Újra munka

és munka és munka...
Na igen,így jár az, aki építkezik.
Néha látjuk az alagút végét, néha nem. No nem panaszkodom, csak ténymegállapítok.
Nagy pályázatírásban vagyok benne, egész nap a netet bújom, amikor ráérek. Persze napközben a háznál vagyunk, meg takarítás,meg satöbbi.Közben készítem a dadusunk búcsúztatására a fotókönyvet, verseket szedek össze, fényképeket nyálazok át. Ezzel együtt csökken az alvó óráim száma is. Ugyanis mindennel készen kellene lennem 30-ra. Nagyon kevés az idő...
Készül az üzletem is, már megvan a vendég wc fala is, színek-formák-minták villódznak a szemem előtt még alvás közben is. Mit-hová-honnan kell beszerezni...
Megvettük a garázskaput is, nagyzolhatok majd végre, mert full automata, és nevetségesen kevés pénzért.És nem dicsekvés képen,de ez is az én érdemem :)
Most gipsz-kartonozunk, meg vakolunk, meg beállítunk. Fáradt vagyok, nyűgös vagyok. Mindezt 2 gyerekkel, vagy éppen hárommal. Bár a harmadik pótlányom anyukájával pár napja összevesztem.Sajnos, az én hibámból. Merthogy elmondtam, hogy L. teljesen elnyomja a lányomat.Nem kellett volna, tudom. Bánt is nagyon a dolog. Bocsánatot kértem, még akkor, de érezhetőbben hidegebb lett a viszonyunk...Borzasztóan bánt a dolog...

Tények

Tudod,mi a rossz a protekcióban?Ha nem veled történik...
Reggel 9-től délután fél háromig csücsültem türelmesen a seggemen, hogy meghallgassanak. Közben lassanként rájöttem, hogy csak azt veszik fel, aki már szerepel egy listán. De mivel még mindig okleveles naiv vagyok, így reménykedtem...Feleslegesen...Pedig jó lett volna, nagyon.
Sebaj, nem vagyok az a fajta emberke, akit egykönnyen a földbe lehet döngölni, és ezt a tudtára is hoztam a parancsnoknak, aki a felvételit intézte. Láttam, talán mintha sajnálta volna, hogy nem hallgatott meg.Most már mindegy.
Hazajöttem,Istvánom vállán kibőgtem magam, aztán ennyivel le is zártam a dolgot. Még mindig reménykedek, hogy valahová kellek, dadusként,mert azért csak könnyebb lenne haladnunk,ha 2 munkám lenne a vállalkozással együtt.De ha nem, hát nem.Meg aztán jó lenne, ha végre István is kikapcsolhatna, nem csak a feje főne a sok meló utáni rohangálással. Mert Ő aztán rengeteget vállal magára.
Más.
Múlt héten, hosszú idő után végre újra elmentünk fürdeni. Miskolcon voltunk, a Barlangfürdőben.Mancus életében először volt ott, kellőképpen meg is lepődött,nagy volt a hangzavar és a visszhang, így jó tíz percig nem lehetett letenni a nyakunkból,úgy csimpaszkodott,mint egy kismajom. Aztán persze újra felszínre tört a vizicsirke énje, tovább tíz perc után már a medence széléről ugrált a vízbe :)
Jó volt végre egy picit kikapcsolni, amikor nem csörög a telefon, amikor végre nem azzal törődünk, hogy mi-hol olcsóbb, honnan kellene venni...Most egy darabig ebből töltődünk...

Kérés

Kérhetnék holnapra egy kis rámgondolást? Olyan 9 órától lenne tökéletes. Munkaügy.

Ezzel egyenesen arányosan változnak a házterveink is. Úgyhogy lehet, hogy nem leszek vállalkozó pár hét (hónap) múlva, hanem ráállunk a házépítés projektre. Majd elválik. Nekem-nekünk most ez jobban tetszene.

Amúgy Istvánom most újra fizetés nélküli szabin van, már csak a jó időt várjuk...jó lenne végre kezdeni.

Mancuska ovizik ezerrel, meg őrületes hisztiket bír levágni...nem mondom, hogy ez a legkönnyebb időszak...