2014. január 6., hétfő

Nem ígérem...

Nem ígérem nektek, hogy az új évben minden meg fog  változni. Nem ígérem, hogy rendszeresen író blogleány leszek. Nem ígérek semmit. Amit meg is fogadtam, azt sem árulom el. Csak annyit, hogy eddig sikerült betartanom, és oltári büszke vagyok magamra :)
Gyorsan eltelt az utolsó két hónap, eltelt Mancuskám születésnapja, volt sok szép tortája, ajándéka, boldog mosolya és öleléssel teli karja. Bár nem teljesen úgy telt , ahogy Ő akarta, nem lett lufis-gyerekzsivalyos-ugrálóváras születésnapja, de így is nagyon boldog volt :)
Aztán itt lett a december, rengeteg és még annál több munkával, apóst orvostól-orvosig cibáltuk, de végre csak évente kell vele visszajárnunk.
Aztán lett plafonig (és annál is magasabb..) érő karácsonyfánk, meg lett a sokat keresett babaház a csibének, és még a két ünnep között megejtettük Mancika legelső önálló vásárlását a saját összegyűjtött zsebpénzéből. Nem akart toronyórát lánccal, semmi egyéb extravagáns ajándékot, hanem a legelső kinézett plüsspóni jött haza, két példányban. Nagyon büszke vagyok rá, hogy nem vásárolt össze mindenféle marhaságot, hanem következetesen ragaszkodott a saját elgondolásához.
Ja, kimaradt az életéből az ovis karácsonyozás, sikeresen lebetegedett, és itthon marasztaltam gyógyulni. Úgyhogy a téli szünete neki 3 hetes lett, amit cseppet sem sajnált. Ma sem volt nagy kedve az ovihoz, de persze alig hogy megérkeztünk, már ment is bandázni a csajokkal. Külön ki kellett hívnom egy puszit kuncsorogni tőle :)


Az üzletnyitás napja pedig március 1. Ha mindenki így akarja majd odafenn :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése