Lassacskán

Eljött az idő, amikor (végre!!!) nem itthon töltöm a napom nagy részét. (Lesztek szívesek majd ezt visszaolvasni nekem, amikor azt mondom, hogy otthon akarok lenni!!! )
Készül a projekt, kétféle is, az egyik a melóval kapcsolatos pályázat írás, a másik pedig a házzal.
Nem titok, szeretnénk végre ősszel beköltözni. Nagyon-nagyon szeretnénk. Ehhez kell egy pályázat, hátha sikerül jeligére, aztán pedig újra a hajrázás. Sajnos ezzel kapcsolatos, hogy az idei repcsis-hosszú nyaralásunkat sztornóztuk...Nagyon fáj a szívem, mert Istvánomra nagyon-nagyon ráfért volna, aztán persze Zümi miatt, aki szintén nagyon szerette volna. De ha a pénzre gondolunk, amit kiadnánk érte...hát abból kész lenne a konyhabútorom.Úgyhogy nem megyünk sehova, csak valahova egy hosszú hétvégére, nem túl messze.
Furcsa dolog ez amúgy, mert ahogy egyre közelebb kerülök a dolgozó nő státuszhoz, úgy lesz egyre nehezebb Zümitől elválni. Ma reggel az oviban már kétszer jött ki a csoportból, és nem sírt, de nagyon ölelt...Remélem, nem lesz vele gond...