Eltűntünk
innen. Hosszú hetek óta ma az első nap, hogy itthon vagyok egyedül,
hogy nem kell menni a házhoz vagy másfelé, hogy viszonylag nyugisabb a
napom. Reggel elvittem Mancikát oviba, aztán bevásároltam, most pedig
sütök ezerrel a holnapi névnapra :) Kicsi kincs már alig várja,
számolgatja a naptárban hetek óta, hogy melyik nap ünneplik majd Őt az
oviban :) Itthon is megünnepeljük, reggel ébredéskor kap egy barbit és
egy csokor virágot, plusz egy plüss rózsát.(a virágot Ő kérte, semmi
mást nem kért a névnapjára, csak virágot) Aztán viszünk az oviba
ivólevet, sajtos rudat (én sütöm), tejszínes csokitortát (azt is én
sütöm).Ott is megünneplik, majd pedig ha hazaér, akkor jön a többi.
Bográcsozunk, barátokkal. Megkapja a rollert és egy kerti teke szettet.
(imád velünk tekézni, így itthon is edzhet :)) Már alig várom, hogy
lássam a szép kis pofiját, ahogy örül :)
Amúgy
elég jól viseli a sok melót, sokkal rosszabbra számítottam. De hát mit
is várhattam volna egy Tündérlánytól,nem? Húsvét vasárnap voltunk itthon
egy napot, amikor is összeszedte a csokikat a kertből, sétáltunk
nagyokat, meg lázat csillapítottunk. Ugyanis akkor kezdődött a
hercehurca. Semmi baja nem volt, csak napi kétszer belázasodott. Szerdán
reggel szólt,hogy pukkan a füle. Felöltöztettem, bevittem a fülészetre.
Azon nyomban fel akarták szúrni a fülét. Nem engedtem, kaptunk egy nap
haladékot. Erős antibiotikumot kapott, melegítgettük a fülét meggymagos
tevével, sapival. Fájlalni nem fájlalta egyszer sem. Másnap
visszavittük, megy a gyulladás vissza, megúsztuk a felszúrást. (azért
nem akartam engedni, mert nekem gyerekkoromban felszúrták, baromira
fájt, és 2 hónapig süket voltam) Aztán hétvégén egyszer még visszavittük
Miskolcra, mert ment el a hallása, de elzavartak onnan minket, mert a
gyereknek semmi baja, meg amúgy is, ügyelet csak életveszélyes
betegeknek van ... inkább nem mondok semmit erről. Ja, pluszban István
is itthon feküdt lázasan, tüszős mandula gyulladással...kezdett
telelenni a hócipőm.
Aztán
végre meggyógyultunk, múlt hét pénteken már oviban is volt, mert
fotózás volt, aztán ki ne maradjon véletlenül a jóból :) Már alig várjuk
a képeket!!!!
Ja,
és tegnap végre megtörtént az, amitől már születésétől féltem. Dombon
lefelé, kétkeréken, betonúton, padlógázzal hasalt egy borzalmasat a
kisasszony. Hála Istennek apukám most is vigyázott rá, a fél homloka
horzsolódott le vékonyan, és az állán van egy húszforintos nagyságú
folt. Természetesen most sem volt rajta a bukósisak... Tényleg
szerencséje volt, hogy ennyivel megúszta, pár perc sírás után hamar
megvigasztalódott és vissza is ült a bringára. Ma reggel már csak az
bántotta, hogy biztos kinevetik majd az oviban. Én erre azt mondtam
neki, hogy aki kineveti, az buta, mert ez egy baleset volt, és
rosszabbul is alakulhatott volna. Remélem, nem lesz semmi az
oviban.(amekkorát koppant a feje, azt életemben nem felejtem el...)
A
házzal is szépen haladunk, a garázs-üzlet falai már állnak, a
betonkoszorú is készen van. A házban a fürdő kivételével minden helyiség
megkapta az első réteg szervízbetont, és a teraszt is felemelték az
eredeti szintjére. Most az is a napi meló része, hogy oviba járáskor
megöntözzem a friss betont :) Gyúrok karra :) Aztán most kezdjük majd
kiásni a vízvezetéknek a helyét, azt is be kellene már vezetni, mert a
régit kiszedtük, szétszedtük.Mindenből újat kap a házikónk. Hamarosan
képeket is rakok fel, majd linkelem újra.
Most rohanok, mert hamarosan kisétál a tálból a kelt tésztám. Vigyázzatok magatokra, puszi mindenkinek!!!
