AZ AJTÓJA.MEG AZ ABLAKA IS.MÉG CSENGŐNYOMÓJA IS VAN.ENYÉMNEKEM IS VAN OTTHON HÁZIKÓM, DE AZ NEM ILYEN SZÉP.Majd kihívtam.Megkérdeztem, hogy kéri-e. Örömében a nyakamba ugrott, kiabált, szeretgetett.Hívtam egy eladót, mondtam, hogy segíteni kellene, mert nem tudom kivinni a kasszáig meg a kocsiig. Mondták, hogy menjek a tájékoztatóhoz, fizessem ki, a srác meg majd kihozza nekem.(Volt összecsomagolva is, de se a kosárba, se kézbe nem tudtam volna egyedül kivinni) Elindultunk kifelé.Mancuska visszanéz, látom rajta, hogy kezd elszontyolodni. Leguggolok mellé, elmesélem neki, hogy mindjárt hoznak nekünk ki egyet,nem fogjuk itt hagyni. Újra vigyorog. A kasszánál intézem a fizetnivalót, Ő meglátja a srácot, aki kocsin hozza a dobozt,amin rajta van a házikó fényképe is. Ekkor újra elkezd ugrálni, szorongatja-öleli a lábamat, puszilgat.Nekem már a könny csorog az örömtől az arcomon, de mindenki,aki a környékünkön van, megmosolyogja Mancit.Kifizetem, Zita fut a srác után, le nem maradna a világ minden kincséjért sem. Majd amikor berakjuk a kocsiba,akkor végre teljesen elhiszi, hogy az övé, visszük haza. Az arcocskája sugárzik az örömtől, vigyorog, szorongatja és puszilgatja a kezem.Nem akar bevásárolni sem ,pedig még vissza kell mennünk, mert a kaja az nem várhat, muszáj bevásárolni. Végig magyaráz, szinte zeng tőle a bolt.KAPTAM HÁZIKÓT,SZÉPET!OTTHON ÖSSZERAKJUK,JÁTSZHATOK BENNE.És csak mesél és mesél, hogy mit fog benne játszani, hogy kinek fogja megmutatni. Már ezért az örömért a dupláját is megérte volna!!! Itthon az istenért nem akart elaludni, csak a házikóról beszélt. Pedig sajnos addig nem tudtam összerakni, mert qrvára nehéz.Egy órámba telt, szakadt rólam a víz, két körmöm repült le közben. De megérte. Még én is beleférek,kényelmesen, pedig nem vagyok épp kicsi.Már alig várom, hogy felkeljen:)