Eltelt az év

Újra itt a karácsony. A karácsonyi hangulat még mindig várat magára,valahogy nincs kedvem hozzá.Egyedül megint az ajándékozást várom,hogy vajon sikerült-e ismét eltalálni a kedvenceket Zitának. Sajnos idén kisebb volt az ajándékozási keret,túl sokat kellett kiadni meg még kell is,úgyhogy idén nem lett nagy ajándék.Csak tiszta szívből szóló.Istvánom nem kért semmit,szokás szerint.Én sem. Azért egy cipőt azt kaptam,mert kellett. Zizzencs kapott Tescos favonatot, trambulint, Verdás legót, ugrálós labdát, pónit. Majd holnap ébredés után átvisszük anyóshoz, míg mi itthon Istvánommal feldíszítjük a fát. Apropó fa. Tavaly eldöntöttük,hogy idén már műfenyőt veszünk.Környezetkímélőbb,nem az én lelkemen szárad egy újabb fa élete. Ráadásul annyira szépeket lehet kapni,hogy az embernek fel sem tűnik,hogy nem igazi. Amint ezt az ötletünket meghallotta a barátunk, rögvest nekünk esett.Mert hogy az Ő Zitájának nehogy már ne vegyünk élő,szép karácsonyfát!Úgyhogy ellenkeztünk egy kicsit,de jó 80 kilóval nehezebb nálam,úgyhogy engedtünk neki.Ő választotta ki már 3 hete, és ma hozta el. Csodálatos. Köszönöm neki! Sok mindennel el vagyok maradva.Nem írtam a mikulásvonatról, papókám szülinapjáról.De valahogy egyszerűen nem jutott idő. Sok felé rohangáltunk,tegnap is este 8-ra értünk haza Miskolcról.De még így is maradt le ajándék... Holnap még főzés-sütés-díszítés marad,aztán pihi a hétvégére. Bár részemről olvasás lesz:)Én most függő lettem,elég erősen.Ritkán érzem azt,hogy valami ennyire magával ragad,beleélem magam.De a Twilight sorozat most ezt tette velem.Mostanra ért ide a könyvtárba.Beleolvastam,és nem bírtam letenni.Hihetetlen volt.5 nap alatt (jobban mondva 5 éjszaka alatt) kiolvastam a 4 könyvet.Most indultam neki másodjára:) Mára vége. Minden egyes idelátogató barátomnak nagyon kellemes ünnepeket kívánok szívem minden melegével!!!

Karácsonyi kívánság (JÁTÉK!!!)

A szabályok: Add tovább a listaírós feladatot további 7 bloggernek Linkeld be őket. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket Írd meg a karácsonyi kívánságlistádat. Küld el a listát a karácsonyi ajándéklistára, azaz a radmila.morgan@gmail.com címre Szurkolj, hogy teljesüljenek a kívánságaid. Legyen boldog karácsonyod!!! Az alábbi kívánságlistát Lilitől kaptam.Meg kell mondjam,alaposan feladta nekem ezzel a leckét. Világ életemben egy szép,nyugodt,nem ivó családot szerettem volna.Ahol a szülők (mármint én és a párom) izgatottan várják a gyerkőcök ajándékra felcsillanó szemét.Sokáig tiltottam magamtól az efféle gondolatokat.Jó volt minden úgy,ahogyan van címmel.De azért minden szilveszter éjjel magamban elsuttogtam ezt a kívánságom.Amit meghallgatott az ég.Már a harmadik karácsonyunkat várjuk igazi családként.Azt hiszem,nem is kívánhatnék többet. Egy csillogó zöld,és egy huncut barna szem néz rám a mostani fa alól is.Imádom őket,kell ennél több? De,mint minden ember,én is telhetetlen vagyok.Mert szeretném,ha a tágabb és szűkebb családomnak is teljesülhetnének a kívánságai. Szeretném, ha nem lenne betegség nálunk. Kérhetnék sírig tartó boldogságot is, de tudom,hogy azért mindenkinek meg kell dolgoznia. Szeretném,ha sikerülne István jövendőbeli terve a munkahelyével kapcsolatban.Hogy végre ne a gondterhelt arcával fogadjon munka után,hanem boldogan,hogy egy olyan helyen dolgozik,amit szeret,ahol megbecsülik. Szeretném,ha a Jézuska meghozná Zitának a Verdás legót :) Arról sajnos le kell mondanom,hogy a lambériás játszóházat megkapja.Ide,ebbe a házba már nem fogja szerintem. Ha nem lenne beteg többet, ha egészséges, boldog felnőttet tudnánk nevelni belőle. Ha pedig mindezt megkapják,akkor én már boldog leszek. (Esetleg valaki megoldhatná nélkülünk az építkezést.Vagy ez már túl nagy kérés???:)) Nagyon köszönöm,hogy ezt kiírhattam magamból.Nagyon jól esett. Végül pedig a hét ember,akiknek nagyon szívesen elolvasnám a karácsonyi listáját: Andi és Leila akik ismeretlenül is a szívembe fogadtam. Bea,Máté és Milán akiket már 29 éve szeretek,és a távolsággal sem szűnt meg ez iránta-irántuk Bea,Máté és Botond akikkel majd egyszer rokonok leszünk,ha a gyerekeink is úgy akarják:) Hajni,Dani és Regina akiket szintén csak innen ismerek,de a szívemhez nőttek Kata,JJK és Dominik akiket szintén nagyon szeretek Móni és Nelli akiket szintén nagyon szeretek Sziszi,Regina és PocakSzofi sem maradhatnak le azoktól,akiket szeretek,és remélem,hogy jövőre tényleg találkozunk élőben mindannyiukkal. Lehetne még sorolni a sort,mert mindazokat,akik itt nálam oldalt ki vannak linkelve,én mindannyiukat szeretem.Azért járok hozzájuk,mert jól érzem magam nálunk,szurkolok a babásoknak és a leendő babázóknak.Kíváncsi vagyok az életükre,velük örülök az örömüknek,és velük sírok a bánatukon. Lilit is itt ismertem meg,aztán később jöttünk rá,hogy roppant közel vagyunk egymáshoz.Már találkoztunk párszor,és rengetegszer beszélgetünk telefonon.Ő az,aki megért,segít,megnevettet.Egy igazi barát,akire nagy szükségem van. Köszönöm Lilikém a játékot,és azt,hogy ismerhetlek .Szeretlek!

25 és a mikulás

Tegnap sajnálatos esemény történt nálunk.Haláleset.A mi hibánkból.Sajnos nem akarjuk bevallani senkinek,ezért feldaraboltuk,egy részéből hurkát csináltunk,majd fagyasztóba raktuk.Így senki nem jön rá,hogy gyilkosok vagyunk.Majd lassanként megesszük,illetve megetetjük az idelátogatókkal:) Ezen okból kifolyólag tegnap délelőtt a barátnőm volt itt babysitterré avanzsált.Majd fél tizenkettőtől ovit nyitottunk,5 gyerek dorbézolt nálunk.Ez okból Mancus annyira kifáradt,hogy 3 órát szunyált délben,de kilenctől már újra aludt.Rekordot.11 órát egyhuzamban.Lehet,hogy jót fog tenni az ovi az alvásának??? Ma délelőtt Aggtelken voltunk.Csodaszép a havas téli táj arrafelé.Imádnék hóban vezetni,ha az uram hagyná.Sajnos Ő is szereti:) Holnap délelőtt mennünk kell tüdőszűrőre anyóssal.Pénteken kaptuk a levelet,miszerint reggel nyolcra jelenjünk meg,anyóssal.Remélem,csak kontroll,és nem találtak nálunk is valamit... Majd délután a mi kis 25 hónaposunk megkapja végre a mikulás ajándékát.Természetesen nálunk is hatodikán reggel volt (vagyis éjszaka).Öröm ujjongva vette észre,hogy nem hülyeségből raktuk ki este a csizmáját,mert éjszaka tényleg járt nálunk a mikulás:) Majd rakok fel képet. De az igazi meglepi az holnap lesz. Megyünk a Mikulásvonattal a Mikuláshoz.Kíváncsi leszek,mit fog szólni hozzá.Bőszen tanulgatjuk a Mikulásos verseket és dalokat,szinte mindig dúdolgatja vagy énekli.Aranyos. Közben újfent szívat minket a víz.Arról már nem is beszélek,hogy megint körbe kell járni,mert kisebb-nagyobb megszakításokkal már több,mint 3 hete ki van öntve a Sajó. De már újra megjelent a belvíz a kertünkben is.Anyósék már egy hete nem engedhetnek ki vizet,mi csak 2 napja.Kintre járunk wc-re,vödörbe szedjük ki a fürdővizet,vödörbe mos a gép.A legrosszabb,hogy Mancus nem mindig akar bilibe pisilni,hanem a wcbe szeretne.De alakul,lassan megtanulja.Jó lesz már,hogy barcikán nem kell ilyennel szenvednünk...

Döncikém

Sokat gondolkoztam ezen a poszton.Már Zita szülinapja óta.Mert igazából nem Zitáról szól,hanem rólam és a nagyszüleimről.De úgy gondolom,hogy azért csak kiírom magamból,mert úgy könnyebb.És valahogy ez a blog nem csak babás,hanem mindenes is.Viszont aki nem akar elszomorodni,az ne olvasson most tovább. Régebbről kezdem.17 éves voltam,amikor elköltöztem otthonról.Sajnos nem jöttem ki jól anyám élettársával,meg anyámmal sem.Ittak,nem foglalkoztak semmivel.Elköltöztem mamáékhoz,apukám nagyszüleihez.Sokat elmond az akkori időkről,hogy anyám csak másnap vette észre az eltűnésemet... Nagyon megviselt,kétségek között őrlődtem.Lefogytam 20 kilót pár hét alatt.(Ezt az egyet nem bántam).Akkoriban kezdtem el érettségi mellett dolgozni is,mert kellett.Délelőtt suli,délután meló.Sokat köszönhetek mamiéknak,akik egy szó nélkül befogadtak,szüleim helyett szüleim voltak.Papóka is csak annyit mondott,hogy mehettem volna hamarabb.Imádom őket, százszor megyek hozzájuk,míg csak egyszer anyámékhoz. Volt papókának egyszer egy daganat a nyakán.Írtam is róla. Akkor azt mondta nekem,hogy Ő már semmit nem kér az élettől,neki mindene megvan.Van 3 fia,(Apám volt az egyik),meg van két lánya.(Hugom és én)Azért csak nem hagytam,felvittük Pestre,és hála a magasságosnak,sikerült is. Van még gyomorfekélye meg nyombélfekélye, de azt már végképp kockázatosnak tartják műteni,de gyógyszerekkel kezelik. Neki van a családunkban a legnyugodtabb,legjobb természete.Ő nem szól,csak figyel,és mellettünk áll.A kisebbik bátyám tavaly hazaköltözött hozzájuk,mert megszakadt a nőjével a kapcsolatuk.A kisfia 6 hónappal idősebb Zitánál,Őt is vitte magával.Mamiék pedig örülnek.Napközben sokat csak ők vannak Noellel,ha éppen beteg és nem mehet bölcsibe.Szinte születésétől Ők nevelik.De ők nem panaszkodnak,csak örülnek.Máig Ők azok,akik képesek négykézláb közlekedni a lakásban a gyerekkel.Pedig nem fiatalok,70-en felül vannak jóval.Mégis,szerintem a világ legjobb emberei.Ők feladtak a családjukért mindent! Papóka mostanában nincs túl jól.Sokat fáj a gyomra,de nem akar orvoshoz menni.Lefogyott,nehezen eszik.De nem panaszkodik soha senkinek.Zita szülinapján is nálunk voltak,négykézláb mászott a gyerekekkel,vigyázott rájuk,szerette őket.Aztán hamar szólt,hogy vigyem haza őket,mert nem érzi jól magát.Sokat köhögött.(cigizik) Otthon aztán megköszönte a bulit,majd behívott a konyhába.Elbúcsúzott tőlem.Azt mondta,hogy szerinte neki már nem sok van hátra ezen a földön.Nem bánja egy pillanatát sem.Megköszönte Zitát,hogy még láthatta,hogy látja azt,hogy szépen élünk.Sírtam neki,hogy menjünk orvoshoz,majd én elviszem újra,de nem akar.Azt mondta,hogy őbelé már nem kell szike.Neki mindene megvan,boldog és elégedett,mert látja,hogy jó sorunk van.Arra kért,hogy nagyon vigyázzak a családomra,és elmondta többször,hogy nagyon büszke rám és nagyon szeret.Azt mondta,hogy imádja az összes unokáját,de a legkedvesebb én vagyok neki.Mert akármikor az őzike szemembe néz,akkor apám tekint vissza rá.Ő boldog lesz odaát,apa már várja.Hiába mondtam neki,hogy nem így lesz,azért csak elbúcsúzott tőlem.Azt mondta,hogy ezt mindenképp el akarta nekem mondani.Nagyon fájt! Nem akarom a másik apámat is elveszíteni! Azt mondta,hogy a december 14-én lévő szülinapját már nem velünk fogja szerinte tölteni. Nagyon fájt.Éjjel nem aludtam szinte semmit,csak rá gondoltam.Hogy mennyi mindent köszönhetek neki.Aztán valahogy megbékéltem.Tudtam,bíztam abban,hogy nem megy még el, nem hagy itt bennünket.Mert mi meglepibulit szervezünk neki a szülinapjára. Aztán itt volt a névnapja,harmadikán.Minden reggel ilyenkor én vagyok az első,aki felhívja.Aznap nem hívtam.Megbeszéltük a nagyobbik bátyámmal és a barátnőjével,hogy este felmegyünk.Egész nap megálltam,és nem hívtam.Aztán este nyolckor beállítottunk.Ekkor láttam a könnycseppet a szemében.A megkönnyebbülését.Átölelt,és a fülembe súgta,hogy azt hitte,hogy elfelejtkeztem róla! Egész este csak ült ott közöttünk,nézte az unokáit és dédunokáit.Majd a búcsúzáskor a fülembe súgta.Én ma voltam a legboldogabb.Amikor itt vagytok velem mindannyian! El nem tudom nektek mondani,hogy mennyire szeretem!Mondta,hogy ha segíteni kell a háznál,Ő jön,csak szóljak.Ma voltam benn barcikán,mentem ki a házhoz is,de előtte felszaladtam papóért.Mert Ő még nem látta a házat.Tetszett neki,úgy romosan,koszosan is.Azt mondta,hogy csak azért fog ezentúl élni,hogy végre újra a közelükben leszek.Mert azt mondta,hogy ha már ott fogunk lakni,akkor Ő akár naponta kisétál majd hozzánk.Elsírta magát,annyira örült.Sírtam vele együtt.Mert nem tudom elmondani,nem tudom szavakba foglalni,hogy mit is jelent-jelentenek ő-ők nekem.Jövő hét kedden,a 76-ik szülinapján pedig újra együtt lesz a család! Alig várom,hogy lássam az öreg-szép kék szemét,amikor megpillantja az egész családját.Mert tudom,hogy van,aki már nem lehet majd ott,de Ő ott lesz velünk,az a nap is róla fog szólni,újra.Én pedig csak egyet kérek a Jóistentől:hogy még nagyon-nagyon sokáig itt legyenek velem.Hogy integethessenek nekem a lépcsőházban addig,amíg be nem zárom magam után az ajtót.Mert tudom,az már nem az én világom lesz,amikor ők nem integetnek nekem többet.

Ovis...

Tegnap beiratkoztunk az oviba.Igaz,majd tavasszal dől el,hogy felveszik-e.De az óvónénink azt mondta,hogy igen.Merthogy az utcában lakókat nem fogják másikba rakni. Zitának rettenetesen tetszett a sok gyerek, a pici székek-asztalok-ágyak.Én meg már alig vártam,hogy kimeneküljek onnan.A parkolóban pedig magamhoz öleltem,és elsírtam magam.Most is sírok.Gőzöm nincs,hogyan fogom elengedni.NEM AKAROM!