7.nap

Tegnap estére értem el végre olyan szintre, hogy gondolkodás és megbánás nélkül csinálm a diétámat. És látszik!!! Hihetetlen,hogy ennyi idő alatt is van változás, hogy sokkal-sokkal jobban érzem magam. Mindig azt hittem, hogy ez hülyeség,kamu az egész, hogy joob mozogni, meg egyáltalán létezni!Pedig igaz! A bőröm sokkal szebb, kevesebb a narancsbőr, feszesebb rajtam a cucc :) Hiányzik a mozgás, tegnap gyors séta volt betervezve, és még csak el sem fáradtam. Szuper az egész .Ráadásul tegnap hat körül ettem egy picit (vendégségben voltunk), és nem éreztem már jól magam. Szóval így állunk egy hét után :)

4.nap

Az esti-éjszakai pihenés jelentősen mérsékelte a fájdalmaimat reggelre, de sebaj, jöttek hozzá újak :) Belső comb és popsi gyakorlataim is meghozták a gyümölcseiket :)
Viccet félretéve, ma jlentősen javult a helyzet, bár ma nem dolgoztam rá. (Hacsak a 7,5 óra állás a fodrászatban nem számít annak )
Holnapra felüléseket terveztem a 6 órás meló mellé. Ja, és egy hónapja nem eszek fehér kenyeret és édességet!!! Hiphipp hurrá és vastaps nekem :D

3.nap

Én az a fajta vagyok,aki nem tanul a saját hibáiból (másokéból sem), hanem kétszer-háromszor minimum a falnak megyek,fejjel. Így volt ez most is. Valószínűleg meghúzhattam a combomat, mert nem simán izomfájdalmaim vannak. Emelni nem tudom... no mindegy is, ma ismét mentünk edzésre, és elfelejtettem, hogy kíméleten vagyok. 20 perc láb edzés után esett le a tantusz. Akkor abbahagytam, és folytattam a kar-has-popsi edzést. Másfél órát húztunk, 20 perc szauna utána. Úgyhogy azóta ismét nagyon fáj, hajlításra sem reagál. Mindegy, túlélem :) élvezem :)

2. nap

Hihetetlen izomlázzal èbredtem, de nagyon élvezem. Legjobban a combom ès felkarom fáj. Úgyhogy ma csak 20 guggolással próbálom túlélni a napot...vagy legalábbis azt, hogy ne robot léptekkel közlekedjek :)

2015.02.03. Az első nap

Ma két barátnőmmel nagy fába vágtuk a fejszénket. Kondibérletet vettünk.  Nyílt egy új bolt itt nálunk, hozzájuk járunk.
Első nap: másfél óra kondigèpen, rengeteg comb ès kar, kevesebb has. Féltem a derekam, hogy bedurran. Utána fèl óa szauna. Ezzel egyidőben hat óra után nincs kaja, előtte is csak kevés. Reméljük, egy hónap múlva már látszik is valami :)

Fél éve már...

Fél éve már,hogy nem írtam ide semmit. Sőt, szerintem sehová sem. Persze fb-on szoktam, valahogy hamarabb meg gyorsabb, meg talán jobban átláthatóbb is. Na mindegy is.
Legelször is: felvételizett a kisasszony a sportiskolába :) Irtó büszke vagyok rá, nagyon ügyes volt. Aztán beíratkozáskor meg majd eldől a rangsor. Bizakodó vagyok.
Aztán: júliusban kórházba került a nagymamám, két hét alatt borzasztóan leromlott az állapota. Hazaadták (hozzám,mert anyám nem beszámítható)  de egy hétig bírtam csak. Állandó felügyeletet igényelt, etetni,tisztába tenni, mindent nekem kellett csinálni. Nem ment. Melózok reggeltől estig, plusz Zizi is... 7 hó 28-án ( apa eévfordulóján...) felvették az ápolási osztályra. Naponta kétszer mentem hozzá, napról-napra láttam leromlani. Nem akart enni, mindent amit vittem neki előtte pépesítettem... Láttam, ahogy nem ismer meg, amikor rég meghalt rokonokról beszélt, mintha itt lettek volna... Aztán október 10-én reggelfelhívtak, hogy válságos az állapota... Tudtam, hogy elindult. Már előtte egy nappal tudtam, mert akkor már nem beszélt... Reggeltől ot voltam vele. Még mocorgott, érezte a fájdalmat, majd én voltam az is, aki aláírta a papírt, hogy nem kérün semmilen uújraélesztést... Délután fél egyre nyugodott le, lecsukta a szemét. Szerintem akkor ment el... Este kilencig voltam mellette, de már nem moccant, semmit sem csinált...Hiába melengettem a kezét, hiába beszéltem hozzá, sírtam neki...semmit sem jelentett. Este hazamentem...elbúcsúztam Tőle. Majd 23 óra 50 perckor elaludt végleg. Engem éjfél után hívtak fel. Még bemehettem, megsimogattam. Nyugodt, szép arca volt.
Október 31-én hazatért a családjához... de még mindig hiányzik. Napkig arra eszméltem, hogy a kórház előtt állok, mennék hozzá... Fáj még...
karácsony előtt látogattam meg, egy reggelen. Utána még bejártam a régi helyeket, ahol gyerekként játszottunk... Már csak az emlékeinkben van jelen...

Eltelt a karácsony, renngeteg munkával és készülődéssel... merthogy január harmadikán végleg beköltöztünk. Azóta könnyebb az életünk, mindannyian nagyon élvezzük  :)

Húha...

Nos, januárban volt az utolsó bejegyzésem...Azóta persze sok minden történt, vannak jók, csudaszuperek, no de rosszak is.
A legelső és számomra most legfontosabb: MEGNYITOTTAM!!! Kicsit döcögősen indult, kicsit nehezen, sőt, nagyon negatív napjaim is voltak, de mára bebizonyítottam mindenkinek: Az én üzletem kell, az embereknek szükségük van rám!!! (Na jó, néha még nehéz elhinnem, de így van)
Sok olyan napunk van, amikor csak 1-2 ember van nálunk, de sok olyan is, amikor  a reggeli kávémat este hétkor öntöm ki a lefolyóba! És ez nekem csudaszuper és hihetetlen!!!
Aztán a gyerkőc is nő, nődögél meg dacolódik is, természetesen a nagyjáról én tehetek, mert az arany középút még nincs meg a munka-otthon-család körforgásban. Természetesen sokkal jobb lesz a helyzet, ha ősszel végre beköltözhetünk, és akkor egy helyen lesz minden, no de addig még sok pénz fog kifolyni a kezünk közül.
Aztán volt netmentes időszakunk is, én választottam, és szuper volt. Azóta sincs sok netezés, például a laptop most volt március óta először bekapcsolva. És nagyon szuper nélküle, viszont rossz is volt nélküle :)
Fogok még jelentkezni, most már remélem, hogy többször, mivel itthon csak mobil netem van, de az üzletben van rendes is, a holtidők miatt :) Na meg szuper, mikor dolgozok még este, és a gyerkőc mesézhet magának kedvére :)