Erre a postra én már nem is írok semmit. Nem tudnám szebben megfogalmazni,soha.
Csak annyit: A barátok az ember maga választotta család!
2012. június 28., csütörtök
2012. június 27., szerda
Nyári szünet
Igazából
már régen elkezdődött, de valahogy csak mostanában tudatosult bennem
úgy igazán, hogy vége egy tanévnek, itt van az első nyári szünetünk.
Persze sok-sok munkával telt eddig, mert kész a garázs teteje is,sőt,
még a stukator deszkát is lekentük szép cseresznye színű páccal. Most,
hogy végre huzamosabb időt is együtt töltünk Zitával (tehát állandóan),
így tudatosulnak bennem dolgok. Ahogy Lili barátnőmmel is beszéltük, már
egyáltalán nem babák. Nyúlánk, formás, csupa izom teste van, szép
formájú, vékony arca, sűrűsödő, de még mindig vékony sötétarany haja. A
szeme még mindig mélybarna, de én már egyre többször látom benne a
sötétzöld beütést, ami inkább hiszti és sírásidőben látszik.
Fényes,íves,hosszú szempillái vannak, és szép ívű szemöldöke. Eddig 4
darab anyajegye van,mindegyik a kedvencem :) Az egyik a nyaka tövében
van, jobb oldalt, a másik a jobb alkarján, és a combija hátsó részén is
található kettő.
Rengeteget nőtt az utóbbi időben, végre kezdi levetkőzni az oviból hozott nyavalygást is. Már egyre kevesebbet hisztizik, de azért ez még nem lefutott dolog nála,úgy érzem. Imád velem jönni-menni, mindig mindenhova kettesben járunk mostanában. A postán Ő adja a csekket és a pénzt, és Ő veszi el a visszajárót is. Roppant udvarias, mindig mindent megköszön, kérni pedig a légy szíves vagy a kérem szépen szavakat használja. Ha látják-hallják Őt ismeretlenek, akkor minimum 5 évesnek aposztrofálják a szóhasználata miatt. Ha boltba megyünk, akkor én kosarazok, Ő pakol, be és ki is. Az utcán kézen fogva közlekedünk általában, de ha valamit nagyon magyaráz,akkor elengedi a kezem,és kézzel-lábbal mesél. Út szélén megáll,szétnéz, nem rohan kis sosem pici kora óta. Kocsiból kiszállva is megáll a kocsi előtt vagy mögött,ahol nem jönnek autók,amíg én bezárom a kocsit. Kocsiban általában jobb hátul ül, de ha cipekedünk nagy tárgyakat,akkor az anyósülésen ül az ülésében.Már be és kikapcsolja a rádiót, illetve behúzza a kéziféket, sőt, sebességet is vált (bár nem azt,amelyikre szükség lenne). Állandóan kérdez és magyaráz. Mostanában kicsit hanyagolja a kutya témát, már nem reggeltől-estig van terítéken, csak néha-néha. Ez főleg a két kiscica érdeme, akiket imád. Az egyiket Sallynek hívják( igen,a Verdák meséből), a másikat Döncinek kicsike anyai ráhatás miatt.(nem engedtem,hogy Verdának nevezze el)Hurcibálná Őket reggeltől estig, ezáltal sok kence fogy az összekarmolt harci sebekre.
Mostanában elég gyakran kapjuk magunkat azon Istvánnal, hogy csak nézzük és nézzük, és nem tudjuk, hogy mikor és hogyan lett ekkora nagylány belőle. Mert bár még selypít, de igazi hölgyként viselkedik. Veszi a papucsát reggel, és átcsattog a nagyszüleihez jó reggelt kívánni, szépen kifejti a gondolatait és foggal-körömmel harcol az igazáért (még akkor is, ha nincs igaza...)Hölgy lett belőle. Ahogy ül előttem a széken és rendszerezi a gumikat, hogy milyen színűt és mennyit rakjak bele, és egy moccanás nélkül viseli akár hosszú perceken át is. Ahogy látom benne a mozdulataimat, ahogy fésüli az apukáját, samponozza és törli a haját, ahogy affektál és hadonászik...mind-mind egy hölgyet mutat, aki már teljesen tudatában van mindennek, aki a szempilláját lesütve kacérkodik az apjával, aki tágra nyílt szemmel bír csodálni mindent, és akinek gödröcskés az arca mosolygáskor, aki imád vigyorogni és huncutkodni, de aki komolyan végignéz egy focimeccset is az apukájával, csak ne kelljen lefeküdni aludni...
