Családilag reggel (hajnalban) megjelentünk a pulmonológián. Mivel időpontunk volt, amit még márciusban adtak. Fél nyolcra voltunk ott, fél kilenckor kiadták a sorszámokat.(Nyolckor kezdődne a rendelés) Az ötödikek lettünk. (csak szólunk, időpontra voltunk visszarendelve, mégis kell sorszám) Fél tízkor még egy árva orvosnak látszó ember nem jelent meg a rendelésen. Már mi is türelmetlenek voltunk, nemhogy Zita. Aztán tíz felé megjött a doki. (azért nem mentünk haza, mert rossz érzésem volt, tényleg csak azért vártunk.)Bement az első sorszámos, majd kicsivel később az első protekciós. Majd a második is. A harmadik és negyedik hazament, úgyhogy mi jöttünk. Aztán meg a hideg víz. A vérvétel eredménye egyöntetűen kiderítette, hogy Zita allergiás a tejre és a tejfehérjére, meg a tojásra. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy csak alacsony illetve közepes faktorban, tehát közvetve kaphat mindenből, tehát tej és tojás tartalmú dolgokat, de tejet és tojást közvetlenül csak nagyon keveset. (heti egy alkalommal kap, aztán majd meglátjuk) Ja, és a vérvétel még kimutatta, hogy hajlamos a felső légúti fertőzésekre is. Azért is köhög meg taknyos már másfél hete... Nem tudok ezzel kapcsolatban mit mondani. Bosszús vagyok, mérges, és állandóan az jár a fejemben, hogy NEM MEGMONDTAM??? Mindenki, de tényleg mindenki lehülyézett,amiért nem kapott Zita ezekből a dolgokból csak 2 éves kora után. (a dokitól a védőnőig a rokonokon és barátokon át)Merthogy én is allergiás voltam a tejre és tojásra. Hiába vittem én orvostól orvosig, nem használt semmi. Holott én mondtam, hogy nem a tejcukrot kellene nézni, hanem a tejfehérjét. De csak az volt, hogy anyuka,ne aggódjon már mindenért. Na persze.Nem megmondtam?
Aztán csak lehiggadtam, és délután már Tibi bátyáméknál ünnepeltük a nagylánya 18-ik szülinapját. Isteni volt, a gyerekek jókat játszottak kint, isteni fincsi gulyást ettünk, nagyon jókat beszélgettünk, világot váltottuk. Kötelezővé kellene tenni ezeket az összeröffenéseket!
Szombat:
Reggel nyolckor szokásosan Szendrő, fogorvos Istvánomnak. Elsőnek érkeztünk, 3 perc múlva már meg is kapta a szuriadagját. Aztán kijött a doki, és időt kért a többi várakozótól, mert elromlott a nyálszívó. Gondban volt. Istvánom, mert Ő ilyen drága ember, rögtön felajánlotta a segítségét. Így a doki apukájával közösen gyorsan meg is javították a nyálszívót.(kellett a segítség Istvánnak, mert annyira félt a húzástól, hogy remegett a keze és nem tudott forrasztani). Aztán a dokibácsi hálából megszabadította 2 fogától. (nincs több húzni való, hála istennek!) Ismét jól sikerült, nem fájt neki, bár kicsit tovább tartott,mint szokott.
Délután, Mancialváskor pedig a tesómékhoz mentünk, Brigi nevű lányának ünnepeltük a harmadik szülinapját. Jót ettünk és beszélgettünk. Zitát hiányolta mindenki, de hát taknyos nyüszögőt nem vihetek gyerekek közé.
Vasárnap:
konkrétan már nem emlékszem, mit is csináltunk. Takarítás-főzés-játszás lehetett soron.
Hétfő:
István délelőtt beszaladt dolgozni, egy óra után pedig kirándultunk és temetőjártunk. Voltunk Aggtelken, Jósvafőn és Tornakápolnán. Hazafelé Mancus beájult fél ötkor, hatkor keltettük fel, de még ekkor is a kocsiban aludt.Nem akartuk kivenni, olyan jót aludt.
Kedd:
Miskolcra indultunk délben, anyós,Manci meg én. Voltunk a könyvelőmnél, aztán Csabinál. Végre az összes csövet kiszedték belőle, már darabosat eszik, beszél, bár még nehezen. Halat kívánt, így azt sütöttem neki, petrezselymes krumplival. Sokat evett belőle (ex kivette a kezemből a villát, majd Ő eteti, jobban tudja), de nem érezte túl jól magát, fájt a feje. Aztán tornáztatták. Most a feladat, hogy kicsit mobilizálják, hogy az alapvető igényeit egyedül is le tudja majd látni. Jó helyen van Miskolcon, nem hozatjuk el onnan. Most majd a rehabra fog átkerülni, ott is üdül majd egy keveset. Örült nekünk, viccelődött, a kezemet megint alig akarta elengedni. Jó volt újra látni.
Aztán még tacskóztunk egy kicsit, öt óra után értünk csak haza. Most volt Mancusnak a második olyan napja, hogy nem aludt el napközben. Kezelhetőbb ilyenkor, mintha csak egy kicsit aludna, és az altatási idő is rövidebb (értsd: lerakod az ágyba és rögtön beájul)
Szerda:
Védőnéninél voltunk, mázsáláson. Zita február óta fogyott, most kerek 13 kilócska. Méni olyan 96 centi, de nem teljesen biztos. A papírjainkat adtam le, meg muszáj volt lemérni, végtére is pénteken kereken kétésfél éves lesz!!! Büszke voltam rá, mert elénekelt 3 dalt (az egyik az este jó volt, teljesen egyedül énekelte végig segítség nélkül), majd elszámolt húszig magyarul, tízig angolul, majd LET'S GO kiáltással letiplizett a tanácsadóból:) Mondtam már, hogy imádom???
Holnap pedig önkormányzat, mert végre megkapjuk az engedélyt:)
Végre már alszunk éjszaka pár napja,mert megérkezett a 19-es számú versenyző.Remélem, addig nem kezd az uccsó felzárkózni,amíg ki nem alszom magam:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése