Húha...

Nos, januárban volt az utolsó bejegyzésem...Azóta persze sok minden történt, vannak jók, csudaszuperek, no de rosszak is.
A legelső és számomra most legfontosabb: MEGNYITOTTAM!!! Kicsit döcögősen indult, kicsit nehezen, sőt, nagyon negatív napjaim is voltak, de mára bebizonyítottam mindenkinek: Az én üzletem kell, az embereknek szükségük van rám!!! (Na jó, néha még nehéz elhinnem, de így van)
Sok olyan napunk van, amikor csak 1-2 ember van nálunk, de sok olyan is, amikor  a reggeli kávémat este hétkor öntöm ki a lefolyóba! És ez nekem csudaszuper és hihetetlen!!!
Aztán a gyerkőc is nő, nődögél meg dacolódik is, természetesen a nagyjáról én tehetek, mert az arany középút még nincs meg a munka-otthon-család körforgásban. Természetesen sokkal jobb lesz a helyzet, ha ősszel végre beköltözhetünk, és akkor egy helyen lesz minden, no de addig még sok pénz fog kifolyni a kezünk közül.
Aztán volt netmentes időszakunk is, én választottam, és szuper volt. Azóta sincs sok netezés, például a laptop most volt március óta először bekapcsolva. És nagyon szuper nélküle, viszont rossz is volt nélküle :)
Fogok még jelentkezni, most már remélem, hogy többször, mivel itthon csak mobil netem van, de az üzletben van rendes is, a holtidők miatt :) Na meg szuper, mikor dolgozok még este, és a gyerkőc mesézhet magának kedvére :)

Lassacskán

Eljött az idő, amikor (végre!!!) nem itthon töltöm a napom nagy részét. (Lesztek szívesek majd ezt visszaolvasni nekem, amikor azt mondom, hogy otthon akarok lenni!!! )
Készül a projekt, kétféle is, az egyik a melóval kapcsolatos pályázat írás, a másik pedig a házzal.
Nem titok, szeretnénk végre ősszel beköltözni. Nagyon-nagyon szeretnénk. Ehhez kell egy pályázat, hátha sikerül jeligére, aztán pedig újra a hajrázás. Sajnos ezzel kapcsolatos, hogy az idei repcsis-hosszú nyaralásunkat sztornóztuk...Nagyon fáj a szívem, mert Istvánomra nagyon-nagyon ráfért volna, aztán persze Zümi miatt, aki szintén nagyon szerette volna. De ha a pénzre gondolunk, amit kiadnánk érte...hát abból kész lenne a konyhabútorom.Úgyhogy nem megyünk sehova, csak valahova egy hosszú hétvégére, nem túl messze.
Furcsa dolog ez amúgy, mert ahogy egyre közelebb kerülök a dolgozó nő státuszhoz, úgy lesz egyre nehezebb Zümitől elválni. Ma reggel az oviban már kétszer jött ki a csoportból, és nem sírt, de nagyon ölelt...Remélem, nem lesz vele gond...

Nem ígérem...

Nem ígérem nektek, hogy az új évben minden meg fog  változni. Nem ígérem, hogy rendszeresen író blogleány leszek. Nem ígérek semmit. Amit meg is fogadtam, azt sem árulom el. Csak annyit, hogy eddig sikerült betartanom, és oltári büszke vagyok magamra :)
Gyorsan eltelt az utolsó két hónap, eltelt Mancuskám születésnapja, volt sok szép tortája, ajándéka, boldog mosolya és öleléssel teli karja. Bár nem teljesen úgy telt , ahogy Ő akarta, nem lett lufis-gyerekzsivalyos-ugrálóváras születésnapja, de így is nagyon boldog volt :)
Aztán itt lett a december, rengeteg és még annál több munkával, apóst orvostól-orvosig cibáltuk, de végre csak évente kell vele visszajárnunk.
Aztán lett plafonig (és annál is magasabb..) érő karácsonyfánk, meg lett a sokat keresett babaház a csibének, és még a két ünnep között megejtettük Mancika legelső önálló vásárlását a saját összegyűjtött zsebpénzéből. Nem akart toronyórát lánccal, semmi egyéb extravagáns ajándékot, hanem a legelső kinézett plüsspóni jött haza, két példányban. Nagyon büszke vagyok rá, hogy nem vásárolt össze mindenféle marhaságot, hanem következetesen ragaszkodott a saját elgondolásához.
Ja, kimaradt az életéből az ovis karácsonyozás, sikeresen lebetegedett, és itthon marasztaltam gyógyulni. Úgyhogy a téli szünete neki 3 hetes lett, amit cseppet sem sajnált. Ma sem volt nagy kedve az ovihoz, de persze alig hogy megérkeztünk, már ment is bandázni a csajokkal. Külön ki kellett hívnom egy puszit kuncsorogni tőle :)

Az üzletnyitás napja pedig március 1. Ha mindenki így akarja majd odafenn :)