Akivel kib@szott az anyukája, és elvettem tőle a vastag téli takarót és csak huzattal takargattam két hétig a nagy melegben.Aki ezt úgy hálálta meg,hogy kétóránként áthívott takargatni. Miután visszaadtam neki a téli takarót,azóta alszik egész éjjel moccanás nélkül. Hiába, még tanulnom kell az anyaságot...
Rengeteget nőtt az utóbbi időben, végre kezdi levetkőzni az oviból hozott nyavalygást is. Már egyre kevesebbet hisztizik, de azért ez még nem lefutott dolog nála,úgy érzem. Imád velem jönni-menni, mindig mindenhova kettesben járunk mostanában. A postán Ő adja a csekket és a pénzt, és Ő veszi el a visszajárót is. Roppant udvarias, mindig mindent megköszön, kérni pedig a légy szíves vagy a kérem szépen szavakat használja. Ha látják-hallják Őt ismeretlenek, akkor minimum 5 évesnek aposztrofálják a szóhasználata miatt. Ha boltba megyünk, akkor én kosarazok, Ő pakol, be és ki is. Az utcán kézen fogva közlekedünk általában, de ha valamit nagyon magyaráz,akkor elengedi a kezem,és kézzel-lábbal mesél. Út szélén megáll,szétnéz, nem rohan kis sosem pici kora óta. Kocsiból kiszállva is megáll a kocsi előtt vagy mögött,ahol nem jönnek autók,amíg én bezárom a kocsit. Kocsiban általában jobb hátul ül, de ha cipekedünk nagy tárgyakat,akkor az anyósülésen ül az ülésében.Már be és kikapcsolja a rádiót, illetve behúzza a kéziféket, sőt, sebességet is vált (bár nem azt,amelyikre szükség lenne). Állandóan kérdez és magyaráz. Mostanában kicsit hanyagolja a kutya témát, már nem reggeltől-estig van terítéken, csak néha-néha. Ez főleg a két kiscica érdeme, akiket imád. Az egyiket Sallynek hívják( igen,a Verdák meséből), a másikat Döncinek kicsike anyai ráhatás miatt.(nem engedtem,hogy Verdának nevezze el)Hurcibálná Őket reggeltől estig, ezáltal sok kence fogy az összekarmolt harci sebekre.
Mostanában elég gyakran kapjuk magunkat azon Istvánnal, hogy csak nézzük és nézzük, és nem tudjuk, hogy mikor és hogyan lett ekkora nagylány belőle. Mert bár még selypít, de igazi hölgyként viselkedik. Veszi a papucsát reggel, és átcsattog a nagyszüleihez jó reggelt kívánni, szépen kifejti a gondolatait és foggal-körömmel harcol az igazáért (még akkor is, ha nincs igaza...)Hölgy lett belőle. Ahogy ül előttem a széken és rendszerezi a gumikat, hogy milyen színűt és mennyit rakjak bele, és egy moccanás nélkül viseli akár hosszú perceken át is. Ahogy látom benne a mozdulataimat, ahogy fésüli az apukáját, samponozza és törli a haját, ahogy affektál és hadonászik...mind-mind egy hölgyet mutat, aki már teljesen tudatában van mindennek, aki a szempilláját lesütve kacérkodik az apjával, aki tágra nyílt szemmel bír csodálni mindent, és akinek gödröcskés az arca mosolygáskor, aki imád vigyorogni és huncutkodni, de aki komolyan végignéz egy focimeccset is az apukájával, csak ne kelljen lefeküdni aludni...
Akivel kib@szott az anyukája, és elvettem tőle a vastag téli takarót és csak huzattal takargattam két hétig a nagy melegben.Aki ezt úgy hálálta meg,hogy kétóránként áthívott takargatni. Miután visszaadtam neki a téli takarót,azóta alszik egész éjjel moccanás nélkül. Hiába, még tanulnom kell az anyaságot...
2012. június 15., péntek
1 M
Ezt mindenképpen le kellett jegyeznem :)
Szupermodell alkatú kisasszonnyal ma voltunk tanácsadáson,méredzkedni.
14,5 kilogramm és kereken 100 centi :)
Megütötte a métert a kisasszonyka :) Hamarosan duplázza a születésit...rohan az idő...
Szupermodell alkatú kisasszonnyal ma voltunk tanácsadáson,méredzkedni.
14,5 kilogramm és kereken 100 centi :)
Megütötte a métert a kisasszonyka :) Hamarosan duplázza a születésit...rohan az idő...
2012. június 14., csütörtök
43.
Sikerült
végre azt is elérni, hogy a kisasszonyka már olyan "idős", hogy nem is
tudom számon tartani :) Tegnap reggel beszélgettünk az apjával még
ágyban fekve,ébredezve. Rákérdezett,hogy tudom-e, hogy hanyadika van.
Hát persze, 13. A Mi szerencseszámunk, csodánk születésének a napja.
Viszont most először fordult az elő, hogy utána kellett számolnom, hogy
mennyi is az annyi :) Hiába na, ezt már nagyon nem szokták a szülők
számon tartani, de valahogy mégis, amíg az eszemet tudom, addig tudni
fogom ezt is, hogy a szerencseszámunk :)
No és mit is tud egy ilyen hercegnő?
-hisztizni, de azt nagyon
-manipulálni: Anya, nem alszok délben,de csöndben leszek,ha kapcsolsz egy mesét :)
-kérni: tudom,hogy szeretsz,ezért meg is teszed nekem:)
-ölelni: egyszerre mindkettőnket, ez a nagy családi ölelés ideje.Kedvencem:)
-verselni,szavalni,énekelni:
mindig és mindenhol.Nem szégyenlős, hangosan versel a kis tájszólásos
hangján. Kedvencem a katicabogaras,majd kerítek videót a cuki pofájáról
-felkelni pisilni: tiszta anyja a gyerek, felkel,kimegy pisilni, de közben nyüszög és alszik is :)
-rögeszmésen
ragaszkodni dolgokhoz.A kecsap és majonéz csak és kizárólag külön-külön
helyezhető a tányérra, 3 cent távolságra,nehogy összeérjenek.Az már más
tészta, hogy azon nyomban összekeveri...
-megmagyarázni dolgokat: azért fúj a szél,mert különben esne az eső,ha nem fújná el a szél a felhőt...imádom az eszmefuttatását
-logikáját:
ha Tibi bátyóék elmennek nyaralni,akkor majd mi vigyázunk Mázlira....de
ha kifizetnénk a nyaralásukat,akkor hamarabb mennének, és hamarabb
lehetnék Mázlival...
-imádom,ahogy kinyújtja 3 pici ujjacskáját, mellé pedig egyet begörbít. Így mutatja, hogy három és fél éves...
-elfogult vagyok,meg minden,de szerintem a legszebb kiscsaj a világon...
2012. június 3., vasárnap
2012.06.03.
Egy
nagyon drága barátnőm kérdezte, hogy miért is nem írok mostanában. Mert
egy szóval jellemezhetném az összes napunkat: HISZTIPICSA!!!! Kezdem
azt hinni,hogy ez az anyaság sajnos mégsem nekem való. Mert azt,hogy
minden hülye,nevetséges dolog miatt képes űberbrutál vinnyogásra
váltani..na azt én soha nem fogom megérteni. Mert tudom én, hogy neki
most nagyon nehéz, mert elolvastam-kitanultam én mindent.Csak hát a
türelmet azt nem lehet megtanulni. Főleg úgy nem, hogy kelsz hajnalban,
reggeliztetsz,öltöztetsz,közben bepakolsz egy napi kaját-ellátmányt
mindent, munkásokért el, gyereket oviba be, házhoz ki, közben
számolj-rendelj-intézkedj, hogy minden a lehető legolcsóbb és legjobb
legyen.Majd fél négykor oviba be a gyerekért, aki amikor meglát, rögtön
áttér a virnyogós hangjára, amitől feláll a hátamon a szőr és elkezd
hullani a megőszült hajam .( Óvónéni a tanú, hogy a gyerkőcnek más
hangja van hozzám, mint máshoz...no komment)Majd hazaszállítunk
mindenkit, tedd rendbe a lakást, főzz,gyerekezz,séta...
Ráadásul,
ezen felül volt valami bajom is, 13 napig ömlött belőlem a vér, még a
doki sem tudta, miért, spirált levettük, de mégis...Közben összeszedtem
egy fosós-hányós nyavalyát, így "szerencsémre" fél nap amnesztiát kaptam
a munka alól, reggel István vitte el a gyereket-munkásokat, én csak
kettőkor kapcsolódtam vissza a körforgásba, rikító sápadt arccal, nulla
energiával.
De a lényeg a lényeg, kész a garázs-üzlet, szép tető van rajta, már kettő darab cuki csipogó fészket is vert benne :)
Túl
vagyunk (remélem), egy válságon is, most már több időnk van egymásra,
ami már nagyon kellett. Tudom, senki sem mondta, hogy könnyű lesz...
Rettenetesen
várjuk már a nyaralást, hogy végre ne csörögjön a telefon, csak mi
hárman,meg a barátok legyenek. Szükségünk van rá.
Amúgy
Zita egy tündérbogyó, reggeltől estig csak versel és énekel. Az a
legjobb,amikor kérdezek valamit, és verssel, vagy egy ének odaillő
mondatával válaszol :)
Elmúlt
az ovis anyáknapja, amit csak egy kicsit bőgtem szét, és volt pénteken
egy tanévzárónk is. Hihetetlen, hogy pár napja még azért sírtam nektek,
hogy oviba megy, most meg már véget ért a kiscsoport. Jót tett neki,
rengeteget tanult, jót és rosszat is. Sokat volt beteg, sokat hiányzott,
de mégis rögtön bepótolt mindent. Az óvónénik kedvence, imádják a
tájszólását, hogy amolyan villámhárítóként viselkedik a csoportban. Rá
még nem panaszkodtak sosem.(na jó,egyszer, nem akart aludni délben, és
rá kellett szólniuk :)) Van a csoportban pár rossz fiúcska, de ha
ZItával vannak , akkor megjavulnak :) Nem tudják, hogy miért, de Zita
lehiggasztja, helyrehozza Őket! Ha Zizi hiányzik egy napot, akkor már
hív az óvónéni, a dadus, és egy-két gyermek anyja, hogy mi is a bajunk
:) Hiányzik mindenkinek :)
Nagyon
jó csapat alakult ki, már elterveztük az anyukákkal a nyarat,mikor ki
vállalja a gyerkőcök felügyeletét. Már voltak is nálunk páran, Zita és a
gyerekek szervezik nekünk a csapatépítést :)
Volt,amikor
én hoztam haza Ákost, a barátnőm gyerekét, de volt már fordítva is. Jól
összejöttek, Heni (Ákos anyukája) csak Áki jobbik feleként emlegeti
Zitát .Őt is lenyugtatja, vele szépen csendben játszik, nem
rosszalkodik.Bárcsak itthon is jó gyerek lenne :)
Megpróbálok most már többet jönni, beszámolni a mindennapokról, az élményeinkről. Csak hát olyan nehéz néha...
2012. május 20., vasárnap
2012. április 26., csütörtök
Mindenről
Eltűntünk
innen. Hosszú hetek óta ma az első nap, hogy itthon vagyok egyedül,
hogy nem kell menni a házhoz vagy másfelé, hogy viszonylag nyugisabb a
napom. Reggel elvittem Mancikát oviba, aztán bevásároltam, most pedig
sütök ezerrel a holnapi névnapra :) Kicsi kincs már alig várja,
számolgatja a naptárban hetek óta, hogy melyik nap ünneplik majd Őt az
oviban :) Itthon is megünnepeljük, reggel ébredéskor kap egy barbit és
egy csokor virágot, plusz egy plüss rózsát.(a virágot Ő kérte, semmi
mást nem kért a névnapjára, csak virágot) Aztán viszünk az oviba
ivólevet, sajtos rudat (én sütöm), tejszínes csokitortát (azt is én
sütöm).Ott is megünneplik, majd pedig ha hazaér, akkor jön a többi.
Bográcsozunk, barátokkal. Megkapja a rollert és egy kerti teke szettet.
(imád velünk tekézni, így itthon is edzhet :)) Már alig várom, hogy
lássam a szép kis pofiját, ahogy örül :)
Amúgy
elég jól viseli a sok melót, sokkal rosszabbra számítottam. De hát mit
is várhattam volna egy Tündérlánytól,nem? Húsvét vasárnap voltunk itthon
egy napot, amikor is összeszedte a csokikat a kertből, sétáltunk
nagyokat, meg lázat csillapítottunk. Ugyanis akkor kezdődött a
hercehurca. Semmi baja nem volt, csak napi kétszer belázasodott. Szerdán
reggel szólt,hogy pukkan a füle. Felöltöztettem, bevittem a fülészetre.
Azon nyomban fel akarták szúrni a fülét. Nem engedtem, kaptunk egy nap
haladékot. Erős antibiotikumot kapott, melegítgettük a fülét meggymagos
tevével, sapival. Fájlalni nem fájlalta egyszer sem. Másnap
visszavittük, megy a gyulladás vissza, megúsztuk a felszúrást. (azért
nem akartam engedni, mert nekem gyerekkoromban felszúrták, baromira
fájt, és 2 hónapig süket voltam) Aztán hétvégén egyszer még visszavittük
Miskolcra, mert ment el a hallása, de elzavartak onnan minket, mert a
gyereknek semmi baja, meg amúgy is, ügyelet csak életveszélyes
betegeknek van ... inkább nem mondok semmit erről. Ja, pluszban István
is itthon feküdt lázasan, tüszős mandula gyulladással...kezdett
telelenni a hócipőm.
Aztán
végre meggyógyultunk, múlt hét pénteken már oviban is volt, mert
fotózás volt, aztán ki ne maradjon véletlenül a jóból :) Már alig várjuk
a képeket!!!!
Ja,
és tegnap végre megtörtént az, amitől már születésétől féltem. Dombon
lefelé, kétkeréken, betonúton, padlógázzal hasalt egy borzalmasat a
kisasszony. Hála Istennek apukám most is vigyázott rá, a fél homloka
horzsolódott le vékonyan, és az állán van egy húszforintos nagyságú
folt. Természetesen most sem volt rajta a bukósisak... Tényleg
szerencséje volt, hogy ennyivel megúszta, pár perc sírás után hamar
megvigasztalódott és vissza is ült a bringára. Ma reggel már csak az
bántotta, hogy biztos kinevetik majd az oviban. Én erre azt mondtam
neki, hogy aki kineveti, az buta, mert ez egy baleset volt, és
rosszabbul is alakulhatott volna. Remélem, nem lesz semmi az
oviban.(amekkorát koppant a feje, azt életemben nem felejtem el...)
A
házzal is szépen haladunk, a garázs-üzlet falai már állnak, a
betonkoszorú is készen van. A házban a fürdő kivételével minden helyiség
megkapta az első réteg szervízbetont, és a teraszt is felemelték az
eredeti szintjére. Most az is a napi meló része, hogy oviba járáskor
megöntözzem a friss betont :) Gyúrok karra :) Aztán most kezdjük majd
kiásni a vízvezetéknek a helyét, azt is be kellene már vezetni, mert a
régit kiszedtük, szétszedtük.Mindenből újat kap a házikónk. Hamarosan
képeket is rakok fel, majd linkelem újra.
Most rohanok, mert hamarosan kisétál a tálból a kelt tésztám. Vigyázzatok magatokra, puszi mindenkinek!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)